A magyar vitorlássportnak nevezetes dátuma 1955.július 23. Ezen a napon rendezett versenyen született meg az a Kékszalag idõrekord, amelyet még máig nem döntöttek meg. Az ötvenes évek közepén érezni lehetett a politikai enyhülést, mert bizony a “fehérnadrágos” sportról keveset írtak 2-4 évvel korábban. Amíg az 51-es és 53-as lapok még csupán az eredményeket hozták le, addig 55-ben a Népsport már beharangozót írt arról, hogy milyen jelentõs esemény lesz a Balatonon

A 1955. évi Kékszalag verseny története

A magyar vitorlássportnak nevezetes dátuma 1955.július 23. Ezen a napon rendezett versenyen született meg az a Kékszalag idõrekord, amelyet még máig nem döntöttek meg. Az ötvenes évek közepén érezni lehetett a politikai enyhülést, mert bizony a “fehérnadrágos” sportról keveset írtak 2-4 évvel korábban. Amíg az 51-es és 53-as lapok még csupán az eredményeket hozták le, addig 55-ben a Népsport már beharangozót írt arról, hogy milyen jelentõs esemény lesz a Balatonon: Mi lesz a hétvégén? – címû rovatban 1955.július 21.-én a következõ rövid hírt közölte:

“A Balaton Kékszalagjáért kiírt túraversenyt, a kétévenként sorra kerülõ legnagyobb versenyét szombaton bonyolítja le a Vasas S.E. A Kékszalagot Németh István (Bp. Vasas) védi a Nemere II nevû cirkálóval, s rajta kívül szinte valamennyi cirkáló és túrahajó nevezett a versenyre. Ezúttal elsõ ízben rendezik meg a csillaghajók Kékszalagjáért kiírt túraversenyt: Balatonfüred-Kenese-Siófok-Balatonföldvár-Balatonfüred távon. A nagyhajók rajtideje 9 óra, a csillaghajóké 9 óra 30 perc.”

A Kékszalagot a nagyhajós osztályok privilégiumának tekintették a többi hajóosztályok. Az olimpián osztályként szereplõ, évrõl-évre sokasodó csillaghajóból ekkor már 30 hajó versenyzett rendszeresen, és érezték magukat olyan erõsnek, hogy részt kívánjanak maguknak is e nevezetes hosszútávú versenybõl. Elérték, hogy rövidebb távon ugyan, de részükre is kiírják a Kékszalagot. Természetesen ennek “értéke” nem volt azonos a nagyhajókéval. Az ötvenes években ez csak egy alkalom volt, de a hatvanas és a hetvenes években rendszeressé vált a csillaghajók számára. A nyolcvanas években néhányszor a solingok is indulhattak. Ekkor már a pálya megegyezett a nagyhajókéval. 1965-ben Tolnay-Rumi-Völcsey trió nyert sztárban, 1973-ban Gosztonyi András és faller Károly, és 1975-ben Telegdy István és Holovits György hódították el az abszolút elsõ helyet. Szerencsére késõbb már csak a nagyhajók indulhattak, hiszen valamikor a kezdeményezés csak részükre szólt.

A sajtó még fokozta a Kékszalag jelentõségét, amikor 1955. július 22-én a következõket írta a Népsport “200km-en a Balaton Kékszalagjáért!” címmel:… “Az utolsó Kékszalag versenyen Németh István gyõzött a Nemere II nevû cirkálóval és így már 4 esztendeje védi a szép díjat. A Balaton Kékszalagjáért vívott verseny távja kb. 200 km. Ez a táv ellenszél esetén, amikor a hajók cirkálni kénytelenek sokszor 230-250 km-re is megnõ, amit végigvitorlázni hatalmas teljesítmény. A versenyzés ideje természetesen az idõjárástól függ. 1951-ben Németh István érte el a legjobb idõt: tomboló viharban 14 óra alatt vitorlázta körbe a Balatont.”

A leglassúbb is az õ nevéhez fûzõdik, két esztendõvel késõbb közel 40 óra alatt ért célba a gyõztes hajó! A legérdekesebb versenyt 1936-ban Kovács Béla nyerte 32 óra alatt, ekkor a mezõny zöme majdnem másfél nappal késõbb ért a balatonfüredi célba.

A Nemere II ekkor már a Budapesti Vasas színeiben indult. A kormánynál természetesen Németh István, legénység: Németh Gyula, Schmalz József, dr. Lettner Ferenc, Nógrádi Gyula, Bilos E. Livió és Kántor Pál. Csak ketten maradtak a régi legénységbõl, az új nevek a Bp. Vasassal történt fúzió eredményeként kerültek a fedélzetre.

1955. július 23.-án 52 benevezett hajóval indult a Kékszalag mezõnye. Németh Gyula a nevezetes eseményre a következõképpen emlékszik: “Még mindig benne élek az akkori verseny bûvöletében. Nem kellett a jégszekrényt feltölteni, mert már kora reggel hûvös volt és igen erõs északnyugati szél döntögette a jegenyefákat. A rajt után mindjárt az élbolyban voltunk. Azt mindenki tudja, hogy a Kerekedi öbölben az átlagnál jobban megerõsödik az alapszél és a pöffök is hosszabb ideig tartanak. Az egyik ilyen pöffnél egy reccsenést hallottunk a bum felõl és odanézve láttuk, hogy annak nutjából kijött a nagyvitorla alsóél kötélszegélye, – vagyis a nut felszakadt. Pista bátyám azonnal szélbedobta a hajót és miután felmérte a helyzetet döntött is. Nem adott utasítást a reffelésre, annak ellenére, hogy part alatt voltunk, és Keneséig inkább félszeles-háromnegyedszeles irányból fújt, ami ilyenkor túlzottan megfekteti a hajót. Reffeléssel azonnal meg lehetett volna szüntetni a vitorla kiszakadását, de mi van akkor, ha gyengül a szél? Hogyan húzhatjuk fel a nagyvásznat teljes hosszában? A szerszámos ládából elõkerült a csavarhúzó, a kalapács, a facsavar és a szeg. Ahol a nut ép maradt, ott csavarhúzóval visszatömködtük a kötélszegélyt, a sérült helyen pedig facsavarral a bumhoz erõsítettük a vitorla alsóélét, sõt még jó pár szeget is bevertünk. Gyorsan dolgoztunk, mert nem akartunk nagyon lemaradni.

A kését behoztuk, mert ha fújt a szél, akkor csak biztos kézzel kellett fogni a kormányt és a Nemere rohant. Figyelnünk kellett a Tabut, mert egészen hihetetlen, de bírta a viharos szelet, amire korábban még nem volt példa. Megtáltosodott a szintén a Bp. Vasas szineiben indult Maki nevû 30-as cirkáló is, melyet id. Farkas László vezetett. (Tulajdonosa Szalkay Béla kiváló és jónevû motorkerékpár versenyzõ volt, aki akkoriban Velocette gyártmányú 350-es angol gépével, kategóriájában valóságos egyeduralmat vívott ki magának.) A Tabu kivételével csak Vasas hajó volt elõl, akik nemcsak az erõs széllel vívtak küzdelmet, hanem egymással is az elsõ helyért. Sokat kellett dolgoznunk, különösen azért, mert félszélben a Nemere rettenetesen luvgirig volt. Kénytelenek voltunk ketten tartani a kormányt. Vigyáztunk arra, hogy ne csak a megszerzett elsõ helyünket tartsuk, hanem növeljük is elõnyünket, mert valahogyan éreztük, hogy kezünkben van a csúcsidõ.”

Dr. Lettner Ferenc egyetemi tanár, aki aztán 1956-tól 1958-ig a MagyarVitorlás Szövetség elnöke lett, mint a hajó egyik legénysége a következõképp emlékszik vissza: “Négyen voltunk friss mancsaftok a fedélzeten. Már voltunk kint együtt vitorlázni és edzeni azért, hogy egymást, a hajót és az összehangolt munkát is megszokjuk. De olyan viharos szében mint azon a Kékszalagon még nem volt alkalmunk vitorlázni. Nem vettük rossznéven Németh István barátunktól, amikor kiabált velünk, mert a szelet túl kellett harsognia, ha azt akarta, hogy minden zökkenõmentesen menjen. Különösen szükség volt erre akkor, amikor a bumból kiszakadt a vitorla.

Siófokig repült a Nemere! A pályajel vétele után már természetesen reffelve voltunk, a hajó egészen a kabinablakig feküdt. A hármashullámok simán átcsaptak rajtunk. Pista – okulva az 1951-es Kékszalagon történtekbõl – elrendelte, hogy valaki állandóan tartsa szemmel az árbócot és a nagyvitorla felsõ részét. A jól eltalált reffeléssel és a jól megválasztott fock kettõvel a Nemere megfeküdt és Keszthelyig gyönyörûen hasította a hullámokat. Keszthelynél már érezhetõ volt, hogy elõnyünk alapján mesés idõt fogunk futni. Hát így is történt. Késõ délután abszolút elsõnek befutottunk a füredi mólón lelkesen éljenzõ tömeg elõtt. Csodának számított, hogy világos nappal rajtoltunk és még aznap világossal befutottunk kb. 200 km levitorlázása után. Gyorsan elterjedt a hír, hogy idõrekordot állítottunk fel. Kénytelenek voltunk a mólón szárazföldre lépni, hogy az ünneplõ közönséggel kezet tudjunk fogni, és a kiszáradt torkunkat a MÓLÓ bár teraszán a barátok rundjaival öntözgetni.”

Mit írt az újság? A Népsport 1955. júlis 25.-én, hétfõn megjelent számában “Németh István harmadszor is elnyerte a balatoni Kékszalagot” címmel a következõképpen számolt be a versenyrõl: “Szombaton reggel rajtolt Balatonfüreden a 10. balatoni Kékszalag verseny nagyhajós mezõnye. A feladat a Kenese, Siófok majd Keszthely elõtt elhelyezett bóják kerülése után a legrövidebb idõ alatt bevitorlázni a balatonfüredi célba. Az egész nap kitartó erõs északi szélben a résztvevõk nagyszerû versenyt vívtak. 11 óra elõtt kerülték a kenesei bóját, majd nemsokára a siófokit. Itt már Németh István vezetett, sõt Siófok után a 75 m2-es cirkáló elõnye már közel 3 km volt. Az elsõ hajó innen nem egészen 5 óra alatt érte el Keszthelyt. Elõnye ekkor közel fél óra volt.

A célba 19 óra 40 perckor futott be a gyõztes hajó, s ezzel új Kékszalag csúcsot állított fel: 10 óra 40 perc alatt vitorlázta körbe a Balatont.”

Eredmény:

I. Nemere II

II. Maki 30-as cirkáló. Id. Farkas László, Szalkay Béla, Horváth S., Bp. Vasas

III. Tabu 40-es cirkáló. Gál Imre, Bp. Építõk

(….)

A háromszoros Kékszalag gyõztes Nemere II kapitányát és legénységét kitüntetõ figyelemmel ünnpelték és méltatták az idõcsúcsot. Vasárnap délelõtt a kikötõben felállított díszes asztalról a nagy nyilvánosság elõtt osztották ki a díjakat, és a Kékszalagot. Az akkori közlekedési miniszter, Bebrits Lajos különdíját is ekkor adták át, egy gyönyörûszép ólomkristály vázát, a klubház udvarán. Nem maradt el a vízbedobálás sem.