Észak-Dalmácia legnagyobb városa Zadar, azaz Zára, több mint kétezer éves múltra tekint vissza. A történelmi óváros számos látnivalója közül számunkra kiemelkedik a Szt. Ferenc-templom, melynek sekrestyéjében Nagy Lajos egykoron személyesen diktálta a velenceiekkel kötendő béke feltételeit. A békekötést az utókornak a templomban egy dombormű eleveníti meg. Zadar és az attól délkeletre eső partvidék előtt, a szárazfölddel párhuzamosan, két hosszúkás sziget, a Pasman és az Ugljan nyújtózkodik.

Észak-Dalmácia legnagyobb városa Zadar, azaz Zára, több mint kétezer éves múltra tekint vissza. A történelmi óváros számos látnivalója közül számunkra kiemelkedik a Szt. Ferenc-templom, melynek sekrestyéjében Nagy Lajos egykoron személyesen diktálta a velenceiekkel kötendő béke feltételeit. A békekötést az utókornak a templomban egy dombormű eleveníti meg. Zadar és az attól délkeletre eső partvidék előtt, a szárazfölddel párhuzamosan, két hosszúkás sziget, a Pasman és az Ugljan nyújtózkodik.

A Pasman-sziget és a szárazföld közötti keskeny Pasman-csatorna délkeleti végén, a szárazföldön található Biograd városa, amely történelmünkbe Tengerfehérvárként vonult be, 1102-ben itt koronázták Könyves Kálmánt horvát királlyá. Biograd és a Zadartól délre eső Sukosan kishajó kikötője számos chartercégnek ad otthont.

Biograd

A Pasman- és az Ugljan-szigettel párhuzamosan nyugat felé a Dugi Otok, a “Hosszú-sziget” zárja el a távolt fürkésző szemek elől a kilátást. A közel 30 tmf hosszú sziget déli végén a szigetbe mélyen benyúló Teleseica-öböl a horvát szigetvilág egyik legszebb része. Több alkalmas horgonyzó helyet is találhatunk itt, melyek közül kiemelkedik a Mir-öböl, melytől a mintegy háromszáz méterre lévő, erősen sós vizű Mir-tó egy kis holt-tengeri fürdőzés (vízen fekvés) élményét kínálja. Ha lehet, még ennél is szebb élmény azonban felkapaszkodni a hegyoldalon a sziget nyugati széléhez: az utolsó fák alól kilépve 150 métert meghaladó sziklafal tetején találjuk magunkat, előttünk és alattunk a végtelen tenger…

Utunkat délkeleti irányba folytatva elérjük a Sestrica Vela-szigetet, melyen a Monarchia által 1876-ban emelt világítótorony jelzi a Kornatok külső szigetsorának északi végét. A Kornat szigetvilág nem buja növényzetéről híres, a szigetek sziklás felszínén inkább csak fűfélék nőnek, ritkaságszámba megy egy-egy cserje, bokor. A táj mégse egyhangú, a mély tengerből hirtelen kiemelkedő, lélegzetelállító sziklafalak, érdekes kő alakzatok, illetve szelíd, sekély vizű öblök teszik változatossá a képet. A névadó Kornat-sziget északnyugati-délkeleti irányba 35 km hosszan elnyúlva uralkodik a vidéken, fenséges nyugalmával őrzi kisebb, elsősorban a délnyugati partja előtt sorakozó társait. Ezek közül az egyik legérdekesebb a Mana-sziget, melynek tetején egy romantikus hangulatú díszletfalu csapja be a régmúlt korok emlékét felfedezni vélő látogatókat.

Telascica-öböl és a Kornatok

A Kornatok között semmilyen világítótorony vagy jelzőfény sem jelzi a veszélyes helyeket, így itt az éjszakai hajózás kizárólag a területet nagyon jól ismerő kapitány illetve radarral rendelkező hajó számára javasolt.

A Kornatok déli vége és a szárazföld között találjuk az ún. Korall-szigeteket, melyek közül a Zlarin-szigetet érdemes kiemelni. A sziget névadó városában van a horvát tengerpart egyetlen korallfeldolgozó üzeme. Lévén egy kicsiny, családi vállalkozás, az “üzem” jól tűri a bámész turisták kíváncsi tekintetét, így itt kikötve, egy valóban érdekes élménnyel és néhány korall ékszerrel lehetünk gazdagabbak.

A Zlarin-szigettel szemben van a Sibeniki-öbölbe bevezető keskeny Szt. Antal-átjáró, melynek bejáratát a méltóságteljes Szt. Miklós-erőd őrzi. Sibenik maga sokáig rejtve marad a szemünk elől, míg végül az átjáró végén egy enyhe balkanyart követően rögtön a teljes pompájában bontakozik ki előttünk. Megkapó látvány a terjedelmes öböl túlpartján lévő, erődök koszorúzta hegyek által körülvett, a fehér épületek és a piros cseréptetők apró mozaikjaiból összeálló városkép, melyből azonnal kitűnik a város legnagyobb nevezetessége, a kizárólag hófehér mészkőböl épült katedrális.

Az öbölbe ömlik a Krka-folyó is, melyen fjordszerű partjai mentén felhajózva elérhető Skradin városa, amely kifogástalan kishajó kikötőt is kínál. Skradin a kiindulópontja a Krka-vízeséshez induló kirándulásnak, amely kihagyhatatlan élmény. A Krka-folyó 17 nagyobb és megszámlálhatatlan kisebb lépcsőben zuhan alá a vízesés feletti Visovac-tóból, a legnagyobb esése közel 45 méter. Egyszer sem üti meg magát nagyon, általában kicsiny, türkizkék tavacskák, természetes sziklamedencék fogják fel a zuhanás erejét. A legalsó tó adottságai folytán fürdésre is alkalmas.

A Krka-vízesés

Sibeniktől a part mentén haladva hamarosan elérjük a Közép-Adria egyik gyöngyszemét, a szigetre épült festői kisvárost, Primostent. Szigetre épült, de ma már félszigeten található, a török veszély elmúltával ugyanis feltöltötték a szigetet a szárazföldtől elválasztó keskeny tengerszorost. Ezzel Primosten lassan átterjedt a szárazföldre, de eredetiben megmaradt a régi magja, az egymás hegyén-hátán épült halász és szőlősgazda házak erdeje, melyet féltő uraként őriz a sziget csúcsára a XVII. sz-ban épült Szent György plébániatemplom. Primosten és a tőle néhány mérföldre délre lévő Rogoznica kishajó kikötőiben is számos chartercégtől bérelhetünk hajót.

A part mentén továbbhaladva, mintegy 20 mérföld megtétele után érjük el Trogir történelmi városát, mely egyebek között arról is nevezetes, hogy a tatárjárás idején IV. Bélának és családjának nyújtott menedéket. A Ciovo-sziget délnyugati partja előtti Kraljevac- (Király) sziget Béla király itt tartózkodásának emlékére kapta nevét.

Trogir mai arculatát a velencei fennhatóság alatt nyerte el, mészkő épületei, szűk sikátorai, megkapó szépségű reneszánsz palotái mind ezt a kort idézik. Legszebb ékessége a főtéren található Szent Lovro-katedrális, melyben újabb magyar vonatkozású emléket találunk: a templom falát díszítő festményen Trogir püspöke könyörög a Zadart hódoltató Könyves Kálmán királynak. Kikötésre két lehetőség kínálkozik, oldalt köthetünk az óváros partfalára vagy beállhatunk a Ciovo-szigetre telepített ACI kishajó kikötőbe.. A Ciovo-sziget túl sok látnivalót nem kínál, déli partjainál mindössze egyetlen horgonyzásra alkalmas hely kínálkozik, az Sv Fumija-sziget környéki sekély partszakasz.

Keleti irányba haladva Ciovo-sziget vége mögül fokozatosan bukkan elő Horvátország második legnagyobb tengerparti városa, Split. A kishajó kikötőből egy jó sétával elérhető a város központja, ahol elsősorban a Diocletianus-palota vonzza a látogatókat. A tenger partjára települt, közel négy hektár alapterületű hatalmas építményen is átszáguldottak már a történelem viharai, de még ma is fennen hirdeti az uralkodásról lemondott és ide visszavonult császár hatalmát, kinek egykori mauzóleuma ma is látható.

Split, a Diocletianus palota

Splitben kicsit hosszabban elidőzve érdemes kirándulást tenni a kikötőtől kb. 5 km-re eső Solin külvárosba, ahol nem mindennapi látnivaló vár ránk, itt vannak ugyanis Salona római város maradványai. Pompei mellett ez az egyetlen római város, amely utólagos ráépítések nélkül maradt fent, így a városszerkezet teljes egészében rekonstruálható. Méretére jellemző, hogy bár több mint 150 éve folynak az ásatások, a nekropolisznak még a negyedét sem sikerült feltárni. Splitből dél felé fordulva nagyobb szigetek tűnnek a szemünk elé. Közülük is a legnagyobb a Brac-sziget, amely a szárazfölddel párhuzamosan, meredeken emelkedik ki az őt körülölelő tengerből. A Brac-sziget egyik nevezetessége a legdélibb pontján tengerbe nyúló, fenyőerővel borított Zlatni rat földnyelv, mely a legnagyobb homokos strand egész Horvátországban.

Nagyobb hajók számára is ajánlható kikötőhely a Brac-sziget nyugati végén, egy hosszúkás öböl mélyén megbúvó Milna, ahol a sziget egyetlen kishajó kikötőjét üzemelteti az ACI.

Milna a Brae- és a Solta-sziget közötti átjáró (Splitska vrata) közelében fekszik. A mind északi, mind déli irányban a két szigetcsúcson lévő világítótornyok szektoros fehér fénye által kijelölt átjárót a Splitbe tartó nagyobb hajók, kompok is használják, így itt fokozott elővigyázatosság szükséges.

A Splitska vrata-n déli irányba áthajózva a délkeleti látóhatárt egyetlen sziget övezi, amely a délnyugati oldalára települt festői városkáról, Hvar-ról kapta jelenlegi nevét. A sziget északi partja nagyon tagolt, több, horgonyzásra, sőt akár éjszakázásra is alkalmas öböl található itt. A legnagyobb a Starogradski-öböl, melynek mélyén épült Starigrad városa. számtalan érdekessége és látnivalója okán. Ezek közül is kiemelkedik a humanista filozófus és költő Petar Hektorovic kastélya, a XVI. sz. elején épült Tvrdalj. Starigraddal ellentétben keletre nyitott az északi part másik nagy öble, melyben található a sziget egyetlen kishajó kikötője, a Vrboska Marina. A sziget déli oldala sokkal kevésbé tagolt, kikötőhely alig akad. Itt hajózva szükség esetén a Scedro-sziget északi oldalán lévő Lovisee-öbölbe mehetünk, melynek belső része még bóra ellen is nyújt némi védelmet.

Hvar városa a sziget délkeleti részén, a Pakleni-otoci szigetcsoport mögé bújva vár minket. Megközelítése viszonylag egyszerű, a veszélyes helyeket világítótornyok jelölik. A kikötő bejáratát a vele szemben őrködő kicsi Galisnik-sziget, a hajdani karantén állomás jelzi. Hvarba mindig idejében kell érkezni, mert a partfal mentén kialakított néhány hajóhely hamar betelik. Mert Hvart látni kell. Látni kell a büszke velencei flotta egykori téli kikötőjét, a XV. században virágkorát élő város megannyi emlékét, az épségben megmaradt kőpaloták, templomok és polgári házak sorát. Bolyongani kell a meredek hegyoldalra felkúszó kis utcáiban, valamint tüdőt és szívet nem kímélve fel kell jutni a közvetlenül a város fölé épített un. spanyol erődbe. A hegymászás jutalma egy lélegzetelállító panoráma: alattunk a város fehér házaival és piros tetőcserepeivel, előtte a tintakék tenger a Pakleni szigetcsoport sötétzöld és fehér foltjaival és távolabb a sokszor párába burkolódzó Vis-sziget.

Vis fekvése folytán stratégiai fontosságú hely volt a történelem folyamán, s ez meg is látszik a sziget hányatott múltján. Vis város utcáin járva szinte megelevenedik előttünk a történelem: Issa ókori görög város maradványai, római színház és termálfürdő romjai, középkori védtornyok, patrícius házak, múlt századi angol erődök között visz az út. Visből a sziget megkerülésével lehet eljutni a sziget másik nagyobb városába, Komizaba.

Komiza

Komiza: egy újabb gyöngyszem. Letűnt századokból itt felejtett, gyönyörű kis halászfalu, hol minden sarkon újabb meglepetés várja az embert. Olyan település, melyről az útikönyvek száraz leírásai nem sokat árulnak el, melynek hangulatát személyesen kell megtapasztalni. A tapasztalásra inkább a délutánt és az estét válasszuk, mert délelőtt más dolgunk lesz: át kell menni a mintegy négy mérföldre lévő Bisevo-szigetre, hogy láthassuk a legendás Kék-barlangot. A Kék-barlangot ugyanis elsősorban a délelőtti órákban érdemes felkeresni, mert ilyenkor jut be a barlangba a napfény. Méghozzá egy tenger alatti nyíláson keresztül, ami azúrkékké változtatja a vizet, tarka, színjátszó bevonatot varázsol a falakra és ezüstszínűre festi a víz alatti tárgyakat. Az ámulatot csak fokozza a barlang gazdag élővilága, sötét felhőkbe csoportosult halrajok, illetve kicsi, kíváncsi szólisták úszkálása egy természetes akvárium élményét kínálja. Ne hagyjuk ki!