Egyenlőre félig túrista üzemmódba vagyunk kényszerítve, de reményeink szerint hamarosan vízreszállhatunk…
Pénteken reggeli után egy laza órás kardio edzéssel indítottunk, majd felvettük irányunkat a Rose Bay-ben található Woolhara Sailing Club felé. Nekünk ez a túra 35 km, ami nem kevés, de itteni viszonylatban nem is számít soknak. Mondjuk autó nélkül itt nem tudtunk volna mozogni, az biztos. Befelé egész jó időben beértünk. A mai terv az volt, hogy szerzünk valamilyen hajót, hogy végre vitorlázhassunk. Ez a terv alapjaiban dőlt meg, mert a klubban nem tudtak adni semmilyen járgányt sem. Nagy érvágás ez a késés nekünk, hiszen a világ legjobbjai edzenek ezeken a napokon Sydneyben. Ben Ainslie és Jonas Hoegh Christensen mellett számos neves versenyző készül itt. Mi irígykedve néztük őket, majd elindultunk vitaminokat és táplálék-kiegészítőket beszerezni a Bondi kerületbe. Sikerült, de hazafelé hatalmas felhőszakadást kaptunk az úton. A négy sávos autópályán csak egy volt járható, a többin állt a víz. Dugó volt, és jó két óra volt, míg elértük a konditermet. Péntek este lévén sokan voltak, elég érdekes fazonok
edzettek. Néha rosszul éreztem magam, hiszen szőke és fehérbőrű nem sok volt rajtam kívül. Későn értünk haza, gyors vacsorát ettünk.
Éjszaka megint sikerült rosszul aludni, ezért reggel fáradt voltam. Szokás szerint reggeli, majd irány az edzés. Evezés és kerékpár felváltva, majd irány haza. Haraptunk egy keveset, majd Bandi számítógépén kellett gépészkedni, pár dolgot feltelepítettem neki, így működött a nyomtató minden funkciója és sokminden más is. Ezután a műveletsorozat után elindultunk a helyi Magyarok évadzáró délutánjára a Magyar-Klubba. Érdekes volt látni, hogy 16 000km-re az anyaországuktól hogyan emlékeznek meg karácsonyról az itt élő emberek. Az iskolások műsorokat adtak elő. Itt találkoztunk segítőnkkel Vandával, és megismerkedtünk családjával, barátaival. Õ a helyi cserkész csapat egyik vezetője, ezen a rendezvényen is vezető szerepet töltött be. Voltak süteméyek, és nagy beszélgetésekbe fogtak az emberek. Mivel bemondták, hogy mi is itt tartózkodunk, fel kellett állni, bemutatkozni. Azt is bemondták, hogy szállást keresünk, és megoldódott a végére ez a probléma. Vasárnap költözhetünk, Vanda édesanyjához és öccséhez Botondhoz. Utána Bandival elindultunk körbejárni a helyi klubokat. Neki mindenhova van tagsági kártyája, mi mint vendégek mehettünk be. Ezeket a helyeket a nyerőgépek tartják el, de van itt többféle étterem, konditerem, teniszpálya, bowling és még ki tudja mi. Itt gyűlik össze a nép esténként, beszélgetnek, játszanak egymással. Miután két ilyen klubban is voltunk, hazafelé beugrottunk még egy Magyar Klubba, ahol főleg idősek voltak. Nagyon aranyosak voltak, éppen valami bál volt. Ettünk még egy kevés sütit, majd hazafelé vettük az irányt.
Vasárnap reggel korai kelés volt ütemezve, hiszen kirándulónapot tartottunk. A Blue Mountainas, azaz a kékhegyek volt az úticél. Bandi jött velünk, és a mi autónkkal mentünk. Reggel tankoltunk egy olcsó benzinkúton, majd irány az autópálya. Az első meglepetések itt értek, ugyanis a leállósávban kerékpároztak és futottak az emberek. Mint kiderült, ezt itt szabad. Mondjuk aki ennyi ólmot akar a tüdejébe, az meg is érdemli. Láttunk egy nagy balesetet, ami valószínűleg halálos kimenetelű volt. Ez is megerősítette bennem azt, hogy itt nem tudnak olyan jól vezetni az emberek. Mintegy órás autókázás után megérkeztünk.
Ez egy elég szép hely, az ingatlanárak magasak, kedvelt nyaralóhely. Útra keltünk, és elindultunk vizeséseket és sziklákat nézni. Rengeteg szép dolgot láttunk, még egy aranyos gyíkot is. Gaszton dinoszaurusznak nézte! J
Rengeteg képet csináltunk, majd elindultunk a völgyből visszafelé. Az idő jó volt, mert míg Sydneyben borult volt, itt sütött a nap. Az elmúlt heti esőzések miatt az erdőben trópusi klíma volt, amit a tengernyi légy még megfejelt egy kicsivel. Visszamásztunk az autóhoz, majd átgurultunk a szomszéd faluba, a Három Nővér sziklákhoz. Még mielőtt megnéztük volna őket, beültünk egy kínaiba ahol olcsón és jót ettünk. Ezután irány a túrista kilátó ( érdekes, itt nem kérnek érte pénzt, mint a Halászbástyán ), majd tovább a siklóhoz. Ez első blikkre nem a legbiztonságosabb. A világ legmeredekebb siklója, ami 52 fokos. A legelső sorba ültünk, Gaszton még előre is hajolt a hátradöntött ülésben, hogy lásson. Amikro elindultunk, akkor már nem akart…. J Leérve ismét séta, vízesések, különleges fák…. Visszfelé kabinnal mentünk, ami biztosabbnak tűnt, mint a sikló. Hazafelé elfáradt a csapat, Gaszton bevágta a szundit is. Én vezettem, majd megint láttunk egy balesete. Hazaértünk, átöltöztünk, majd irány az edzés. A konditerem hamar zárt, így bevásároltunk a BBQ vacsorára, ezúttal csirkét is a marha mellé. Ez volt Bandinál a búcsúvacsoránk. Utána még egy pár számítógépes problémát megoldottam, összepakoltunk. Hiányozni fog Bandi, nagy mókamester az „öreg”.
GPS segítségével elmentünk új szállásunkra, ahol Botond várt minket. Megmutatott mindent, itt külön szobánk lesz. Bepakoltunk, majd idővel aludni tértünk. Elalvás közben még láttam egy csótányt keresztülillanni. Igy hajtottam álomra fejem….
Remélem hamarosan már arról tudunk beszámolni, hogy milyet vitorláztunk!
***
Ismét jelentkezünk a távoli kontinensről.
Úgy nézett ki kedden este, hogy simán sikerül átállni az itteni időszámításra. A klubban, ahová Bandi vitt minket vacsoráztunk egy jót, majd vártuk a sorsolást, ahol összesen 30 000 Dollárt sorsoltak ki a tagok között. Sajnos Bandi nem nyert, viszont mi eléggé kimerültünk, lévén 48 órája nem aludtunk rendesen. Közös ágy, közös takaróval, de ez mit sem számított. Aludtunk mint a tej. Reggel a szokásos akciókkal tarkítva magunkhoz tértünk, majd reggeli után irány a vitorlásklub, ami Sydney belvárosában van. Beültünk a Holdenbe, és hajrá. 40km autózás, zuhogó eső. A gps szerencsére odavezetett minket, nem is tudom mi lenne velünk nélküle. Útközben megálltunk némi kereskedelmi céllal, amit részben sikerült orvosolni.
A klubban megkerestük az igazgatót, aki elég segítőkésznek mutatkozott. Mondtam neki, hogy mi a szituáció, és egyből elkezdett intézkedni. Elkezdte a hajós társaságot kergetni, akik hozzák
a hajókat és az Ausztrál válogatott menedzserét, hogy van e tartalék hajó. Találkoztunk a többi finnessel is, Ainslie, Christensen, Railey, de ők sem tudtak semmi jót. Megadtuk elérhetőségeinket, majd némi kaja után nézve elindultunk az öböl bejáratát megnézni. Elég érdekes növények vannak itt, és gyönyörű szikla képződmények. Hazafelé a legnagyobb csúcsforgalomban sikerült, némi vásárlási ingert kielégítve mintegy 2 óra alatt. Nem nagyon láttunk még konditermet, de Gaszti rokona ajánlott valamit, amit majd a neten megnézünk. Hazafelé bedobtunk még egy kebabot, majd sokáig húztunk a lefekvést, reménykedve a sikeres átállásban.
Csütörtök reggel megérkezett a Mikulás. Ide 10 órával előbb érkezett mint odahaza. Kibontottam a csomagomat, majd megreggeliztünk és elindultunk a kinézett konditerembe. A közeli terem csupán 8 km, ami itteni viszonylatokban közelnek számít. Ez a hely minden várakozásunkat felülmúlta. A hely maga a paradicsom. Két szintes, és tele van mindenféle géppel. Beiratkoztunk 2 hétre egy akció keretében, így kaptunk hátizsákot, törülközőt, kulacsokat és egyéb nyalánkságokat. 1 óra kerékpározás következett, melynek végén a póló gyakorlatilag csurom vizes volt. Utána kicsit mozogtunk a súlyokkal is, de csak óvatosan. A végén levezető szauna. Hazafelé vásároltunk, és eldöntöttük, hogy ma BBQ lesz terítéken. Hazaérve elindultam Bandival vásárolni, hiszen ő tudja, mit hol érdemes venni a BBQ-hoz. Finom marhát vettünk, és sok zöldséget.
A vacsora hamar elkészült, marhasteak és grillezett zöldség volt a menü, némi sült ananásszal kiegészítve. Közben zenét hallgattunk és cseverésztünk. Kiderült, hogy innen vasárnap este mennünk kell, és még nincsen másik hely, ahová mehetünk. Nem jó kilátások, de majdcsak lesz valahogy.
A legújabb ötletünk az, hogy ha nem lesz finn a versenyre, akkor kérünk 2 Lasert, és azzal vitorlázunk. Előtte és utána pedig edzünk a teremben, és megnézünk ezt-azt, ha lesz időnk.
***
Az utolsó napok izgalmasan alakultak az utazásunkat illetően. Mint már megírtuk, a konténerünk erőteljes késésbe kezdett, örülhetünk, ha karácsonyra hozzájutunk a hajóinkhoz. Mivel az olcsó repülőjegyek gyorsan fogytak anno, nem sikerült egy gépre foglalnunk Gasztonnal. Vasárnap délután telefonált a repülőtérről, hogy valószínűleg lekési a londoni csatlakozást. Remek, gondoltam, akkor majd várhatok rá a sydney-i repülőtéren. Telt az idő, és a késése biztossá vált. Szépen lassan kiderült, hogy átírták a jegyét egy másik járatra, ami történetesen megegyezett az enyémmel, így egy repülőgéppel vághattunk neki az útnak. Családtagjaink kisértek a repülőtérre, az elválás nem volt könnyű. A két hónap baromi hosszú idő, ennyit még egyikünk sem töltött távol otthonról. Az első etap Budapest-Bangkok volt. Egy három székes blokkban ültünk ketten, aludni lehetetlenség. Folyamatosan ittunk, hogy a légkondícionáló okozta kiszáradást elkerüljük. Az alvás kényelmetlen volt. Éjszaka sokat járkáltam, informálódtam a légiutaskisérőktől.
Bangkokba helyi idő szerint délután három óra körül értünk. Az eltolódás hat óra. Rövid gyaloglás után felvettük beszállókártyáinkat, majd konstatáltuk, hogy fél órát késik a Jumbo. Sebaj, gondoltam netezünk egyet. Csak fizetős wifi volt, így maradt az olvasás. Mintegy 2 óra várakozás után becsekkoltunk, majd irány a gép gyomra. Helyünk hátul, ablak mellett és középen. Szűken vagyunk, mellettünk is ülnek. 2 sorral előttünk álmaink helye, a vészkijáratos. A lábnak óriási hely. Telik az idő, és nem jön senki. Befejeződik a beszállás, amikor döntünk, és megrohamozzuk a helyet. Felszállás közben a szemben ülő légiutaskísérő méreget minket, sejti, hogy nem ez a helyünk. Végül közli, hogy ide jön két ember. Így egy hely marad, Gaszton pedig egy folyosói helyre cseréli eredetileg középső helyét. Kis adag kaják jellemzik utunkat, az italt nem sajnálják. Reggel összetörve érkezünk meg Sydneybe. Viszonylag simán átjutunk a vítumellenőrzésen, a csomagok rögtön jönnek, megyünk kifelé. A sor nagy az átvilágításnál, izgulok, hogy a magyaroknak hozott Túrórudi nehogy fennakadjon. Nem akadt, és kiértünk a váróba, ahol Gaszton másod-unokatestvére várt minket.
Gyorsan vettünk két helyi sim mobilkártyát, és elindultunk a már leügyezett autónk irányába. Navigációnk segítségével megtaláltuk a kereskedést, ahol némi adminisztráció után elhoztuk Holden Commodore Vacationere-ünket. 15 éves, első generációs Opel Omega helyi kiadása. 3,8 Literes V6-os motor, tempomat, légkondi, vonóhorog. Bár utóbbi lehet, hogy felesleges lesz, hiszen nem kell visszajönnünk a hajónkkal ide Sydneybe. Megtankoltunk, ettünk keveset, majd irány a szállásunk, amit Hegyi Vanda intézett nekünk. Sydney külvárosába vezetett utunk, Nagy Bandihoz. Nála lakunk várhatóan hét végéig, majd várhatóan Vanda mamájához költözünk. Beköltöztünk, majd Vandával vásárolni indultunk a szupermarketbe, közben megtudtunk 1-2 hasznos dolgot. 10 hónapos kisfia is velünk tartott, nagy mosolyok közepette. Elég leharcoltak voltunk, hiszen rég nem aludtunk rendesen, de ki kell bírni estig, hogy könnyebb legyen a 10 óra eltérésre való átállás. Este egy helyi klubba ( nem night klub, hanem a kerületi emberek találkozúhelye, kvázi művelődési ház) megyünk Bandival, akinek segítettünk megszerelni számítógépét, közben pedig élősködünk a szomszét wifi-én.!