A Chicago Yacht Club 103. alkalommal rendezte meg a Mackinac-ig tartó versenyét. Sajnos a vihar emberéletet követelt.

Észak-Amerikában sem sűrűn fordul elő, hogy amatőr vitorlázók (Corinthian az eredeti szövegben) tartósan 100 csomós széllel szembesülnek. Sajnálatos módon a Kiwi 35-ös típusú hajó, a WingNuts nem bírt az elemekkel és a ritka meteorológiai helyzettel, így két vitorlázó is életét vesztette.

A verseny elejéről röviden: 361 versenyhajó nevezett a Chicago Yacht Club (CYC) által megrendezett „103. Futam Mackinacbe” elnevezésű versenyre. Az első 30 órában képeslapra illő időjárásban kellett vitorláznia a mezőnynek, mindenféle zavar nélkül, a horizonton spivel minden irányban.

Július 17-én vasárnap késő este kezdett megbomlani az idilli időjárás képe. A szél mindössze 18 csomós volt, mielőtt beütött a ménkű. Íves villámok húztak át az égen és kezdték bevilágítani azt. A küzdelem spinnakerek le- és a viharvitorlák felhúzásával vette lassan kezdetét.

A Fast Tango legénysége arra számított, hogy a vihar heves, rövid szélrohamokat produkál pár perces időtartamokra, de a szituáció máshogy alakult. A vihar kezdetén 5 mérföldön belül voltak a tragédiát elszenvedő hajótól. Egy kicsi aszimmetrikus spivel rohantak, amikor az alkotóelemire esett szét. Felhúzták a legkisebb, vadiúj orrvitorlájukat, majd a szél egy csettintésre 145 fokról átfordult 265 fokra. Ezt követően a szél függőleges irányból érkezett.


A szél 60 csomósra erősödött, amivel már találkozott párszor a legénység, szóval tisztában voltak vele, mit is kell tenniük. Megszokták, hogy jellemzően csak 1-2 percig tart és – eleinte legalábbis – ösztönösen készültek arra, hogy leejtenek és rohannak tovább.

De arra nem volt idejük, hogy bereffeljenek vagy lehúzzák a vitorláikat.

A csapat hatalmas rongyolásba kezdett bőszélben, a víz eléggé sima volt és durván vágódott fel a hajó oldalán, hárman előrementek a fockot leszedni, ám a hajó orra elindult lefelé, így mindenkit hátraparancsolt a skipper, hogy a kormányerő megmaradjon.

„Egyszerűen nem állt el a szél. egyre és egyre erősebbé vált. Eljött a pillanat, amikor megállásra kényszerültünk és a hajó elfeküdt. Lassítani, készülődni nem volt idő.

A tulajdonos laptopon szokta figyelni a hajó és a szél adatait és a vihar elvonultával is így tett. (Ez látható a fotón). Volt egy húsz perces időintervallum, amikor nyilvánvalóan küzdelmes időjárási körülményekkel szembesült a legénység.

„

Volt egy 7 perces szakasz, amikor a szél elérte a műszer mérési határát, ami valahol a 90 -100 csomó környékén volt. [ez úgy 200 kilométer óránként]. Süvített odakint

. A rig nem volt vízben, a nagyvitorla a víz felett vergődött.” A legénység egy tagja a testével tömte be a kabinlejáratot, mert a tető túl mélyen volt a hajó aljában.

Miközben a hajóban térdig ért a fehér habzó víz, a legénység kissé pánikolt. A villámok szinte folyamatosan megvilágították a környezetet.

„Olyanok voltunk, mint egy görögdinnye magja, amelyet két ujjunk közé veszünk—a szél teljesen a víz felszínéhez szorított. Néhányan a legénység tagjai közül már azon törték a fejüket, hogyan szabaduljanak meg a biztonsági kötéltől, ha a hajó elmegy.” – tette hozzá a Fast Tango legénységének egy tagja

Ugyan a WingNuts fedélzetén nem volt mentőtutaj, de szakértők szerint ekkora szélben az sem segített volna rajtuk, hiszen a felfújást követően valószínűleg elsodorta volna a szél, ahogyan történt az 1998-as Sydney-Hobarton is pár hajón, ahol a legénység még a fedélzeten volt. Megjegyeznénk, hogy ennél gyengébb szélben.

A Sociable nevű Beneteau 40.7–es sietett a felborult hajó segítségére, ahonnét a legénység hat tagját sikerült épségben a fedélzetre menekíteniük.

Az elhunyt vitorlázók tapasztalt versenyzők voltak, egyszerűen a hajó nem ekkora szélre volt tervezve.


Szemelvények Tim Prophit (Fast Tango) beszámolója alapján David Schmidt, a Sail-World USA szerkesztőjének írásából