Az a hatalmas fejlődés, melyet a Balatonon működő vitorlásklubok a század első évtizedeiben felmutattak, arra az elhatározásra késztette a Hungária Yacht Club vezetőségét, hogy a már 50 esztendeje versenyző vitorlás sportklubok részére egy olyan versenyt írjon ki, mely nemcsak a hajók tökéletességét, a konstruktőrök munkáját, hanem a vitorlázók rátermettségét, kitartását, navigációs tudományát is erős próbára tegye.

AZ ELSÕ KÉKSZALAG

Az a hatalmas fejlődés, melyet a Balatonon működő vitorlásklubok a század első évtizedeiben felmutattak, arra az elhatározásra késztette a Hungária Yacht Club vezetőségét, hogy a már 50 esztendeje versenyző vitorlás sportklubok részére egy olyan versenyt írjon ki, mely nemcsak a hajók tökéletességét, a konstruktőrök munkáját, hanem a vitorlázók rátermettségét, kitartását, navigációs tudományát is erős próbára tegye. Egy olyan versenyt, amelyen rövidháromszög-versenyzők, hosszú járatú túrázók, jollék és kielerek is egyforma eséllyel indulhatnak. A Vízisport című lap 1934-es számaiból két szemelvényt ragadtunk ki a Kékszalag versenyek megszületésének előzményeiről, az első verseny lefolyásáról.

Bár nem lehet lebecsülni a a rövid távú versenyekben eddig elért eredményeket, amelyeket különböző klubok tagjai sokszor durvaságig elfajult időben lefutottak, azonban egy hosszú távú versenyen, melyet az előre nem látható időjárás, a váltakozó szelek, esetleg éjjel-nappal tartó egyfolytábani szolgálat, talán nélkülözések is, a rendes versenyeknél súlyosabbakká tesznek, a vérbeli vitorlás ember szemében épen ezért vonzóbbakká lehetnek.

Egy 140-160 km-es navigációs verseny partok érintése nélkül nagy figyelmet, hajósfelkészültséget, vitorlázni tudást és egész embert kíván: épen ezért a hajós erényekért óhajt a Hungária Yacht Club egy versenyt kiírni, melynek első díja a Balaton kék szalagja volna.

Hosszas előkészületek és alapos megfontolás után felvetődött az a kérdés is, hogy vajon a jollék szempontjából reális lehet-e ez a verseny, mivel a kielerekkel szemben nem bírnák az esetleges nagy szelet. Ha jobban megvizsgáljuk ezt a kérdést, látjuk, hogy éppen a hosszú táv adja meg a verseny realitását, mert gyenge szélben a kisebb jolle gyorsabban halad, nagyobb szélben pedig az északi part és a nádasok védelme alatt vígan végigvitorlázhatja mind a két medencét, viharrá fokozott szélben pedig a partok alatt biztonságban lehorgonyozhat. Végül pedig ki tudná megmondani előre, hogy az időjárás melyik típusnak fog kedvezni Almáditól Keszthelyig és vissza a füredi távon? Az esélyek tehát egyenlők. Ha pedig a veszély szempontjából nézzük a kisebb hajók életét… akkor csak azt mondhatjuk: hány jolléról tudunk évek óta, melyek Almáditól Keszthelyig nemegyszer végigvitorlázták a Balatont?

A múltban a gróf Forgách vándordíjért lefutott versenyek és e vándordíj előtt jollékkal lefutott ugyanilyen távú versenyek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kényelmi szempontoktól eltekintve – ami természetesen a kielesek részén van – a jollék és a kielesek egyforma eséllyel indulhatnak. Erre a versenyre pedig felkészülve, váltakozó legénységgel a szolgálat is kibírható, ugyanaz, mint a kis hajóknál.

A Balatonon működő vitorlásklubok évek óta fejlesztett vitorlásképességeit, tagjainak egyéni tudását, Balaton-ismeretét méltóképpen felbecsülve, a Hungária Yacht Club elérkezettnek látja ma már az időt, hogy az eddigi versenyeken szerzett tapasztalatok alapján kiírjon egy olyan versenyt, amely eddig nálunk még nem volt, és ezt a versenyt klubjaink eddigi működéséhez méltóképpen meg is rendezze.

A Balaton Kékszalag versenye

Az a hatalmas megmozdulás, melyet a Hungária Yacht Club 78 tengeri mérföldes Kékszalag versenye a Balaton yachtclubjai és vitorlástulajdonosai között kiváltott: szinte páratlan volt a Balaton eddigi sporteseményei között.

27-én reggel már 3 órakor mozog az egész kikötő, rajt fél öt órakor. Lánccsörgés, utolsó utasítások, halk káromkodások és utána egy nagy csobbanás, valaki berepült a vízbe. Aztán egyszerre felébredt a vidék. Egy csomó civil-ruhás riporter és fotós érkezik hatalmas ládákkal és szállja meg a zsűrihajót. Rajt előtt fél órával előbb ott van mindenki a hajóján. Egymás után röppennek fel a vitorlák: a Glória, a Nemere, Kari, Lucifer, Sirokkó, Rabonbán, Meteor, majd pár perc múlva az egész mezőny ott viharzik a rajtvonal előtt, cirkázva, mint a karámba szorított csikók… Aztán a rajtot jelző lövés után, “Hajrá”, meglendül az egész mezőny az alsóörsi bólya felé.

A kapitányok a kormánynál ülve, előrehajolva figyelnek, fejük fölött szürkés ezüstbe borul az ég. A víz sárgás színű, előttünk pedig az örsi bólya mögött, vérvörös sugaraival kacsingatott ki a nap a tolakodó, erős felhők közül.

– Gyönyörű látvány – szólal meg a nagy csöndben Balogh Rudolf, a fotográfushad nesztora. – Sok mindent fotografáltam már, de ilyen meghatóan szép képet még soha.

Nem nagyon válaszolunk. Az egyébként hangos zsűrihajóból mindenki lélegzet-visszafojtva figyel… A hajók pedig hátsó szélben, spinnakereket, ballonokat felrakva, sisteregve rohannak az alsóörsi bólya felé.

A rajt a jolléknak sikerült legjobban, aztán a Glória, Sólyom és a Meteor halad át a rajtvonalon. A felfrissülő szélben a jollék veszik át a vezetést, s a három versenyjolle Alsóörsig tartja is a vezető helyzetét. Az alsóörsi bólyát Zsazsa vette elsőnek, utána Lehetetlen, majd Kincsem II. A tőkesúlyos hajók között a Glória az örsi bólyánál szép manőverrel a Sólyom elé kerül, ezt követi a Rabonbán, Emese, Meteor és a Nemere. Jól tartja magát a Betyár (ex Duli) és a Szindbád. Alsóörs után azonban megváltozott a helyzet, a tihanyi fok felé haladó hajóknak folyton erősbödő nyugati széllel kellett küzdeniök.

A tihanyi foknál már első az Emese, utána a Rabonbán, Glória, Nemere, Meteor következnek. Az egyre fokozódó nyugati szélben erős verseny kezdődik a “kreutzoló” hajók között.

Badacsonynál első az Emese, utána a Glória, Nemere, Rabonbán, Meteor. A szél azonban kezdett lanyhulni, Badacsony alatt egy rövid időre ki is maradt. A szél még egyszer felerősödött, s utána fokozatosan csökkent. Az eső lassú cseppekben szemetelni kezdett, úgyhogy mire a hajók a keszthelyi bólyákat kerülték, az esélyek nagyon megváltoztak.

Elsőnek 3 óra 25 perckor a Glória kerülte a bólyát, utána Rabonbán 3 óra 27 perckor, Emese 3.36, Nemere 3.38, Meteor 3.39, Betyár 4 órakor, Kincsem II. 4.11, Lucifer 4.13, Sirokkó 4.14, Sólyom 4.25, Eretnek 4.29 órakor, a többiek csak ezek után. A délutáni lelanyhult szélben a hajók legnagyobb része szelet keresett, más részük pedig egyéb vízibabonával hívta Eolusz isten szeles tömlőit.

Grofcsik Jani le akarta fűrészelni az árbocát, s egész uradalmat ígért egy fűrészért. Nem tudtunk neki adni. Hankóczy, a Hungária nesztora le akarta lőni a matrózát, Jalsovicki összes navigációs műszereit kirakta a kajüt tetejére, de hiába, szél nem jött.

Szentmihálynál a Glória vezető pozícióját elvesztette. A kielre 3-4 métermázsa hínár rakódott fel, mire Schneller és Sebők a hínárt lerángatták, a Rabonbán már behozhatatlan előnyt szerzett – de behozta a Glóriát az Emese is, mire végre a Glória is elindult. Lassan az est szürke palástja feküdt rá a vízre. Keszthely felől komor felhők kezdtek a Balaton fölé tolakodni. Kezdtük reményleni, hogy utoljára mégis kapunk egy jó kis szelet, de a szél helyett csak a szétszaggatott felhők csúsztak át Somogy fölé, s a sötétség beálltával elvesztettük a szemünk előtt az összes hajót.

Hová lett a Rabonbán? Végre Révfülöp alatt érte utol a zsűri motorosa. Ugron Gábor ott ült a kormánynál, s előrehajolva vezette a hajót.

Este 9 óra felé erős nyugati szél támadt – a versenyzők egymás pozíciójáról semmit sem tudtak. Nagyon érdekes és tanulságos volt ez a hátszélszakasz az éjszakában. De csodálatosképpen a sorrend nem változott – csak a Kincsem II. tört elő -, Glória is javított a pozícióján, de a Rabonbánt utol nem érhette. Éjfélkor 12.13 perckor szaladt át a célvonalon Ugron Gábor Rabonbánja mint a Kékszalag győztese. Utána Reményi Schneller Glóriája 12.34 perckor, Kincsem II. 12.51 perckor, Betyár 1.22 órakor, Emese 1.30 órakor, Eretnek 1.43 órakor, Meteor 1.53 órakor, Pillangó 2.17 órakor, Nemere 2.26 órakor, Kari 2.27 órakor, Lucifer 2.28 órakor, Sirokkó 2.29 órakor, Zsazsa 2.38 órakor, Karakán 2.40 órakor, Nyíl 4.10 órakor, Szindbád 4.12 órakor, Kócsag reggel 7 órakor s végül délelőtt 11 órakor Csobogó, Ilovszky János túrajolléja, akit külön meg kell dicsérnünk kitartásáért. A Sólyom éjjel 2 órakor Tihanynál zátonyra futott.

A verseny a legérdekesebb balatoni verseny volt, amit valaha is lefutottak. Dicséret illeti a HYC-et, annak rendezőgárdáját és törekvéseiket. Nagyszerű Ugron Gábor teljesítménye. Minden elismerésünk és tiszteletünk érte. Meg lehet elégedve a Glória az előkelő II. hellyel. Külön ki kell emelnünk Kovács Béla III. helyét, amelyet jolléval ért el. Sportszerű és nagy teljesítményéhez gratulálunk. A 21 induló hajó közül 19 futott be. Olyan imponáló eredmény ez, ami még nem fordult elő: a Sólyom zátonyra futott és a Darling árboca eltörött, a többi hajó épen érkezett vissza.

A szélviszonyok olyan változatos sportot nyújtottak, amire még nem volt példa. Három viharos, esős periódus, szélcsend – hosszú kreutz túrák -, nagy hátszélszakaszok, éjjeli vitorlázás. Tanulságos és érdekes volt. Minden elismerés megilleti azt a kitűnő versenyzőgárdát, amelyik ezt ilyen szépen végigcsinálta. Kár, hogy Tass új 30-asa nem állhatott starthoz. A Karakán nem szólhatott bele a versenybe. Emesének nem kedvezett a gyenge szél. Nemerének sem. Jól szerepelt a Betyár. Külön érdekessége a versenynek, hogy az első három helyezett hajó magyar munka, a Rabonbán, a Glória és a Kincsem II. Balatonfüreden épült a yachtépítő üzemnél.

29-én Tihanyban József Ferenc kir. herceg osztotta ki a díjakat. A szép díjak és a versenyzők bőséges díjazása újítás e téren. Ez is előreviszi a vitorlássportot. Kemény Győző és Kapossy-Klassek Ödön üdvözölték a vendégeket és a győzteseket. Ugron Gábor meghatva köszönte meg az ünneplést, és mint az OTT megbízottja, mint a MVYSz és a KMYC elnöke, mint versenyző és mint győztes tartott nagy hatású beszédet és üdvözölte a kir. fenséget. Ugron Gábort nagyon sokáig ünnepelték, aki beszéde során kijelentette, hogy élete egyik legszebb diadala ez a győzelem, és boldog, hogy ezt elérte!

József Ferenc kir. herceg üdvözölte Ugron Gábort olyan magas szárnyalású és szép beszédben, hogy sokan sírva hallgatták. A fenséget feltűnő hosszan és melegen ünnepelte az egybegyűlt vitorlázótársadalom!

Klaszek Ödön