Már a második Kékszalagon, 1936-ban megduplázódott a nevezett hajók száma. Végül 35 hajó 137 sportolója (köztük több, igen elõkelõ osztrák sportember) vágott neki – mint utóbb kiderült – az eddigi leghosszabb idejû Kékszalagnak. A verseny távja azonos az 1934. évivel, azzal a különbséggel, hogy a versenyzõket Révfülöpnél az északi parthoz vezetik, tehát: Füred-Alsóörs-Révfülöp-Keszthely-Révfülöp-Tihany. A táv 78. tengeri mérföld. Rajt 1936. július 17., reggel 8 órakor. A versenyt komoly elõkészületek elõzték meg. A Balatoni Hajózási Rt. Igazgatósága a verseny nézõközönsége részére egész napos kirándulóhajót indított, mely végigkísérte a mezõnyt a versenyen.
A Hungária Yacht Club a díjkiosztó elõtt parádés yachtfelvonulást rendezett Tihanyban a verseny legmagasabb védnökei, József kir. Herceg és Auguszta kir. Hercegkisasszony, valamint jákai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök mint a verseny díszelnöke tiszteletére. A versenyen indulhatott minden törzskönyvezett hajó, nagyságra és osztályra való tekintet nélkül, a dinghyk kivételével.
Kivonat a versenykiírásból:
\\\\\\\”Díjazás: Az elsõnek beérkezõ hajó nyeri a Balaton Kékszalagja vándordíjat és az OTT tiszteletdíját. A Kékszalag vándordíjon levõ ezüstkoszorún a gyõztes hajó, valamint vezetõjének és clubjának neve megörökíttetik és mindaddig, míg a Kékszalag védõje, jogosítva van hajója árbocán egy méter hosszú kék szalagot viselni. Az abszolút elsõ helyezett hajón kívül tiszteletdíjat kapnak a 40-es, 30-as, 22-es cirkálók, a 22-es jollék, a 25-ös túrajollék és a felsorolt osztályokba nem tartozó tõkesúlyos és uszonyos hajók kategóriagyõztesei.\\\\\\\”
A nevezõ hajók között megtalálhatjuk a 40-esek között a Glóriát és a Nemerét, a 30-asok között a Rabonbánt, az 1934-es Kékszalag gyõztesét, az Emesét, a Kabalát és a Bohót, nyolc 22-es cirkálót: (Karakán, Kari, Jómadár, Lucifer, Nyíl, Sirocco, Vihar, Zulu), tizenkettõ 25-ös túrajollét (Csobogó, Csuhu, Edve, Fidelitás II., Flamingó, Kócsag, Mackó, Mosoly, Novara, Pillangó, Santa Maria, Virradat), öt 22-es versenyjollét (Dódí, Kisangyalom I., Kisangyalom II., Kincsem III., Lehetetlen), osztályon kívüli tõkesúlyos hajókat (Betyár, Meteor, Sólyom) és az osztályon kívüli jollékat (Balaton, Fergeteg, Helikon, Keszthely, Kócsag, Mókus, Santa Barbara).
A versenyt megelõzõ napon erõs, olykor viharos északnyugati szél fújt, így az esélylatolgatók a cirkálók között keresték a gyõztest. Néhány jollés azon gondolkozott, hogy egyáltalán elinduljon-e a versenyen. A jollésokon kívül a többi résztvevõ boldogan állapította meg, hogy a verseny távját 16-24 óra alatt abszolválni lehet.
Az akkor is oly szeszélyes Balaton alaposan keresztülhúzta az indulók számításait. A reggel nyolc órai rajthoz alig tudtak a hajók kivánszorogni. A rajtlövés után gyenge délnyugati szél indította el a mezõnyt az alsóörsi bója felé. Rögtön a könnyû versenyjollék álltak az élre. Az alsóörsi bójánál Kováts Béla a Kincsem III.-mal fordult elsõnek, másodiknak a Schimert fivérek szintén 22-es jolléval, a Lehetetlennel. Majd a Velencei-tóról a Kékszalag versenyre lehozott 20-as jolle, a Fergeteg és a BYC füredi osztályának 22-es jolléja, a Dódy következtek. Az elsõ tõkesúlyos hajó a Betyár volt, mely aránylag nagy gaffos vitorlájával könnyû szelekben jól szalad. A 25-ös túrajollékat Ilovszky János piros vitorlájú Csobogója vezette. A rajtnál kerekedett kis szél fokozatosan elállt, így délben még mindegyik hajó a keleti medencében volt, s két órára is csak a mezõny fele tudott áthaladni a Tihanyi-szoroson.A vezetõ hajó, a Kincsem III. csak este nyolc után érte el Révfülöpöt, ahol a további sorrend a következõ volt: 2. Lehetetlen, 3. Fergeteg, 4. Betyár, 5. Fidelitás II., 6. Glória, 7. Keszthely, 8. Rabonbán, 9. Dódy, 13. Csuhu (25-ös jolle)…, 28. Emese, 30. Bohó, 32. Santa Maria (25-ös jolle), 34. Nemere, amely hajnali egy után hagyta el a révfülöpi bóját. A vezetõ és az utolsó hajó között a különbség Révfülöpnél már több mint öt óra.
Keszthelyig Kováts Béla tovább növelte az elõnyét, s 2.55-kor fordult a keszthelyi bójánál. A mezõny eddigre teljesen széthúzódott. Második a Lehetetlen (3.14), majd jött a Fergeteg (3.55). Negyedikként az elsõ tõkesúlyos hajó, a Betyár (5.05), majd a Dódy (5.08). Utánuk közel egyórás szünet következett, majd sorra érkeztek Keszthelyhez a hajók: 6. Keszthely (5.59), 7. Glóris (6.00), 8. Fidelitás II. (6.01), 9. Mosoly (6.04), 10. Rabonbán (6.06), 11. Pillangó (6.07), 12. Csobogó (6.11), 13. Mókus (6.14), 14. Meteor (6.14,26mp), 15. Lucifer (6.14,34mp), 16. Sólyom (6.14,35mp), 17. Karakán (6.14,36mp). Reggel nyolcra már mindegyik hajó elhagyta a keszthelyi bóját. A Kékszalag mezõnye már 24 órája volt vízen, és még alig jutottak túl a táv felén.
Reggel végre élénk ellenszéllel haladhattak Révfülöp felé, de ez a szél sem tartott sokáig. Délelõtt a révfülöpi bójától nyugatra megint nem fújt semmi szél, míg attól keletre egyenletes, gyenge északkeleti szél volt. így aki nagy nehezen, vánszorogva el tudta érni a bóját, az pillanatok alatt kilométerekre eltávolodott ellenfeleitõl. A Kincsem és a Lehetetlen egymás mellett, még a szélváltozás elõtt délelõtt 10.30-kor hagyták el Révfülöpöt, nem sokkal utánuk õket követte a Fergeteg. Déli egy és két óra között, már a szélváltozás beállta után érkezett a Mosoly, a Betyár és a Meteor. Ebben a térségben teljesen felborult az addigi sorrend. Többen órákat álltak a bója elõtt, de a verseny legnagyobb vesztese a Csobogó volt, amely addig vezette a 25-ös túrajollék mezõnyét. õk több mint négy órát várakoztak egy helyben Pálköve elõtt, közel az északi parthoz, miközben látták, ahogy tõlük egy kilométerrel délebbre sorra húztak el az ellenfeleik.
A Révfülöp környéki szélmentes zónában a mezõny úgy széthúzódott, hogy míg Keszthelyen az elsõ és az utolsó hajó között nem volt több mint öt óra különbség, addig a tihanyi célnál ez a különbség tizennégy órára fokozódott.
Több mint 30 órai versenyzés után július 18-án 14 óra 14 perckor haladt át elsõnek a tihanyi célvonalon Kováts Béla vezetésével a Kincsem III. nevû 22-es versenyjolle. Legénység: Kendy Dezsõ és Novák Károly. Nem sokkal késõbb (14.24) megérkezett a Lehetetlen, a Schimert fivérek 22-es jolléja. A következõ hajó megérkezésére több mint 4 órát kellett várni. Harmadik Fergeteg, a Velencei-tóról felhozott 20-as jolle, amely az osztályon kívüli jollék kategóriagyõztese. Negyedikként futott be az elsõ osztályon kívüli tõkesúlyos hajó, már sötétedéskor (21.09), a Meteor, Hankóczy Jenõ hajója. ötödik a Betyár (21.59,18mp), 6. Vihar (21.59,59mp), az elsõ 22-es cirkáló, 7. Glória (22.00), az elsõ 40-es cirkáló, 8. Virradat (22.15), az elsõ 25-ös túrajolle… 15. Rabonbán (23.38), az elsõ 30-as cirkáló, … 29. Nemere (4.10), … és utolsónak több mint 44 óra után 32. Fidelitás II. (4.40).
A verseny díjait július 19-én délben a Tihanyi Sportszállóban tartott ünnepélyes díjkiosztón Anna kir. hercegnõ adta át a gyõzteseknek. A díjkiosztón megjelent József kir. herceg, Darányi Kálmán miniszterelnök helyettes, Andrássy Géza gróf, Kelemen Kornél, az OTT elnöke, dr. Ugron Gábor, a MVYSz elnöke, dr. Strommer Viktorrin tihanyi apát.
Kováts Béláék a Kékszalag vándordíjon kívül elnyerték herceg Festetics György tiszteletdíját és mint kategóriájukban elsõk, Reményi-Schneller Lajos tiszteletdíját.
Különdíjat kapott az egyetlen hölgykormányos, Záborszky Elly, aki a Mosoly nevû 25-ös túrajolléval az abszolút 12. helyen futott be, s osztályában a negyedik helyen végzett.
A résztvevõk még sokáig emlegették a II. Kékszalagot, s egymás között csak a \\\\\\\”48 órás verseny\\\\\\\” néven emlegették.
A díjkiosztót követõen, délután olyan pozdorjavihar szakadt le a Balatonra, amely még ott is ritkaság. Annak, hogy a vihar csak ekkor érkezett, a rendezõség és a jollésok örültek igazán, de annál jobban bosszankodtak a tõkesúlyos hajók tulajdonosai.