Az alábbiakban a hétvégén a balatonfüredi Sörsátorban elhangzott előadás alapját képező anyagot tesszük közzé.

A kérdés ugyan nem pontosan így, de a válaszból visszakövetkeztetve ilyen értelemben vetődött fel a közelmúlt egyik reggeli TV vitájában. Míg a VITUKI-s szakember ismertette a rájuk rótt feladatokat, a Rába-Balaton vízpótlás kidolgozását, ellenfele, a környezetvédelem élharcosa, a következő okfejtést vezette le: „A Balatonnak nincs szüksége vízpótlásra, csak a parti használóknak” (azaz nekünk). Hozzátette még: „…a vízért folytatandó harc megkezdődött.”

Valóban, az ő szempontjából igaza van. A természet törvénye, hogy tavak keletkeznek, léteznek, majd elhalnak. A Balaton cca. 20-22 ezer éve született, biológiailag elég öreg – Lóczy Lajos a XX. század elején még 1000 évet jósolt neki -, talán már lejárt az ideje.

De mi – a „parti használók” – el tudjuk és el akarjuk-e fogadni, hogy idő előtt végveszélybe kerüljön, miközben szellemi és anyagi kapacitások állnak rendelkezésünkre e helyzet megváltoztatásához?Véleményem szerint csak egy válasz lehet: NEM!

Rögtön felvetődik a kérdés, ennyire éles a helyzet? Nem lehet-e egy kis mis-másolással, időhúzással túl lenni rajta? Majd jobb idők jönnek, a Balaton sok mindent túlélt már, mi meg majd a partján hasunkat süttetve jót nevetünk a közelmúlt vitáin.

A kérdés persze eldöntetlen, nem ilyen egyszerű, de megítéléséhez a közelmúlt tótörténelme némi segítséget nyújthat:


1921-1971:

50 év átlagában évi 633 mm csapadék mellett a tó vízháztartása

685 mm többletet

mutatott.


1965 tavasza:

A tó vizébe nagy mennyiségű

méreg került, 5000 (ötezer) tonna

hal pusztult el.


1965 nyara:

A keszthelyi-öbölben kialakult a Balaton első jelentős

algavirágzása


1973:

A Balaton egész Ny-i medencéjére kiterjedő algaburjánzás.  A medencéből

nyíltvizi hínárállomány kipusztult.


1975-1982:

A K-i medencében kiterjednek a nádasok, erősen növekszik a hínarasodás, a kellemetlen vízinövény – a kolokán – teret hódít.


1982-1983:

Az első, az egész tóra kiterjedő algaburjánzás, mely a K-i medence

nyíltvizi hínárállományát is kipusztítja.


1985-től tart:


A nádasok visszaszorulnak, leromlanak, kipusztulnak.


1990-1996:

Az első hosszantartó száraz periódus. A vízháztartás többlete nulla érték körül ingadozik. Két alkalommal a teljes tó felületre kiterjedő algaburjánzás.


1987-2002:

A halászok és horgászok által összesen kifogott őshonos halzsákmány

1470 t-ról, 600 t alá esik.

A törzsállomány csökkenése ezzel arányos.


2000 ápr.-tól:

A tó vízháztartási mérlege végig negatív. 2002. decemberében a

vízkészlet hiánya cca. 20 %, ami mintegy 400 millió köbméter.

Ezek a tünetek elég rémisztőek és azt mutatják, hogy a tó két alapvető bajjal küzd:

– biológiailag rendkívül sebezhető

– vízháztartása labilissá vált.

Most az utóbbi miatt fáj a fejünk, kézenfekvőnek tűnik tehát az azonnali ezirányú cselekvés. Nosza rajta, hozzunk vizet, kotorjunk, stb. De ha pár év múlva egy megtelt de zöld vizű, üres, kopasz partú „fürdőkád” szélén fogunk üldögélni, az jobb lesz?

A mostani vízminőségi állapot ugyan elfogadhatónak mondható de nézzünk vissza a tó történelmébe és vegyük figyelembe azt is, ami a későbbiekből kiderül, a

vízminőség nem stabil.

Ha fontos nekünk 200 ezer itt élő és több százezer érintett perspektívája, ha egy ország egyetlen nemzetközileg is valamelyest elismert természeti kincsét fejlesztve meg akarjuk őrizni, akkor nem halogathatunk, cselekednünk kell.

Vegyük végre tudomásul, a minőségi turizmust – idegenforgalmat nem konferencia, wellness és egyéb termek, hotelek építésével tudjuk idecsalogatni, hanem ezt a munkát is az alapoknál kell elkezdeni.

Az alap pedig a stabilan jó vízminőségű megnyugtató vízháztartású, a vízi élettől nyüzsgő, egészséges, vonzó tó.


Szerencsére a tavunkat kínzó két csapás egyidejű gyógyítása nem kizárt. Úgy kellene ezt elvégeznünk, hogy a bonyolultabbb biológiai rehabilitáció végig elsőbbséget élvezzen.


A tó biológiai problémáinak alapja

– véleményem szerint –

immunrendszerének súlyos sérülése, majd az ezt követő túlterhelés által bekövetkezett leromlott állapot rögzülése. Hiába csökken a terhelés,

(csatornázás előrehaladása, mezőgazdaság és idegenforgalom visszaesése stb.)

a közben létrejött visszafordíthatatlan

(irreverzibilis)

folyamatok a biológiai rehabilitációt meggátolják.

Ezért itt be kell avatkoznunk.

folyt. köv.

Fekete Péter