Tipikusan az a verseny volt ahol minden bénázásba fulladt. Ráadásul ezt alig 6 futamban sikerült megoldani.
Már egy hete vizsgáltam az idõjárás elõrejelzéseket azon a környéken, hogy lássuk mit hoz a tél a hozzánk legközelebb esõ tenger partjára.
Nagyon úgy tûnt leszakad az ég.
Sajnos ez csak részben valósult meg. Szombaton áztunk néha. Vasárnap meg napoztunk.
De persze kezdjük az elején. Nagyon akartam már menni, mert kíváncsi voltam, hogy mit tud a Tacktic kemény mezõnyben.
Fontos volt ezt megtudnom, mert annyi kiderült már itthon, hogy rendben van a hajó gyenge szélben. Na persze arra számítottam, hogy tudok mérni hasonló körülmények között mint itthon vagy egy Naviga versenyen. Na, csak azt nem tudtam meg, amiért mentem, de azért sok más dologban volt értelme. Ha nem is túl sokba…..
Jól kezdõdött, mert a parttal párhuzamosan fújt a szél B rigges idõnek tûnt és az esõ sem jött úgy, ahogy jósolták. Vacakul folytatódott, mert nem a szokásos A csoportot indították a selejtezõben elsõre, hanem a B-t . Így kissé megkésve, de a rajtvonal jó oldalán sikerült elrajtolnom. Oly annyira, hogy sikerült harmadiknak felérnem, majd bõszélben feljönnöm másodiknak. Na ez az! Gyerünk Tacktic, gyerünk!
A horvátoknál azért szeretek nagyon versenyezni, mert ha hibázom, akkor az azonnal megbosszulja magát…. A második kreuzban csak három méteren múlt, de csúnyán visszaestem a negyedik helyre és így is futottam be. Mindegy, itt vagyok, elõl vagyok ez a lényeg…..
Ez lett volna a lényeg, de utána esni kezdett és elnyomta
a szelet. Majd megfordította és éppen az ellenkezõ irányból kezdett fújni.
Ez még önmagában nem is lett volna baj, de úgy elkezdett áramlani , hogy a pályán szinte nem lehetett
a jobb oldalra átjönni. Még az elsõ nagy nehezen elindított futamban kevésbé volt aggasztó, nem is mentem volna rosszul, ha nem rontom el kétszer is az utolsó leebóját. De megtettem.
L
Utána már csak a halál volt. Egyszerûen nem értettem, hogyan lehetne az áramlással megnehezített matekot megoldani és végig bénáztam az egész napot. Ami nem volt sok, mert mindössze hat futam jött ki. Abból is az utolsóelõttiben ki kellett állnom némi shot akadás után, az utolsóban pedig sötétedésben indultunk és a cirkáló bója már alig látszott, míg a terelõ egyáltalán nem.
A pályát a futam elõtt cserélték és ékes horvát nyelven ecsetelték, de amikor odanéztem nem láttam csak egy bóját. Gondoltam most egy lesz. Vettem a bóját nem figyeltem senkire, csak elkezdtem hátszelezni. Majd beszóltak, hogy leszek szíves vegyem a terelõt is. De nem láttam semmiféle terelõt sem a vaksötétben!!! El is szakadt
a cérna és fogtam kiálltam. A Jury érezvén, hogy ez így nem gömbölyû végül adott egy RDG-t. És ezzel zártam a szombati napot.
Este vendégek voltunka klub társalgójában egy akármilyen bablevesre. Hiába a horvátok leves fronton elég gyöngécskék, viszont ami utána következett az maga volt a mennyország. Sült tonhal szeleteket hoztak, amik valami hihetetlen finomak voltak . Friss fehérkenyérrel és káposztával mennyei élvezetet nyújtottak.
Másnap vártunk és vártunk, míg meg nem untuk a várakozást. Elsõre éppen volt egy rajtpróba . Rögtön az elején. Visszalõtték és abban a pillanatban le is állt a szél. Fel sem támadt a verseny végéig. Sajnos azt persze már nem vártuk meg, hiszen jobb volt mihamarabb hazaérni.
A Sibenik – Agárd távolság kb megfelel a Zadar – Budapest távnak vagyis úgy 600 km-nek. Simán a maradék 40 km vacak autóút ellenére megtettük hat óra alatt, úgy hogy nem rohantunk eszetlenül. Ha meg sem állnánk akkor bõven hat óra alatt lenne, sõt várom a pillanatot, hogy a teljes autópálya esetén öt óra alatt meg lehet-e csinálni.
Hogy a versenyen mit tudtam meg? Hát azt, hogy ez a hajó jóval instabilabb erõs szélben és meg kell tanulni rendesen vinni, mert a rossz helyeim elsõsorban a hajókezelés miatt voltak. Alkalmam is lesz tanulni januárban, amikor Rogoznicában ismét túraverseny lesz.