avagy: Ha harc, hát legyen harc!
Legesleges- legbelsőhelyünk éppen senkit sem érdekelt, úgy húsz hajó érkezőben volt a lee-bójához, másik húsz meg jobbcsapáson szemből közelített felénk ,ez az a helyzet amikor a pályajel százötven méteres körzetében a hajók nyolcvan százaléka nem arra megy amerre akar, hanem amerre nem törik össze a következő fél másodpercben. Ennél távlatibb terveket mi sem szövögettünk. Harmadik belsőhely kérésünket is süket fülek mellett fújta tovább az időnként megerősödő légmozgás. A mellettünk haladó jóval súlyosabb hajó kormányosa feltűnően, az adott helyzetben félre nem érthetően, mereven pont az ellenkező irányba nézett, jelezvén nem kíván a problémánk megoldásában aktív szerepvállaláshoz jutni. Elérkezett a cselekvésre érdemes utolsó utáni pillanat, látom a legénység munkatérben ülő két tagja testi épségének védelme érdekében önhatalmúlag, kitolja az orrsudarat, úgy gondolják a plusz két méter gyűrődő-zónára szűkség lesz; kivont karddal vágtatunk az elkerülhetetlenbe. Az eddig nyugodtan másfelé néző spori a szomszéd hajón ideges testmozdulatokat tesz, megfordítja fejét ,majd a sportszerűséget a végletekig fokozva átszól: ”Felnyársalnátok …meg!!”
A történet ezen a ponton mindenki számára nyilvánvaló fordulatot vett. Hajónk orrában álló barátom(saját bevallása szerint ex amatőr filmrendező) megragadva a helyzet kínálta lehetőséget visszaszólt ellenfelünknek(miközben nyújtott karral egyértelműen rám mutatott):”Ez egy hülye a kormánynál. Képes és zsinórba fűzi a veséidet az orrsudárra. Én se bírok vele…”
Meglett a legesleges-legbelsőhely. Hogy hozták össze azt máig sem tudom, de karcolás nélkül vehettük birtokba a szabályok szerint járó vízterületet. Mögöttünk csontzene mindenfelől és vagy negyven ajkon csendült föl egyszerre jelzőkkel és ragozva a legszebb magyar szó, az anya.
Ex filmrendező barátunk kaján vigyorral a képén végiglépked a decken, elfoglalja helyét, látszik rajta a következő jelenetet tervezi.(úgyhogy ezután is érdemes megadni nekünk a belső helyet)