1934-ben rendezték az első Kékszalag versenyt a Balatonon. A rendező Hungária Yacht Club célja, hogy nyílt gyorsasági versenyt biztosítson az MVYSZ kötelékébe tartozó kluboknál lajstromozott és hajólevéllel ellátott hajók számára, osztályra és nagyságra való tekintet nélkül. Ez az elv a negyedik versenyig maradt érvényben, a versenyről beszámoló Bezsnyay Kálmán azonban már így ír: “Meggondolandó, vajon van-e értelme egy kimondottan túraversenyen kifejezetten finom alkatú versenyjollékat futtatni.”

1934-ben rendezték az első Kékszalag versenyt a Balatonon. A rendező Hungária Yacht Club célja, hogy nyílt gyorsasági versenyt biztosítson az MVYSZ kötelékébe tartozó kluboknál lajstromozott és hajólevéllel ellátott hajók számára, osztályra és nagyságra való tekintet nélkül. Ez az elv a negyedik versenyig maradt érvényben, a versenyről beszámoló Bezsnyay Kálmán azonban már így ír: “Meggondolandó, vajon van-e értelme egy kimondottan túraversenyen kifejezetten finom alkatú versenyjollékat futtatni.”

Nehéz ma már megítélni, hogy az 1942-es Kékszalag kiírását elkészítő urak valóban a drága versenyhajókat féltették a verseny nehézségeitől, vagy más szempontok játszottak közre az addig legsikeresebb osztály eltiltásában. Mindenesetre a következő versenyeken már nem indulhattak 22-es versenyjollék. Hasonló sorsra jutott a hatvanas-hetvenes évek sikerhajója, a sztár is. A csillaghajó bűneiért a mindössze egy ezüstérmet elérő solingot is kizárással sújtottak. Ez a folyamat folytatódott a nyolcvanas évek elején. Ekkor már a gyors, keretes és trapézos hajók ellen is védeni kellett a hagyományokat, így ezek a hajók is az eltiltás sorsára jutottak. A nagyhajók fejlődésével a két olimpiai hajóosztály esélytelenné vált a végső győzelemre, így ma ismét versenyezhetnek a Kékszalagon.

Az elmúlt hatvannyolc év legsikeresebb hajója a Tramontána, amely hétszer nyerte el a Kékszalagot. 1940-ben és 1942-ben Kultsár Istvánné szerezte meg a győzelmet, majd huszonegy év után Vályi Pálnak sikerült ismét győznie a hajóval, őt Bucsy Balázs követte 1971-ben, 1977-ben és 1979-ben Lovas József vezette diadalra a Tramit. Utoljára 1989-ben sikerült elhódítani a Tramontánával a Kékszalagot. Ekkor Gömöry Pál kormányozta a hajót. A hajók rangsorában a Tramontánát már nem lehet megelőzni, hiszen a második helyen a Nemere II áll öt győzelemmel. A legtöbb első helyet elért hajóosztály a 8R Yacht a Tramontána hét diadalával. Ebben a rangsorban a második helyen áll a 30-as cirkáló hat győzelemmel. A dolog érdekessége, hogy egy hajónak sem sikerült az ismétlés, mind a hat győzelmet más hajó érte el. A kapitányok közül sem sikerült senkinek ez a bravúr.

Ha a dobogós helyezéseket is figyelembe vesszük, akkor a 30-as cirkálók nagy fölénye figyelhető meg. Huszonkétszer állhattak a dobogó valamelyik fokára. A második helyen a lényegesen kevesebb versenylehetőséget kapott csillaghajók állnak tizenegy éremmel, amelyből háromszor sikerült győzniük. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán a Tramontána áll tíz éremmel. Érdekes, hogy a kilenc érmet szerzett 40-es cirkálóknak mindössze egyszer sikerült nyerniük, 1959-ben az Addió III-at vezette sikerre Horváth Boldizsár.

A legeredményesebb versenyző Németh István, aki 1953-ban és utána kétszer nyerte el a Kékszalagot a Nemere II-vel. Háromszor győznie kapitányként azóta sem sikerült másnak. Érdekes, hogy a duplázók is mindig egymást követő években érték el sikereiket. Kováts Béla kezdte a sort, aki az első négy versenyen indult 22-es versenyjolléval. Kétszer győzött (1936 és 38), egyszer második és egyszer harmadik helyen végzett. A negyedik és ötödik Kékszalagon Kultsár Istvánné született Gordon Evelyn duplázott. Ôt követte Lovas József (1977 és 79) és Tuss Miklós (1993 és 95).

A háború előtt páros években öt versenyt futottak, mindig más pályán. 1940-ben vitorláztak először a ma használatos Balatonfüred-Kenese-Siófok-Keszthely-Balatonfüred távon. 1947-ben újították fel a versenyt, amely Földvárról indulva kerülte meg a Balatont. Majd 1949-ben újra az 1940-es pályán vitorlázták a versenyt, melynek pályája azóta változatlan.

A Kékszalag-rekordot a már említett Nemere II tartja az 1955-ben futott tíz óra negyven perces idővel. A második a Farkas László kormányozta Maki (ma Hárpia), amely szintén ezen a versenyen futotta tizenegy óra tíz perces idejét. A harmadik legjobb időt Helmuth Birkmayer érte el 1991-ben egy Acrost kormányozva. Az ő eredményük 11 óra 40 perc volt.