Elért címei között a junior Európabajnokságtól a felnőtt EB gyözelmen át a világbajnoki címen keresztül minden megtalálható. Három éve ül Csillaghajóban és a jelentősebb eredményei most kezdenek ebben az osztályban is jönni.
– Hogy kezdtél vitorlázni?
– A családomnak van egy kis lakása a Neusiedler-see-nél. Ott nőttem fel. Tudod, oda csak hajóval tudsz odajutni, sem autóval, sem gyalog, ez egy víz által körülvett terület… az egyetlen szórakozási lehetőség a víz volt és a vitorlázás. Szóval így kezdtem.
– Hogy reagál a szűk családod a versenyek miatti gyakori távollétedre? Veled utaznak, vagy otthon maradnak ilyenkor?
– Van egy 11 éves fiam, és egy 2 éves lányom, valamint egy tüneményes feleségem. Amit az elmúlt években megpróbáltam, az nem tett boldoggá, mivel nem vagyok hivatásos vitorlázó, dolgoznom is kell,és így nem jut túl sok idő a családomra a vitorlázás, az edzés és a munka mellett. Szóval ettől a helyzettől nem voltam túl boldog, ezért ebben az évben megpróbáltam átszervezni az életemet, és így körülbelül szeptembertől májusig az edzés ideje alatt igyekszem minél többet otthon lenni, amit úgy tudok megoldani, hogy minden harmadik hétvégén biztosan otthon vagyok, közben pedig az adott hétfő reggel elutazom egy 12 napos periódusra vitorlázni. És így valamivel könnyebb.
– A fiad is vitorlázik? Ha igen, milyen osztályban?
– Igen, ő is vitorlázik jelenleg optimistben, de őt a foci jobban érdekli. Õ ugyanis Portugáliában él, és egy korábbi kapcsolatom gyümölcse. Azt hiszem futballista lesz belőle.
– Mióta vitorlázol a Star-ral? És miért fejezted be a finnezést, amikor 1995-ben világbajnok voltál?
– Nos, végül is 1997-ben hagytam abba a finnezést, aminek az oka az volt, hogy 13 évet húztam le ebben az osztályban, és minden megnyertem, amit lehetett, kivéve az olimpiai medált. Bár már korábban, 1996-ban befejeztem és nem erőltettem, mivel nem tett túl boldoggá, azért mégis nekivágtam mégegyszer, de aztán a szabályozás érintette a súlymellényeket és így számomra nem volt olyan egyszerű a finnben történő továbbvitorlázás, hiszen nem voltam sem elég nehéz, sem elég magas hozzá. Így végül úgy döntöttem kiszállok, és végül 1997-ben teljesen kiszálltam. Ehhez hozzájárult az is, hogy bár a Kiel-i héten nyertem, a világbajnokságon már csak a 6. helyre értem fel, mivel esélyem sem volt, amikor erősebb szél fújt. És ez adta meg az utolsó lökést a döntéshez. Ebben az időben a Star még nem volt olimpiai osztály, ezért a 96-os évben az Osztrák Nemzeti Bajnokságon Solingban és Starban is indultam. Mindkettőben sikerült nyernem, de a fenti két osztály közül a Star tetszett jobban, az sokkal érdekesebb volt számomra.
Tehát, mivel a Star még nem volt olimpiai osztály, azért a Solingot kellett válasszam, ami a lehető legnagyobb eltérést mutatta a finnel szemben. Ekkortájt egy nagyon labilis, de sikeres időszakomat éltem a vitorlázást tekintve, sokszor legénységet kellett cserélni, mert azt hitték, elég ha mellém beülnek, és minden siker jön, ahogy a finnben is, anélkül, hogy bármit is tennének érte. Pedig ez rengeteg munkát kíván, fel kellett építeni a csapatot, és ebből rengeteget tanultam.
Tudod, ez úgy van, hogyha valójában nem érsz el sikereket, akkor is rengeteget tanulhatsz, és én tanultam is… 2000-ben dőlt el minden. Elhibáztuk a kvalifikációt és ráadásul mindössze csak egy ponttal. Ennek hatására eladtam a Solingot és minden hozzávalót, és mivel igazi vitorlázó vagyok és élvezem a vitorlázást, a vitorlázás nélküli időszakban nagyon boldogtalan voltam. A kihagyás utáni első versenyem a 2000 évi Star Európa Bajnokság volt.
– A Starban hol tudod hasznosítani a finnezésben tanultakat?
– Úgy gondolom, hogy ha megnézed az eredményeket a Star osztályban, akkor mindenhol csak finnesek neveit látod, akik a legfontosabb versenyeket nyerik meg egymás után. Azt hiszem ez teljesen megváltoztatta a vitorlázás irányvonalát, hiszen a finnesek mindig is agresszíven vitorláztak és igen keményen hajtották hajóikat és ez az, amit csak a finnben tanulhatsz meg, és akik a Starban is ezt csinálják, azok valóban gyorsabbak is. Szóval úgy gondolom ez a legnagyobb előnye a finnezésnek. Persze ezen kívül ami még hasznosítható, az a vitorla és az árbocállítás, hiszen az ugyanolyan, mint a finnben. Ugyanúgy vitorlázol félszélben és hátszélben a Starral, mint a finnel. Ha megnézed, az összes finnes nagyon gyors hátszélben, persze azért a taktikának is nagy szerepe van.
– Korábban azt mondtad, hogy a Neusiedler-see-nél kezdtél vitorlázni? Melyiket szereted jobban, a tavakat vagy a tengert?
– Hát, ha választhatok…?! Tudod, az a vicces az egészben, hogy egy olyan tó mellett nőttem fel, ami nem mélyebb 1,5 méternél, és nincsenek rajta hullámok. De ha mégis választhatnék, akkor inkább a nagy-nagy hullámokat választanám, és persze a jó szelet…
– Szereted a Balatont? És a Balatonra olyannyira jellemző szélviszonyokat?
– Ez a tavak azon egyike, ahol Junior Európa Bajnokságot nyertem finnben, amely első sikereim egyike a vitorlázásban. Ezért még mindig szép emlékek kötnek a Balatonhoz, és tudom, hogy nagy kihívást jelent itt vitorlázni. Úgy gondolom, az igazán jó vitorlázók ezen a tavon is sikeresek tudnak lenni. Nagyon nehéz itt vitorlázni, de az is a vitorlázás részét képezi, hogy ilyen nehéz körülmények között is képes legyen valaki vitorlázni, ezért úgy gondolom, hogy én nem tartozom azok közé, akik teljesen hülyék amikor azt mondják, hogy a 90 fokos szélforduló problémát jelent, hiszen ez ennek a térségnek a jellemzője, amit ugyanúgy bele kell építeni a taktikába, mint bármi mást.
Nem játszhatsz csak az egyik oldalra, ellenőrizni kell néha a többi hajót is, hogy hol vannak és azt a bizonyos kockázati tényezőt bele kell kalkulálni. Azt hiszem ez teszi ezt a fajta vitorlázást igazán érdekessé.
– Említetted korábban, hogy meg kellett osztanod az idődet a munka, a család és a vitorlázás között. Ez azt jelenti, hogy önmagában a vitorlázásból nem lehet megélni?
– Nem, sajnos egyáltalán nem. A szponzoroktól kapott pénz arra elég, hogy a saját kampányunkat finanszírozhassuk, de semmiképpen nem elég a megélhetéshez. A legénységemnek, Andreasnak 3 gyereke van, nekem 2, akikről gondoskodnom kell, plusz egy feleség, aki néhanaphán szeret kimozdulni otthonról, úgyhogy a vitorlázás mellett azért némi pénzt is kell termelni.
– Készülsz a 2004-es Athéni Olimpiára?
– Igen, ez az egyik célunk.
– Mit tervezel az Olimpia utáni időszakra?
– Igen, azt hiszem az olimpia után átváltok a nagyhajókra, hiszen oly sok időt töltöttem már el az olimpiai osztályokban. Amennyiben lehetséges – mert az igazán érdekel -, szeretnék részt venni a következő Volvo Ocean Race-en. Ez egy olyan dolog, ami igazi kihívást jelent számomra. Van egy két éves kampányuk, és ráadásul ott a lehetőség, hogy magammal vihetném legalább a feleségemet és a lányomat a kikötőkbe. Így legalább egyszer lehetőségük lenne világot látni. Azt hiszem ez a verseny igazán nagy kihívás jelent és érdekes is egyszerre.fs
– Mit vársz az idei Star Európa Bajnokságtól? Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?
– Egész mostanáig jó futameredményeink voltak, mindig az első tízben végeztünk, ami igazán boldoggá tett engem, hiszen egy sikeres téli edzésen vagyunk túl, ahol nemcsak a vitorláinkat teszteltük, de a képességeinket is fejlesztettük a hajó mellett, és talán mondhatom, hogy igazán készen állunk a vitorlázásra. Sajnos az első napi események közepette (lelőtt futam) eléggé mellé lőttünk, így arra gondoltunk, hogy talán egy kicsit konzervatívabban kéne hozzáállnunk, mert ahogy már korábban mondtam, ilyesmi bármikor történhet egy tavon és ilyenkor hiába vagy a legjobb vitorlázók egyike, akkor sem tudsz egy 65 hajós flottában az első 15 közé kerülni.
Tehát megpróbáljuk tartani a pozíciónkat, és csak remélni tudom, hogy egy jó versenyt tudhatunk majd magunk mögött, ami legalább az első tíz hely egyikét jelenti, de talán ha jól vitorlázunk a hátralévő napokon még akár dobogós hely is lehet belőle.
– Köszönöm a beszélgetést. Jó szelet.
– Én is köszönöm.