Kékszalag a Blue Starral (18footer skiff), Ujhelyi-Gáspár Miklós, Majthényi Mátyással és Sükösd Balázzsal
A péntek reggeli félhetes ébresztő, ill. kisebb habozás után a nagy rigg mellett döntöttünk. Bf 4-es felett aztán meglátjuk mi lesz. Felszereltük a TOP FÉNYT!! , bepakoltuk a szendvicseket, pár csokit, RED BULLT….. 8:50 vízre—húsz perc alatt ott voltunk a rajtnál.
A vonal déli végén rajtoltunk el közvetlenül a bójánál és elindultunk a déli part felé, három perc után bliszter és vágatás. Mellettünk jöttek a Hamyék 49er-el (HUN 727) együtt elmentük a cső vonaláig majd halz és be a mezőny elé. Azzard ekkor került elő a mezőnyből, Jack feljebb. Fújt a szél, mentünk, léptük le a mezőnyt nagyon. Hihetetlen látvány volt a 396 hajó mögöttünk, mi meg pattogunk Kenese felé egészen addig, amíg a nyugatiból kifutottunk és megálltunk.
A Gardazzurra meg csak jött jött… Utolért és jött vele az északi is. Elment alattunk 3 méterrel, kicsik vagyunk és kevesen! Ez már a Fűzfői öbölben volt, így érkeztük Kenesére. Mögöttünk Azzard, távolabb Jack, 49er….Vettük a bóját, bliszter újra fenn, a szél ráfrissült, Gardazzurra lehúzta a blisztert, mennek irányba, mi meg megyünk alájuk, Aliga felé. Idővel leszedtük és élesen bevágattunk a Siófoki bójára. Elsőnek vettük, Gardazzurra 200 méterrel mögöttünk, a többiek meg csak félúton. Innen folyamatosan gyengült, a többiek jöttek ránk. A csőbe már csak negyediknek érkeztünk és ott is maradtunk, míg a többiek átcsusszantak. Mögöttünk kezdett a Lisa előtűnni, amíg átevickéltünk, de a másik oldal teljes stop kb. egy órára. A két libera látóhatárra keveredett, míg Jack Szemes előtt pihent.
A kényszerpihenőt egy déli fuvallat szakította meg, ebben csurogtunk tovább a Lisa, Anna és a Liberté társaságában és őket is kezdtük hátulról figyelni, ami eléggé lehangoló volt. Szemesnél jött a megmentő északi, ami folyamatosan erősödött és vele együtt mi is erőre kaptunk. Idővel társaink fetrengeni kezdtek, reffelni…. mi meg a sima vízen, ejtett krajcban iszonyatosan megindultuk.
Badacsony fél óra, mögöttünk már nem látszik senki. Előttünk Jack viszont egyre jobban. Ez erőt adott, amire szükség is volt az addigra ötösre erősödött szélben –határon voltunk-. Györöknél már jött vissza a Gardazzurra, kb. 30 perccel vette előttünk a bóját, Azzard 5 perccel, Jack eggyel.
Indultam már pár szalagon, de még sose értem világosban Keszthelyre, most hatra ott voltunk, jó érzés volt. Innen visszafelé izgalmas csata alakult ki hármunk között. Györökig rövid bliszterezés, majd megint ejtett, fock-dobálós krajc, Jack közvetlen közelében (Hihetetlenül haladtak a srácok, nagyon jó az a hajó!) teljesen egy tempóban rohantunk rá az Azzardra. Utol is értük, sőt… Megint gyengülni kezdett, kénytelenek voltunk blisztert húzni, hogy ne maradjunk le. A többiek mentek fel az északi part alá mi meg fél vízen, a szembejövő mezőnyben.
Volt egy olyan pillanat, hogy az ÉNy-i meghalt az ellenfelekkel együtt az északi part alatt, mi meg a délivel kezdtünk sunnyogni, de hamar kezdtem dörzsölgetni a tenyerem, mert visszajött az északi a régi erejével. Ez Lellén lehetett. Jack ejtett menetben bezúzott Földvár elé, Azzard bliszterrel bejött fölénk. Innen megint full tempó élesen, majd bliszter és erős hajrá a Jack után. Ez elég jól sikerült, mert a csőbe 50 méterrel érkeztek be előttünk. Így kísértük be őket a célba a harmadik helyen, egy órával a Gardazzurra után 10-kor.
Hadd köszönjem meg egy-két ember segítségét, akik nélkül nem indulhattunk volna:
Hatalmas csók Eszes Dettának, aki körbemotorosozta a Balatont utánunk.
Spartacus Vitorlás Egyletnek és főleg a Bécinek, akik mindenben segítettek
Visy László, Oszinak és a Szövi technikai bizottságának a gyors és problémamentes regisztrálásért és nevezésért.
Ujhelyi-Gáspár Miklós