Részben ifi csapattal vett részt Triestben a Super Openen a Gardazzurra


Eddig csak mint kívülálló csodáltam a liberákat, de nemrég ki is próbálhattam, milyen egy ilyen „rohanógéppel” menni. Az élmény feledhetetlen. Az egész egy telefonnal kezdődött, hogy menjek le Triestbe liberázni egyet a Super Openre, a Gardazzurrával. Beleegyeztem, mivel mindig is vágytam egy ilyen alkalomra. Szombaton reggel indult a csapat nagyobbik része, ki Budapestről, ki Agárdról, ki a Balatonról. Szombat délután megérkeztünk Sistianaba (Trieste-től 20 km), itt volt a szállásunk. Farky kiosztotta, hogy kinek mi lesz a dolga, majd eltettük magunkat másnapra.
Vasárnap reggel lementünk a kikötőbe és összeraktuk a hajót. Ez egy „kicsit” hosszabb művelet, mint egy Finn összerakása, mivel a hajó árbocának berakásához is daru kell. 4-5 óra körül teljesen összeállt a gép. Nekem ez egy kis fájdalmat okozott, mivel egy óvatlan pillanatban az állvány kerekét a kislábujjamon találtam, melyet egy hatalmas ordítással jeleztem. Nem volt kellemes, azt hittem hogy a holnapi versenynek lőttek, de az éjjeli jegelés jót tett neki. Az egész napos munka után elmentünk egyet vacsorázni a ‘közeli’ étterembe és egy jót pizzáztunk. Hazafelé elkapott az eső, úgyhogy ment is mindenki aludni.
Hétfőn leraktuk a hajót és mentünk is ki a 2 órai rajtra. Rajtunk kívül 2 libera (ClanDesTeam, Telebox) 2 maxi és az egyik VOR hajó vett részt a versenyen. 2-kor elrajtoltunk, gyenge szélben, topgénuával. Az 1. bóját elsőnek vettük, mivel a  hatalmas maxi, a MagicJena és a ClanDesTeam beragadtak egy lavórba és elég lassan jöttek csak ki. A második bóját már kevesebb előnnyel, de még mindig elsőnek vettük.  A 3. bójánál már összesodródtunk és itt már csak harmadiknak vettük a bóját, de a többiekkel már nem tudtuk felvenni a versenyt, mert az erősödő szélben hatalmas előnyre tettek szert az utolsó kreuz szakaszban. A raumos befutó szakaszban felrántottuk a blisztert és egy hatalmasat rohanva harmadiknak értünk be a Telebox előtt. Örült a csapat. A kikötőben várt minket a gyönyörű Alfa Romeo és az Amer Sports One, tulajdonképpen nekem már ezért megérte lemenni.
Keddre 3 futamot terveztek. A tegnapinál erősebb szélben rajtoltunk 10 órakor, fockkal. A ClanDes és Jena hamar elrohantak, de a többiekkel tartottuk a tempót. Ez a nap kicsit izgalmasabb volt. Voltak hatalmas fürdések és ordibálások, orraesések és röhögések. Mindenki élvezte a rohanást, egyedül talán Füli nem (Vezér Károly), akinek néha igen vörös volt a feje a grosshott húzkodásától, sőt még néha a foga fehérjét is megmutatta a trapézon állóknak. Kreuzban a ClanDes és a Jena mentek elől, utána az Amer Sports Two a Telebox és mi váltogattuk egymást. A raumos szakaszra ugyan bekötöttük a blisztert, de mivel láttuk, hogy a ClanDes is szenved vele, (később el is szaggatta) nem húztuk fel és csak fockkal mentünk, de így sem voltunk lassúak. Ezen a napon mind a 2 futamban harmadikak lettünk. Mindenki meg volt elégedve a helyezéssel, talán csak az egyéni teljesítménnyel nem, így először trapézolóként. Mindenesetre mindig is megmarad ennek a feledhetetlen rohanásnak az emléke.
Köszönöm Farky.