A 470-es osztály idei bajnoka Sallai Gabó, írt egy igen részletes beszámolót a hétvégi nagyhajós versenyről…


Az év utolsó versenye volt ez számomra nagyhajóval (ha leszámítjuk a Bajnokok Bajnokságát, amit csak az év méltó lezárásának ünnepeként szabad felfogni szerény véleményem szerint) és mindenképpen szerettem volna részt venni rajta. Komoly erőfeszítésembe tellett, míg összeszedtem magam mellé 2 embert, hogy részt tudjak venni. A sors végül úgy hozta, hogy reggelre végül négyen lettünk.

Egészen sok hajó gyűlt össze szombat reggelre Balatonföldvár előtt. A reggel igen hűvösre sikeredett, elvégre ősz van. A tíz órára tervezett rajtot szél hiányában kicsit későbbre kellett halasztani. 7 hajóosztály résztvevői gyűltek össze, de ennél valamivel kevesebb rajteljárásra került sor az egyes osztályok alacsony létszáma miatt. A pálya nem tűnt kicsinek már szemre sem és csodáltuk az Assokat, hogy milyen sokáig cirkálnak. A végül gyenge dél-nyugatias irányú szélben harmadiknak rajtoltunk Zoll-Platz nevű hajónkkal a 8 méteresek között. Stratégiánknak megfelelően a mezőny alatt leeben rajtoltunk és igyekeztünk mihamarabb előnyt szerezni a bal oldal felé vitorlázva. Ez sikerült is. Az első szakasz közepén kezdtünk jobbra is figyelni, mert az előttünk rajtoló hajóosztályokon látszott, hogy kissé elfordul a szél, de inkább a mezőnyre koncentrálva balról érkeztünk meg. Időközben a szél tovább fordult és az általam kevésbé veszélyesnek tartott Fifty-Fifty be is jött elénk, csakúgy, mint a Hustler. Ez utóbbi elkövette hátszélben azt a hibát, hogy nem halzolt ki a bójánál és húzott 500 m negatívot, amivel tulajdonképpen nullázta esélyeit az első három hely valamelyikére. A lenti pályajelet még másodiknak vettük és az addig vezető Fifty-Fifty alá fordultunk jobbcsapásra és szépen-lassan megcsúsztunk. Eközben a Déli Szél Fináczy György irányításával harmadik helyre küzdötte fel magát. Ez a szakasz majdnem egy takkosra sikeredett, így a végén egy rövid taktikai igazítást kellett csak eszközölnöm, aminek helyességét a mögöttem lévő hajóban tartózkodó edzőmmel, Morzsival (Regős Attila) gyorsan meg is vitattunk még bójavétel előtt. Hátszélben komoly előnyre tettünk szert, amit az időközben jobbra módosított befutó szakaszban még egy picit tovább is növeltünk. A Déli Szél még kikerülte a Kocka (Szalay László) – és ebben a futamban tulajdonképpen a hajón tartózkodók közül mindenki – által kormányzott Fifty-Fiftyt. A futam a tradíciókhoz és a hely szelleméhez híven több mint két órás volt, ami furcsa egy 40 – 60 perces pályához szokott embernek. De azért bele jöttünk.

A második futamban hasonló stratégiát választottunk. A rajt előtti percben vettem észre, hogy az az aranyos szakállas bácsi Fináczy György hajóján nem más, mint tanítónk és mesterünk Horváth Laci, aki gondolom éppen a vitorlákat tesztelte és állítgatta. Ez még egy pluszt ad ilyenkor az embernek, hiszen tisztában van vele, nem akárkik ülnek a másik hajón. Az utolsó percben kisebb match race alakult ki közöttünk, amiben végül is ők maradtak alul, így ismét egyszerű dolgunk volt. Ellenfelünknek a Déli Szelet választottuk és a szélre is figyelve, a vitorlákat is folyamatosan állítva nagyjából 20 – 25 méteres előnyt sikerült szereznünk pusztán a jobb helyezkedésből és a vitorlakezelésből keletkező minimális sebességelőnyből. Tonyó (Székely Antal) igyekezett elképzelése szerint kitartani, miszerint a bal oldalon a szél felpörög és folyamatosan frissül – hozzátenném, én is így gondoltam, – de végül innét szívódott fel inkább, ezért az egy darabig ránk is veszélyes Reneszánsz csak a harmadik helyre érkezett be a bójánál Fináczyék nyakára. A többire hirtelen nem emlékszem, de nem volt túl bonyolult. Mentünk velük kötelezően és ezzel meg is szereztük az első helyet.

Este következett az elmaradhatatlan babgulyás (azt hiszem az volt). Mellette még két hordó sör volt terítéken csappal is felszerelve. A parton értesültünk a többi osztály eredményéről is. Meglepetést a Rick Gergő által kormányzott Rock Me Baby jó szereplése, illetve ezzel párhuzamosan Olcsiék kevésbé jó eredményei okoztak.


A harmadik egyben utolsó futam vasárnap került megrendezésre. Legrosszabb estben már egy harmadik hellyel nyerhettük volna a versenyt. A stratégia a szélirányhoz hasonlóan nem nagyon változott. Érdekesnek találtam viszont egy-két dolgot. A rajt kiegyensúlyozottnak tűnt és mégis mindenki luvban akart rajtolni egymás hegyén-hátán. A gyors hajók esetében ez érthetetlennek tűnik. Nyílván a jobb oldalt találták megfelelőnek arra, hogy a leggyorsabban felérjenek az első számú pályajelhez.  A stratégiánknak és a tiszta rajtnak köszönhetően ismét 20 – 25 méter előnyünk lett. A Déli Szél egy darabig a Reneszánsszal vitorlázott, majd elindult balra. Innét csak tartanunk kellett az egyetlen ránk veszélyt jelentő hajót. Az első hátszél – Büki Gabi igazán jó spinnakerezésének is köszönhetően – nem hozott sok izgalmat számunkra, annál többet a második. Az egész ott kezdődött, hogy a második cirkáló szakasz végén a szél valami helyi erőknek köszönhetően beindult és 60 fokokat is pörgött. Ezt első helyen ki is tudtuk használni és csak pozitívon, a szélre forgolódva tetemes előnyt halmoztunk fel. Hátszél elején épp jött egy erősödés és ezzel abszolút a hátszélbója felé tudtunk haladni. A szél tulajdonságai azonban mit sem változtak, így teljes szélcsend és erős kettes váltogatta egymást a hátszél nagy részében. Eleinte a part felöl frissült. Ezt kihasználva Tonyóék rohamot indítottak a Déli Szél ellen és végül bennünket is utolértek, ám a szél itt rohamosan gyengült. A szél eközben pont az ellenkező oldalról egyre markánsabban terjedt le. A Déli Szél nagyjából végig ebben bízott, de csak a szakasz második felében érte be őket a nyugatias bríz. Mi halzoltunk először, mikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nincs már többé keresnivalónk a hátszéltengelytől jobbra.  Tonyó nehezebb helyzetbe került, – mert utolértük valamelyik másik hajóosztályt (Összevont cirkáló és/vagy Yardstick X) – és annak kisebb-nagyobb hajóegységeitől látszólag nehezen valósíthatta meg elképzeléseit. A Déli Szelet én előrébb láttam egy darabig, de egy kisebb szélforduló miatt nagyon hátszelessé vált számukra e szakasz vége és így a Reneszánsz bejött eléjük. A befutó szakaszban ismét az ellenféltaktika dominált, először fordult a Déli Szél, rá a Reneszánsz, rá a Zoll-Platz. Az oldalválasztás itt már egyértelmű volt, az egész mezőny balra tendált. Ennek legradikálisabb képviselője a Péntek 13 (mellesleg talán a legszebb és alapvetően a leggyorsabb nyolcas) volt, aki a végén komoly aspiránsává vált a harmadik helynek, melyet végül mégiscsak Fináczyék szereztek meg ebben a futamban.

A verseny igazán komoly negatív meglepetését a sokszoros Világbajnok Majthényi Szabolcs szolgáltatta azzal a ténnyel, hogy még dobogóra sem állhatott az általa irányított Fantomasso legénysége.

Győzelmünkben komoly szerepet játszott a tényező, hogy folyamatosan jó volt a hangulat a fedélzeten, aminek felelőse Pici (aka Rajnai István) és Maugli (aka Sárközy András) volt. Köszönjük, hogy vitorlázhattunk a Zoll-Platz elnevezésű hajóval ezen az igazán jó és színvonalas versenyen. Még több ilyet!