A Földet levegõ burkolja be, mégpedig úgy, hogy a burkolat vastagsága távolodva a felszíntõl vékonyodik, ami a nyomás változásával (hõmérséklet csökkenése) magyarázandó. A földet körülvevõ burkolatok: sztratoszféra (6-12km-ig), sztratoszpauza (12 km felett)

A Földet levegõ burkolja be, mégpedig úgy, hogy a burkolat vastagsága távolodva a felszíntõl vékonyodik, ami a nyomás változásával (hõmérséklet csökkenése) magyarázandó. A földet körülvevõ burkolatok: sztratoszféra (6-12km-ig), sztratoszpauza (12 km felett)

Természetesen ennél a felosztásnál lényegesen finomabb osztások vannak, ami a tengeri hajózás esetén elengedhetetlen, de a belvízi hajózás esetén megelégedhetünk ennyivel. Amennyiben a Föld nem forogna a tengelye körül, az Egyenlítõtõl a sarkok felé beszélnénk csak légmozgásról, a sarkokhoz érve lehûlne a levegõ és visszaáramolna az Egyenlítõ felé, ahol felmelegedve ismételné a folyamatot (planetáris szélrendszer). Ennek a “békés” jelenségnek akkor lenne lehetõsége, ha a Föld felülete egyenletes, homogén anyagú, a tengelye a földpálya síkjára merõlegesen állna.

A valóságban ez az állapot soha nem valósulhat meg. A Föld tengelyforgása miatt a szelek az É-D-i irányból kitérnek. A Föld tengelyferdesége miatt évszakosan változnak az egyes földfelszíni területek besugárzási, illetve hõmérsékleti viszonyai és ennek megfelelõen más lesz a szelek iránya és erõssége. A domborzati tagoltság részben a magassággal változó hõmérséklet, részben a hegyek gátló szerepe miatt akadályozzák a szél egyenletes, folyamatos alakulását, állandóan változtatják a szélirányt és erõsséget.

A levegõ felmelegedése és lehûlése légmozgást hoz létre. A melegedõ levegõ kitágul, könnyebb lesz, a lehûlõ levegõ zsugorodik, nagyobb lesz a nyomása. Mivel a meleg, kitáguló levegõ felfelé áramlik a helyére hidegebb levegõ törekszik. Ezért tud frontális tevékenység is kialakulni. Az alacsony nyomású ciklonok kialakulása az óramutató járásával ellentétes, a mag felé mutató áramlást jelent. A felmelegedõ levegõ felfelé törekszik. Helyére a hideg, magasabb nyomású levegõ törekszik. Mindez addig tart, amíg a nyomáskülönbség kiegyenlítõdik.

Az alacsony és magas nyomású területekre jellemzõ, hogy az azonos nyomású területeit összeköthetjük. Az így kapott vonalakat izobárnak nevezzük. Amennyiben a két terület izobár vonalai közel kerülnek egymáshoz, frontzónáról beszélünk Gyakran A különbözõ nyomású légköri képzõdmények közötti nyomáskülönbségek kiegyenlítõdnek, a nagyobb nyomású levegõ mennyiség a kisebb nyomású levegõ helyére áramlik. Ezt a jelenséget nevezzük szélnek.

A szél iránya a fentiek értelmében adott, de a domborzat irányváltoztatásra is kényszerítheti az áramlást. Egy völgy a “csatorna” szûkebb metszete miatt a sebességet is növeli.

Hasonló jelenséggel találkozunk a halyi szelek kialakulásakor is.

Nézzük meg a Balaton helyzetét!

Frontális szél hiánya esetén tavainkra, kiemelten a Balatont, jellemzõ a helyi szél hatása. Nappal a sugárzás miatt a szárazföld jobban felmelegszik, mint a víz. A part fölött egy intenzív feláramlás alakul ki. Magas felhõképzõdés indul meg, de ezek a felhõk (cumulus) nagyon magasra, 8-10 km-re felnyúlnak, de csak függõleges irányba. Komoly gondot az jelent, ha hidegebb zónában kicsapódnak a vízcseppek, jégkristály alakul ki. A nehezebb kristályok zuhanni kezdenek. A színe átvált fehérbõl szürkébe, megjelenik a “gerenda”, amitõl minden vitorlázónak tartani kell. Ez a sötét szürke felhõ már figyelmeztetés! Vízszintes elmozdulás is történhet, ami rövid ideig tart, de nagyon erõs szelet is jelenthet. Erõssége 100 km/h-t is elérheti. A szél a víz felöl a part felé fúj. Ezt a légáramlást nevezzük vízi szélnek.

Éjszaka a szárazföld gyorsabban lehûl. A szél a part felõl a víz felé fúj. Ezt a szelet parti szélnek nevezzük. Ez mindig erõsebb légáramlás, mint a vízi szél. Nagy öröm benne vitorlázni.