Eredményeire pillantva sajnálja az ember, hogy az 1992-es Barcelonai Olimpia után a Repülő Hollandi lekerült az olimpiai vitorlásversenyek műsoráról. Majthényi Szabolcs jelenleg a legeredményesebb vitorlásversenyző Magyarországon. Fiatal kora ellenére kétszeres Világ- és Európabajnoknak mondhatja magát, és mellékesen kilenc Magyar Bajnoki címmel büszkélkedhet a Repülő Hollandi osztályban. Társával, Domokos Andrással 1987-óta alkotnak megbonthatatlan egységet, és egymás után múlják felül saját teljesítményüket.
Adattábla:
szül. dátum: 1972.02.01.
magasság: 180 cm
súly: 78 kg
egyesület: Spartacus VE, Balatonföldvár
hajóosztály: Repülő Hollandi, Asso 99
nevelőedző: Majthényi Zsombor
edző: Horváth László
szponzor: ICO Rt., O’Neill
eredmények:
1993. Trawemünder Woche 1. hely
VB – Trawemünde GER 10.hely
1994. EB – Fertő tó AUT 4. hely
VB – Adelaid AUS 1.hely
1995. VB – Garda tó ITA 6.hely
1996. VB – B.földvár 2.hely
1997. US Open 1.hely
VB – St.Petersburg USA 4.hely
EB – Murcia ESP 1.hely
1998. VB – Den Over NED 12.hely
1999. VB – Lee on Solent GBR 5.hely
2000. EB – Elba ITA 1.hely
2001. VB – Gilleleje DEN 2.hely
2002. VB – Tavira POR 1.hely
Kilencszeres Magyar Bajnok Repülő Hollandi Osztályban
hobbi: szörf, sí, snowboard, foci, jégvitorlázás
Kérdések:
– Tudom, hogy nálatok családi hagyomány a vitorlázás, mégis, hogy kezdtél vitorlázni?
Édesapám az MTK-ban volt edző, így én is ott kezdtem el vitorlázni 1978-ban Optimisttel. Az első versenyem a 1979-es Traubi kupa volt.
– Ki vitorlázik még a családban?
A bátyám, Zsombor Finnben hajtott, és bár ma is vitorlázik, egyre kevesebb időt tud a vízen tölteni. A tágabb családból az unokatestvérem, Majthényi Márton sokáig versenyzett a Spariban, még együtt is indultunk néhányszor, a másodunokatestvéreim Majthényi Kata és Matyi jelenleg is a Spariban vitorláznak, és Gömbös Lóránd aki ugyancsak a rokonom, Sudárban hajózik.
– Milyen hajóosztályokban versenyeztél?
Végigjártam a szamárlétrát: Optimist, Cadet, 420, 470, Repülő Hollandi, Asso99
– Mióta vitorlázol együtt a jelenlegi manschaftoddal Domokos Andrással?
1987-től vitorlázunk együtt a balatonföldvári Spartacus Vitorlás Egylet színeiben. Korábban mindketten Optimist és Cadet osztályban versenyeztünk, majd 420-asban kerültünk egymás mellé, később ’91-től másfél évig 470-es osztályban vitorláztunk. 1992-ben kerültünk Repülő Hollandiba, melyben azóta 9-szer nyertünk Magyar Bajnokságot.
– Mikor ültetetk FD-be és miért?
Azért ültünk FD-be, mert a 470-esben már a beülésünkkor nehezek voltunk, és egyébként is mindig hollandizni akartunk. Az első hajónk a Detre fivérek tallini bronzérmes hajója volt, majd a Barcelonai Olimpia után Pomucz Tamásék hajójában kaptunk bizonyítási lehetőséget.
– Az osztály olimpiáról való kiesése mit jelentett számotokra?
Az olimpiáról való kiesés nagy csalódás volt számunkra, akkor voltunk abban az ideális életkorban, amikor normálisan fel lehetett volna készülni egy olimpiára. Sydney-re pedig már elég tapasztaltak lettünk volna akár egy jó eredmény eléréséhez is.
-Első kiugró eredményetek az1994-es Fertő-tavi EB-n jött… Voltak e támogatók akkor?
Igen, itt a nyílt EB-n negyedikek lettünk, előttünk végzett egy Ausztrál egység is. Ehhez nem kellett nagy támogatás, hiszen sátorban laktunk és az utazás is igen egyszerű volt, viszont az egész magyar csapatnak közös támogatója volt a SAX nevű írószer cég az ICO-n keresztül.
– 1995 Ausztrália. Milyen hajóval mentetek?
Ausztráliában kölcsön hajóval mentünk, amit a későbbi legnagyobb riválisunk Ian MacCrossin szerzett. Ez egy új-zélandi héjra épített ausztrál deck-kel és szerelvényekkel felszerelt kimondottan tengerre épített, akkor 7 éves hajó volt, egy Goldspar árbóccal, amilyet akkor láttunk először. A vitorláinkat itthonról vittük, a génuáink is kifejezetten tengerre valók voltak.
– Hol, kinél laktatok és ki finanszírozta az utazást?
Egy helyi klubtagnál laktunk, aki a hajó szervízelésében is sokat segített. Az utazást az ICO-tól kapott támogatásból és családi pénzekből fedeztük és ígéretet kaptunk az akkori OTSH-tól, hogy pár hónappal később kifizetik az útiköltséget.
– Mire számítottatok akkor a verseny előtt?
A verseny előtt azt gondoltuk, hogy óriási lesz az óceánon vágatni télen, 30 fokban. Kisebbfajta csoda volt, hogy egyáltalán kijutottunk. Reméltük, hogy bekerülünk az első hatba, de nem ismertünk mindenkit a mezőnyből és azt sem tudtuk mire képes a hajónk, mert a VB előtt mindig szétesett rajta valami, úgyhogy állandóan szereltük.
– Milyen volt a verseny?
A versenyen aztán kiderült, hogy ennél jobb vitorla – árbóc – hajó kombinációt nem bírtunk volna összeállítani. Az első futamban még nem számított annyira a sebesség, mert part felől fújó, csapkolódó szél volt, amiben balatoni tapasztalatainkat kitűnően tudtuk kamatoztatni, bár a hajó eltérő felszereltsége miatt azért adódtak komplikációk.
A többi futamra kifújt szél volt jellemző, így a sebesség nagyobb hangsúlyt kapott. Akkoriban még megengedett volt a súlymellény, így a frissebb szelekben sem kerültünk hátrányba, kimondottan erős szél pedig, amiben az ausztrálok sokkal jobbak voltak, csak a pihenő napon fújt. A verseny így is jelentős terhelés volt, hiszen a 2-2,5 órás futamokból 9-et rendeztek. Végül már csak a legjobb ausztrál egységgel – akik azóta több VB-t nyertek – kellett csatáznunk, akik hátrányosabb helyzetből vágtak neki az utolsó futamnak és nem is bírtak fordítani.
– Mit érezte
tek a hihetetlen népszerűségből?
A téli uborkaszezon, az első vitorlás VB arany és az egész sztori (kölcsönhajó, támogatás hiánya) generálta a népszerűséget, de ez sok változást nem okozott az életünkben, ráadásul hamar alábbhagyott.
-A VB győzelem után meghívtak a Szuperbajnok vetélkedőre is, ahol nem vallottál szégyent. Erről hallhatunk valamit?
Imádok versenyezni, bármiről is legyen szó és mivel elég sok sportágat űzök, viszonylag komplett a mozgáskultúrám.
Így sikerült egyszer nyernem, és a következő 2 évben második és harmadik helyet szereznem.
– Mi történt 1995 és 2001 között?
Az események után még másfél évig nem találtunk szponzort, de ’96-ban a hazai VB alkalmával sikerült támogatót találnunk, ennek köszönhetően 2 évvel később meg tudtuk venni életünk egyetlen új hajóját, amivel ma is versenyzünk.
Akkoriban nagyon sokat vitorláztunk, amit a mai napig kamatoztatunk. Ausztrália óta, egy kivétellel minden világversenyen 6-ban voltunk és nyertünk olyan rangos versenyeket is, mint a torbolei Marina Price, a rivai Intervela, az osztrák és az amerikai bajnokság.
Itthon pedig néhány kivétellel (8 év alatt 4-5 verseny) mindig elsőként végeztünk.
– Gondolom a VB győzelem után jöttek a támogatók is!
Igen, a MOL volt két évig, illetve ’96-óta az O’Neill, majd a MOL után az ICO, aki a kezdetektől támogat.
– Civil életetekben mi történt ebben az időszakban?
Mindketten elvégeztük az egyetemet és elkezdtünk dolgozni. Először az ELTE Tanárképző Főiskolai karán szereztem diplomát földrajz-testnevelés szakon, majd elvégeztem a Testnevelési Egyetem nappali szakát is és ezzel párhuzamosan a vitorlás szakedzőit is letettem ugyanitt. Eredményeim általában jók voltak, egy évig köztársasági ösztöndíjban is részesültem, amit 4,7-es tanulmányi átlag fölött lehetett megpályázni.
András jelenleg a Malév Express pilótája, én pedig az O’Neill marketing menedzsere vagyok. Közben 2 évig edzősködtem a Spariban, de sajnos nem tudtam a két munkát összeegyeztetni, így döntenem kellett.
– És jött 2002, újabb VB győzelem. Ezúttal hol?
2002 szeptember első hete Tavira – Portugália (Cadizi-öböl északi része).
– Hogyan utaztatok?
Repülővel mentünk, mert a hajónkat kihúzta autóval Csanda Zsófi és Galántha Gyuri, ami óriási segítség volt. Köszönet érte!!!
– Kik segítettek anyagilag?
A Spari adta a támogatások nagy részét, amit az ICO kiegészített.
– Hallhatnánk pár szót a versenyről?
A mezőny erős volt, 49 hajó, gyenge és közepes szél, néha erős áramlás. Kiegyensúlyozottan versenyeztünk, a legrosszabb helyünk 7. volt. A 9 futam alatt 32 pontot gyűjtöttünk, kiesővel 18-at. Végig izgalmas volt, csak az utolsó futamban dőlt el.
– Október elején meghívást kaptatok a Repülő Hollandi 50 éves party-jára Hollandiába…
Igen. Az 50 éves ünneplés óriási élmény volt, olyan hollandisokkal találkoztunk, akiket eddig csak hírből ismertünk. Gyönyörű régi fahajókat és hollandis relikviákat láttunk, valamint olyan fényképeket, amik végigkísérték az osztály történetét. Az olimpikonoknak rendeztek egy külön versenyt, amit természetesen a még mindig aktív Bojsen-Möller testvérek nyertek, csak a kétszeres olimpiai bajnok Pattisson tudta őket egyszer megszorítani.
A nyílt verseny is nagyon élvezetes volt, mi McCrossinék hajóját kaptuk kölcsön, aminek a felszerelése igazi ausztrál módon gányolt, nehezen kezelhető megoldásokból állt. Végül a „Bojziékkal” csatázva 1 ponttal lemaradva 2-ok lettünk a 64 hajóból.
-Mik a terveitek a jövőre nézve?
Jövőre sűrűbb a program: a hazai versenyeken és edzéseken kívül indulunk az Osztrák Bajnokságon, közös edzőtábort tervezünk Bojsenékkel Dániában, az EB előtt pedig az olaszokkal a Gardán, majd az EB a Comoi-tavon, aztán Marina Price a gardai Torboleban és az év végén a melbourne-i VB és az előversenye az Ausztrál Bajnokság.
-Ki, kik a példaképeid a vitorlázásban?
A példaképeim természetesen hollandisok: egyrészt Jörg Bojsen-Möller, akinek a precizitása, ezen belül a kitűnő hajóvezetése főleg cirkáló szakaszban, ami elismerésre méltó számomra, másfelől Alba Batzil, aki hihetetlen lazasággal bírta néha bucira verni a mezőnyt, igaz máskor ugyanilyen hanyag eleganciával kapált valahol a mezőnyben.
-Hogy kerültél Sydneybe az olimpiai csapat mellé? Mi volt a feladatod? Hogy érezted magad?
Sydney-re a szövetségtől kaptam felkérést, hogy a verseny előtti 2 hétben segítsem a csapat munkáját Fináczy Gyuri vezetésével. A regisztrációt és egyéb adminisztrációt intéztem, üzembehelyeztem a motorost a vízi edzésekhez, segítettem a hajók és vitorlák felkészítésében, a helyi viszonyok megismerésében, valamint az edzések, edzőfutamok tapasztalatainak feldolgozásában. A hangulat és a körülmények kitűnőek voltak, szinte végig erős szél volt, ami persze a versenyre már nem volt jellemző. Sajnos a futamokra már nem maradhattam ott, de így is szenzációs élmény volt.
-Hogy jött az Asso-zás 2002-ben? Eddig úgy tűnt, nem vonz a nagyhajózás…
Az Assozás már korábban jött, először néhány éve Petrányi Zoliékkal mentem néhány versenyt és már akkor nagyon megtetszett, aztán idén a szezon elején keresett meg Gulyás Gábor, hogy kormányos kellene a csapatához. Többszöri győzködés után belementem, hogy próbáljunk ki egy szezont. A fő kérdés az volt, hogyan fog beleférni az időmbe, meg persze az, hogy a csapat mennyire lesz működőképes. Szerencsére többségüket régről ismertem, így voltak elképzeléseim, mire számíthatok. Nem is csalódtam. Nagyon jó a csapat és van lelkesedés, ez meg is látszott a teljesítményünkön. A sebességünkön még van mit fejleszteni és a csapatban is vannak még tartalékok, de jövőre is csak hazai vizeken fogunk vitorlázni, ami bizonyos mértékben lassítja a fejlődést. A nagyhajózás általában tényleg nem vonz, de ez az osztály kicsit más. Itt megtalálhatók a kishajós vitorlázás elemei mind a taktikában, mind pedig a hajóvezetésben (gondolok itt például az erős szeles raumolásokra). Persze főleg a pályaversenyeket szeretem, ahol sok hasznos tapasztalatot szerezhetek a hollandizáshoz is.