Mint korábban beszámoltunk, népes csapat utazik Ausztráliába ezen a télen, hogy kvótát szerezzen az olimiára. Az odáig vezető út tele van buktatókkal…
Kis csapatunk hajói lassan 5 hete keltek útra, hogy december elején megkezdhessük velük a tréningeket. A hajók Koperből eljutottak Singapoore-ba, majd a tervek szerint átrakodással érkeztek volna december 4 körül Melbourne-be. Ez a műsor megdőlni látszik, mivel egy mai szimpla érdeklődő telefon a speditőrrel, és kiderült, hogy legkorábban is december 18 körül juthatunk hajóhoz a távoli kontinensen. Ez mitegy 2 hetes késés. És erre csupán annyit mondanak, hogy bocs, sajnálom. Mi pedig erre építettük a 2 hónapot, ez a két hét igen szerves része lett volna az előttünk álló időszaknak.
Egyből elkezdődtek a szervezkedések. Két lehetőség merült fel. Az egyik, hogy kiutazunk, és kint keresünk valami kölcsön hajót, és azzal tréningezünk. A másik pedig, hogy a repülőjegyünket átratjuk másfél héttel. Mivel a vasmadarak olyan szintű foglaltsággal közlekednek, ez a második ötlet meghiusult. Maradt a kijutás, és hajószerzés. Mozgósítottuk minden ismerősünket kint, hogy használható finnekhez jussunk.
Van még egy bökkenő, mégpedig az, hogy a ruháink is a hajókkal utaznak. Ergo, ha hajó lesz is, akkor mit fogunk viselni a vizen?
Kicsit csalódott vagyok, hiszen a legfontosabb verseny lesz most január közepén Ausztráliában, és nagy szükségünk lett volna erre a 2 hétre a saját felszerelésünkkel. Így marad megint a langyos víz.