Dr. Bóka István múlt keddi felszólalása.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bóka István képviselő úr, „Miért jó a kormánynak, ha a Balatonon nincs vitorlás turizmus?” címmel. Öné a szó.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Varga Mihály fideszes képviselő ez ügyben már felszólalt 2003. április 7-én, „Miért kívánja a kormány a Tisza-tavi idegenforgalom visszafejlődését, a helyi vállalkozások csődjét?” címmel. Nagy felzúdulást keltett a 30/2003. (III. 18.) számú kormányrendelet, amely rendelet lehetetlen feladatok elé állította az ország összes vitorlázóját, így a balatoni vitorlázókat is. Vitorlás szakmai körökben, ha csak a finomabb véleményeket ismertetem, az alábbi állásfoglalások váltak mérvadóvá:

„A rendeletet dilettánsok állították össze.” „Sugárzik a rosszindulat a vitorláshajó-tulajdonosok iránt.” „A rendelettel a vitorlás turizmust akarják szándékosan megfojtani.” „A rendelet nevetségessé tesz minket a külföldiek előtt, akiket ezen szabályozással sikerül elriasztani.”

(18.30)

Az érdekszervezetek továbbá sérelmezik a türelmi idő hiányát, azt, hogy a jogszabály azonnali hatállyal került bevezetésre, nem hagyva időt a felkészülésre. Hiányolják, hogy a rendelettervezet nem került egyeztetésre a témában érdekelt és érintett kompetens szervezetekkel, például a Balaton Fejlesztési Tanáccsal, a Balatoni Szövetséggel, hajós érdekszervezetekkel, másokkal.

A probléma lényege, hogy a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 58. §-a a motorral hajtott kishajókra és csónakokra ír elő üzemeltetési engedélyt, a hivatkozott rendelet ezt kiterjeszti a vitorlás hajókra is, amelyeknek csupán segédmotorjuk van, a fő hajtóerő a szél. Felmerül a kérdés, miért került bevezetésre ez a kormányrendelet, ugyanis a környezetvédelemhez ennek semmi köze nincsen. A hatóságoknak sem kapacitása, sem műszaki, sem szakmai háttere nincs arra, hogy a motorokat egyesével megvizsgálják. Vagy elegendő lesz a kérelmező nyilatkozata ez ügyben a műszaki és környezetvédelmi megfelelőségről? Az a hajó nem kaphat engedélyt, amelynek motorja megfelel a Magyarországon még bevezetésre sem került 2006-os EPA-normának, de a kormányrendeletben meghatározott 0,4 kilowatt/négyzetméter arányszámot túllépi? Ezzel szemben ugyanakkor egy 20-30 éves orosz Vetyerok-motor, ami ontja az olajat, a vitorlafelület arányának megfelelően engedélyezett?

A kormányrendelet arról is szól, hogy hitelesített motornaplót kell vezetni, amibe be kell jegyezni a motorhasználat kezdetét és végét, illetve célját. Szó sem esik azonban arról, hogy mi történik a fáradt olajjal, hol és hogyan történik az üzemanyag vételezése, amik igazán a környezetvédelem témakörébe tartoznának. Hogyan ellenőrizhető a motornapló vezetése, ha nem kötelező az üzemóra-számláló, sőt a külmotorokon ez abszolút megoldhatatlan. Hasonló a helyzet új hajó vásárlásakor, amikor a hajólevelet csak üzembe helyezési szemle után kapja meg a tulajdonos, és csak ennek birtokában kérhet hozzájárulást, engedélyt, így a vadonatúj hajót legalább két hónapig nem tudja használni.


A külföldiekre ugyanúgy vonatkozik ez az engedélykérelem. Õket ki fogja megfelelően tájékoztatni? Nagyon sok olyan külföldi vitorlázó érkezik hazánkba, aki utánfutón hozza magával a hajóját, és csak egy-két hétig fog itt tartózkodni, de addig szeretne hajózni. Most már ezt nem teheti meg, csak ha két hónappal előbb elkezdi megszervezni az engedélyeztetést. Jelenleg egyetlen sport- és kedvtelési célú vitorlás hajónak sincsen ilyen engedélye, ami azt jelenti a vízi rendészet tájékoztatása alapján, hogy nem futhatnak ki a vízre. Mi lesz a túra-vitorlásversenyekkel? A Magyar Vitorlás Szövetség balatoni évadnyitó nagydíján egy hajó sem indulhat el május 18-án? Az már csak hab a tortán, hogy az engedélyt a környezetvédelmi normák megjelenéséig évente meg kell hosszabbítani, így minden évben biztosítva van a hajósoknak közel 10 ezer forintos költség.


Összefoglalva tehát, a rendelet tartalmilag nem védhető, a szükséges egyeztetések nem történtek meg, a rendelet bevezetésére kellő idő nem volt. A fentiek alapján ezen rossz, rengeteg érintettet irritáló rendelet hatálybalépését el kell halasztani legalább ez év végéig, hogy a szükséges szakmai egyeztetéseket le lehessen folytatni. Ehhez kérem a kormány segítségét.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány részéről kíván-e valaki válaszolni az elhangzottakra. Szalay államtitkár úré a szó.

SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Ha tömören kívánnék válaszolni az ön felszólalására, akkor azt mondanám, hogy ennek alapján is, meg persze annak alapján is, amilyen panaszok hozzánk az idézett kormányrendelettel kapcsolatban direkt és különféle képviselő urakon keresztül eljutottak, mindenképp javasolni fogjuk, hogy a kormány gondolja újra, lát-e lehetőséget arra, hogy a kormányrendelet bizonyos részeit módosítsa, esetleg a hatálybalépését eltolja.


Azonban ezek után azt, remélem, nem veszi sportszerűtlenségnek, hogy emlékeztetem arra önt – bár önt nem kell, mert megemlítette felszólalásában, hanem mindazokat, akiknek ez talán nem annyira világos -, hogy ez a kormányrendelet tulajdonképpen egy két évvel ezelőtt hozott törvénynek a végrehajtási utasítását képezi. Az ön által valóban megemlített XLII. számú törvény végrehajtási utasításáról van szó, amikor mondhatjuk, hogy a végrehajtási utasítás elkészítői egyrészt kötött pályán mozogtak, hiszen részükre a törvény kötelező jellegű meghatározásokat és szabályozásokat írt elő, amitől nyilvánvalóan egy alsóbb rendű jogszabály megalkotása során nem térhettek el.


A törvény 88. §-a például előírta a vízi közlekedés egyes belvízi utakon környezetvédelmi okokból való korlátozásának szabályait, valamint hogy a korlátozás alá eső belvízi utakon az üzemeltetési engedélyek kiadására vonatkozó részletes feltételeket rendeletben kell megállapítani. Ez történt. Mindezekre tekintettel a jogszabály megjelenésével persze mindenki előre számolhatott, hiszen mondhatni, ez két éve a levegőben lógott, nem érhetett senkit váratlanul. Nem kérdőjelezhető meg a rendelet célja sem, hiszen az mindenekelőtt a természeti környezeti értékeink megóvását szolgálja.


A március 18-án hatályba lépett rendelet egyik lényege, ebben a vonatkozásban lényege, hogy a korlátozás alá eső területeken azok a belső égésű segédmotorral felszerelt vitorlás hajók, amelyek esetében a motorteljesítmény és a névleges vitorlafelület aránya nem haladja meg a 0,4 kilowatt/négyzetméter értéket, csak üzemeltetési engedéllyel közlekedhetnek. Nem kell engedély az olyan esetekben, amikor ezek a vitorlásként kezelhető hajók nem működtetik motorjukat. Kétségtelen, hogy a rendelet alapján egyszerre jelentős számú engedély kiadására van, vagyis lett szükség. Annak érdekében, hogy még a vitorlásszezon megkezdése előtt beszerezhetők legyenek a szükséges engedélyek, meg fogjuk vizsgálni a hatósági ügyintézés gyorsításának a lehetőségét.


Két dolgot tartunk jelen pillanatban elképzelhetőnek; egyrészt, hogy az öt szakhatóság külön engedélyezési eljárását egy úgynevezett egyablakos eljárás keretében alkalmazzuk, vagyis egy helyen egy időben lehetne ezt az engedélyt beszerezni, nem öt különböző helyen öt különböző időben, vagy azt vizsgáljuk meg, hogy magának a kormányrendeletnek a hatályba léptetését lehetséges lenne-e elhalasztani.


Tehát azt gondolom, hogy ez a kormányrendelet, ami rövid élete alatt, hiszen megjelenése óta nem telt el több, mint egy hónap, még annyi sem, oly sok vihart váltott ki, ezzel tisztában van a kormány, és igyekszünk rendbe tenni azokat a dolgokat, amikhez talán nem a legszerencsésebb kézzel nyúltak a kormányrendelet megalkotói.

Köszönöm szépen.