a Kékszalag tanulságai
A vitorlázást tekinthetjük a legszebb, legfelemelőbb élményeket adó sportnak, vagy akár életformának is (bár erre Méder Áronon kívül még kevés hazai példa van), de vajon mennyiben tekinthető bulinak? Egyre trendibb dolog vitorlázni és versenyezni is, akár felkészítetlen hajókkal, tapasztalatlan kapitányokkal és abszolút használhatatlan, totál laikus legénységgel. Az idei Kékszalag jól megmutatta hol tartunk ezen a téren. Tavaly arra panaszkodtak sokan, hogy nem volt jó a buli, mert kevés volt a szél és sok a szúnyog. Idén meg úgy döntött a Balaton, inkább ő bulizna egyet: jó erős szél fújt. Bagyó Sanyinak adok igazat: nem volt itt igazán vihar és nem az erős széllel volt baj, hanem azzal, hogy túl sok részeg hajóst kellett menteni, hogy túl sok hajón nincs is viharfok és láthatóan nem tudták, mit kell tenni erős szélben. Kérdés: akkor miért futottak ki, pláne miért indultak egy versenyen, mikor a prognózis jó előre jelezte milyen szél várható! Azért, mert buli az élet, mindenünk megvan és mekkora buli indulni egy Kékszalagon, ha már vettünk vagy szereztünk hajót? A vitorlázáson kívül általában is igaz, hogy nem buli az élet ezen a bolygón, épp az benne a fontos, izgalmas és szép, épp attól érdekes, hogy a szánalmas, töküres és dögunalmas fogyasztói bulivilággal ellentétben van valódi tétje.
Akik itt élnek a Balatonnál, jól tudják, hogy a bulivitorlázók csak a nyári csúcsszezonban szoktak ide jönni vitorlázni és szinte fel sem tudják fogni, hogy ősszel és tavasszal, sőt: télen, a jégen is lehet vitorlázni. (Talán furcsálják majd páran, hogy pont az kérdőjelezi meg most a bulivitorlázást, aki a Balaton-Átcsúszás mellett kardoskodik évek óta. A balatoni jégsportot is veszélyes csak bulinak venni, felelőtlenül, viszont most jól láthatjuk, hogy a nyári vitorlázás sem feltétlenül könnyebb műfaj, itt sem lehet felkészületlenül bárkinek nekivágni.) Dehogy az eddig is túlzott adminisztráció további szigorítása a megoldás! Azt ugyanúgy kijátszanák. Inkább a sportolók morálját, a vitorlás kultúrát illene erősíteni.
Szóval szépen kiderült a Kékszalagon, hol tart a hazai vitorlás kultúra – már ha nem eleve túlzás itt a kultúra a kifejezés. Viszont az is kiderült, hogy a mentés kiválóan működik a Balatonon és a verseny szervezőit legfeljebb laikus zsurnaliszták vádolhatják felelőtlenséggel. Miért ne lehetne erős szélben túraversenyt tartani? Régen akkor fújták le a versenyeket, mikor nem volt szél, most meg eljutunk oda, hogy akkor fogják lefújni, ha van? Nehogy valami nagy cég hajója elsüllyedjen, mint most történt. Micsoda blamázs! El kéne dönteni, hogy a Kékszalag vitorlások versenye vagy csak szponzoroké. Itt jegyzem meg: érdekes lett volna látni, hogyan bírja az átalakított Libera és a hasonló hajók ugyanazt a nagyobb szelet, ha nem érnek célba még előtte.
Kardos Gábor