Az „őscsillaghajós”. 1981-ben és 1997-ben világbajnoki címet szerzett. 1982, 1987-ben második. 1993, 1998-ban harmadik.
– Nagyon kevesen ismerik a nevedet Magyarországon, pedig az egyik legjobb Star-os vagy. Tudnál mesélni arról, hogyan kezdtél el vitorlázni?
– Ez nagyon régen volt, 1965-ben, akkor 10 éves voltam. Én nem vitorlázó családból származom így nem ennek hatására kezdtem el. Az iskolatársaim közül a legjobb barátom bátyja vitorlázott, neki volt egy kis fa, egyszemélyes dingije, amivel egy kora áprilisi napon, elmentünk hárman vitorlázni. Persze felborultunk, és csuromvizesek lettünk. Nagyon fáztunk amikor hozzánk hazamentünk, ahol is a fürdőszobában, ott is a fürdőkádban kötöttünk ki. Ha jól emlékszem ekkor azt mondtam az édesanyámnak, hogy én ezt mostantól mindennap át akarom élni. Nagyon rendes volt a családom, mert ezt a kis fahajót megvették nekem a másik családtól, így a következő évtől már saját hajóm volt, bár öregecske is volt, fából is volt, de hajó volt… Mindennap vitorláztam, így édesanyám csak annyit mondott, hogy „ez a fiú el van telve a vitorlázással”. Ezek után az iskola már nem nagyon érdekelt.
– Hogy reagált a családod a versenyek miatti gyakori távollétekre? És itt nemcsak a szüleidre gondolok, hanem feleségre ill. barátnőre.
– Akkoriban még nem érdekeltek a lányok. Szinte azonnal versenyezni kezdtem, és bár nagyképűen hangzik, de rögtön nyertem is ezeken a kis versenyeken. Aztán egy kicsit Optimist-eztem, majd 13 évesen OK dingire váltottam. Akkoriban az összes gyengeszeles versenyt megnyertem, de persze erős szélben mindig lemaradtam. Ettől kezdve 10 évet folyamatosan, keményen vitorláztam OK dingiben. Elutaztam mindenhová versenyezni. A Német Bajnokságot 16 évesen nyertem meg Kielben.
– Ez nagyon szép teljesítmény.
– Igen, elég fiatal voltam, szó se róla. Ezután a 10 évnyi OK dingi után 1 évet Laser-eztem. 1978-ban Laserben és OK dingiben is első voltam a ranglistán. Ekkor keresett meg a Szövetség, hogy nem akarok-e átváltani egy olimpiai hajóosztályra?
–
Melyik hajóról volt ekkor szó?
– Mivel túl könnyű voltam a finn dingihez, (bár mindig egyszemélyesben vitorláztam, ekkor pedig még csak a finn dingi volt, mint egyszemélyes olimpiai hajóosztály) azt mondtam a Szövetségnek, hogy inkább visszaülök Ok dingibe, vagy Laserbe. Erre ők tiltakozni kezdtek ez ellen és azt javasolták, hogy üljek inkább Star-ba. Erre viszont én tiltakoztam, hiszen akkoriban úgy gondoltam, hogy ez az „öregemberek” hajója. Egy nagy hajó kiellel, nem pedig egy igazi dingi…
Egyáltalán nem érdekelt a Star… De ekkor a Szövetség lépett, és felajánlott nekem egy Start, ezért egyszer kipróbáltam. Hát… olyan volt, mintha egy olyan igazi, naaaaagy kamiont vezettem volna, és ez az érzés nagyon nem tetszett. Amikor kipróbáltam épp erős szél fújt, a hajó állandóan az oldalára dőlt és egyáltalán nem volt olyan mozgékony, mint egy Laser. Akkoriban kezdtem a szörfözést is.
Aztán meggyőztek arról, hogy átüljek, akkor viszont megfelelő manschaftot nem találtam. Láttam ugyanis 1977-ben Dennis Connert, amikor Kielben megnyerte a VB-t. Õk ketten a manschaftjával 240 kilót nyomtak. Majd számolgatni kezdtem, hogy az én szerény 70 kg-omhoz képest 170 kg-os manschaft kéne – ami ugye nem lehetséges, mert hol talál ilyet az ember… Ilyet egyszerűen nem lehet találni, lássuk be… (- és hangosan felnevet –) az akkori manschaftom ha jól emlékszem 90 kg volt, vagy inkább 85, ez tehát annyit jelentett, hogy cca. 90 kg hiányunk volt. Majd arra jutottam, hogy „fenébe a kilókkal”, nem számít, nem hiszem, hogy működne ilyen formában… Aztán mégis működött, mindent megnyertünk, ahol elindultunk.
Így történhetett, hogy 1981-ben megnyertük az EB-t, a VB-t, a Német Bajnokságot. 4-5 évig dominánsak voltunk az osztályban úgy, mint mások napjainkban. Ma már egy svéd Fredrik Lööf, vagy egy angol Iain Percy mellett nem rúgunk labdába. Õk igazán nagyon jók.
– De Európában ma is a nagyok között említik a nevedet. Készülsz te is a 2004-es Olimpiára?
– Igen egy kicsit készülünk… Többet kéne ugyan foglalkozni vele, de nem szeretem a túl sok edzést, időm se nagyon van rá, meg aztán ott a családom és a gyerekek is. Nem akarok úgy és annyit vitorlázni, mint Percy vagy a többi fiatal, akik 200 napot vitorláznak egy évben.
– Van valami szakmád, munkád a vitorlázás mellett?
– Egy ingatlanokkal foglalkozó cégben vagyok társtulajdonos, de szerencsére nem kell mindennap bejárnom, mert az unokatestvérem viszi a boltot és benne megbízhatok. Innen jön főleg a pénz, bár a vitorlázásban is van egy kisebbfajta vállalkozásom. Quantum vitorlákat és Star árbocokat importálok. Azt hiszem én vagyok Európában a legnagyobb importőrük. Így vittem bele a hobbimat a munkába. Szponzorunk nincs, mindent én fizetek, ezért is dolgozom. Nem olyan rossz így ez az élet… Jobb, mint egy irodában ülni egész nap.
– Az már
biztos…
– Vitorlázni sokkal nagyobb móka, itt emberekkel találkozol, és mindezt az „árbocüzlet” fizeti.
– Mit tervezel az Olimpia utánra?
– Azt hiszem ez az utolsó Olimpia, amin elindulok, de a Star-ozást még egy ideig folytatom.
– Gondoltál már valaha arra, hogy egy Around Alone, vagy egy Vendée Globe versenyen elinduljál? Esetleg egy Amerika Kupa vagy egy Volvo Ocean Race szóba jöhet?
– Nem. Én kishajós vitorlázó vagyok alapvetően. Engem ez hidegen hagy.
– Azért kérdeztelek erről, mert manapság ezeken a versenyeken a vitorlázók többsége vagy Star-os, vagy finnes.
– Egyszer részt vettem egy Admiral Kupán, ahol egy szakasz 14 órás volt, és anélkül mentünk 14 órán át északra majd újabb 14 órán át délre, hogy a fordulástól eltekintve egyáltalán nem állítottunk a vitorlán. Ezt, hülyeségnek tartom. Unalmas is volt, ráadásul még tengeribeteg is lettem. A mostani Transzatlani verseny, ahol a kis hajók 1 héttel korábban indulnak, mint a nagyok… olyan, mint egy szerencsejáték. Nincs sok köze egy igazi vitorlásversenyhez. Nem gondolom, hogy ezt szeretném csinálni. Én inkább kishajós maradok, sőt inkább szörfös. A Star miatt most nem igazán tudok eljárni szörfözni és most erre szeretnék majd egy kicsit több időt szánni.
– Szeretsz itt vitorlázni a Balatonon?
– Soha nem mentem itt még 2. helynél rosszabbat, 2-szer is voltam itt, 2 EB-n, és csupa szép emlékem van a helyről. Nagyon szép a táj, a tó, sőt az időjárást is szeretem. Tökéletes…
– Nagyon sok vitorlázónak nem tetszett ez az állandóan változó szél?
– Én nagyon szeretem, mivel én is tavon tanultam vitorlázni. Jobban szeretem, mint a tengert.
– Miért nem szeretsz nagyhajón vitorlázni?
– Mert nem használhatod a tested. Szeretek lógni, és ez itt kishajóban inkább fizikai megterhelés. A szörf is ilyen dinamikus. Mostanában már a kite-ozásba is belefogtam.
– Jól vitorláznak a gyerekeid?
– Élvezik, de nincsenek elkötelezve. Jelenleg 420-asoznak. Igyekszem őket nem gátolni, de azért nem is hajszolom bele őket.
– Van valami üzeneted az olvasóknak, vitorlázóknak?
– Igen, maradjanak olyan barátságosak, mint amilyenek most is. Ez az EB egy sokkal személyesebb verseny, mint a világon bárhol máshol. Például amikor a szörfösökkel Miamiba mentünk, az ottani club ezt úgy tűnik csak presztízs kérdésnek fogta fel, hogy ő rendezi. Õk nem voltak túl barátságosak. Itt teljesen más, olyan, mint egy nagy családban.
– Köszönöm az interjút.
– Én is köszönöm.