Álomba sírtam magam a kis buborékomban!

Ellen MacArthur: Álomba sírtam magam a kis buborékomban!

A legutolsó üzenetek elsőként:

Fax 1: @%&@*@& szeles. 30 csomóval megyünk, próbálunk hívni titeket, ha B működik…

Fax 2: B******. Szigetek megint. A Kerguelennek az északi körzete sekély. A jelenlegi perdüléssel egy kicsit átmegyünk a tetején. Általában 180 méter mindenhol, de itt csak icipici, mindössze 13 méter és egy másik 11 méter 60 mérföldig a parttól a mélysége. Nem merem megkockáztatni. Nem akarok mélyen hajózni, attól félve, hogy összetörök valamit, ezért behúztam a 3.reffsort és egy órán át perdülök. Frusztráló, de nem tudtam mélyebben hajózni, ma semmiképpen. Remélem megkapjátok ezt, még mindig nem tudok email-t küldeni, de a fax úgy tűnik rendben van.

Fax 3: Halálosan igazatok van, az ausztrál LES volt. Félelmetes, a SatcomC újra működik. Még az antennán is állítottam, arra gondolván, hogy az a bűnös. Nem túl vidám, hogy az ember nem képes dolgokat elküldeni, de hála istennek most rendben van. Igazán becsavarodtam tegnap, félreolvastam a jegyzeteimet, túl sokáig vártam a nyomásra, hogy a perdülés előtt leejtsek. Hülye bolond – olyan *&**&* voltam, álomba sírtam magamat a kis buborékomban, most először. Nem tudok olyan méyen vitorlázni, mint a többiek, mindent megpróbáltam tegnap, tudván, hogy ők mélyebben vannak – még az orrvitorlát is kiraktam a szél felőli oldalra 40 csomósban… majdnem megöltem magamat! Nem könnyű. Olyan mérges voltam az éjszaka folyamán, hogy 35 csomóban felraktam a génuát, úgy tűnt rendben van. Gyors, ha más nincs… most 40-es fúj… ITT AZ IDEJE, HOGY FELHÚZZAM! nemsokára. NAGYSZERÛEN ÉRZEM MAGAMAT MOST, HOGY A VÉGÉRE ÉRTEM ENNEK AZ ÜZENETNEK!

szeretettel Ellen.

Fax 4: (a tegnapi üzenetnek egy része, ami nem jött át…) Az utolsó 24 óra a legmagasabb és a legalacsonyabb szintű verseny órái voltak. Tegnap az időjárás úgy nézett ki nagyon ellenünk van, mivel a depresszió sokkal gyorsabb volt, mint ahogy azt előrejelezték, ahogy akkor gondoltam, megesz minket aztán erős teljes hátszelet ad. Arra az elhatározásra jutottam, hogy a végsőkig harcolok, és aKingfisher brilliánsan helytállt, keresztülverekedte magát a hátszelen, hogy északra teret nyerjen. Fogvicsorgatva, de MEGCSINÁLTUK… a front elvonult és minket megóvott a NY-ÉNY szél, ami egész éjjel velünk is maradt.Még egy kicsit délre, és biztos vagyok benne, hogy elkaptuk volna a teljes hátszelet… lássuk kifizetődik-e a választásunk… A tenger most undorító, olyan megint, mint tegnap este… a szél 90 fokos irányt váltott, így össze-vissza hánykódtunk az utunkon – próbáltunk kompromisszumra jutni a sebesség és a biztonság között. Jónéhány órát azzal töltöttünk, hogy a gennakert felhúzzuk, aztán, ahogy a nap feljött és a szél 27 csomóig felerősödött, újra leesett. – és minekünk újra 35 csomóra erősödött ma reggelre. Az éjszaka folyamán néhány órás stabil időjárás jutott számunkra, így egy kicsit tudtam relaxálni és belülsől egy kicsit helyrejönni. Tegnap fáztam és kimerült voltam. Semmi mással nem törődtem, csak néhány mogyorónyi dologgal egész nap…de nincs is jobb, mint a tudat, hoy nyerek pár mérföldet, ami hangos éneklésre késztet és felvillanyoz! Ma reggel nagyon sok óriási görgős hullám haladt át – némelyik 40 csomóval… Néhányon kézi kormányzással haladtam át, igen mály benyomást tett rám, ahogy láttam a tiszte erejét a habzó kék vizet, amint átcsap a decken… a cockpit bebizonyította, hogy tökéletes fürdőkád lenne! Nagyszerű egy jegesmedvének, de 4 fokban egy kicsit hideg nekem! Nagyon nagyon remélem, hogy amit ezen a reggelen nyertünk és a tegnapi erőfeszítéseink megérték… oh igen akármi jön is ki belőle, sokkal gyorsabb a hátszél, mint a kreuz..

.

Ed jegyzete: Ahogy kifordult, bár az első akciója bejött, Ellen akkor túl sokáig maradt északon, perdülgetve, és számos mérföldet elvesztett…az ebből származó csalódása a hibáját nézve teljesen magától értetődő. De a valóság nem olyan rossz, amilyennek Ellen számára látszik.)

Josh Hall (EBP-Gartmore Esprti PME) mindig mosolyog!…

Rádióbeszélgetés a verseny főhadiszállásán:

Philippe Jeantot: „Halló? Hello Josh…!”

Josh Hall: „Sajnálom, Josh nincs itt! Átadhatok neki valami üzenetet? (nevet a pc-n!)

Josh továbbra is megtartja angol humorát!

„Ma tiszta az ég, süt a nap. D DNY-i szél van, 30-35 csomós. A következő órákban eldöntöm, hogy a Kerguelen szigetek északi vagy déli részén megyek át. A széltől függ. Kerguelen után, azt hiszem 45-50 foknál maradok, talán többnél. Megpróbálok a csapattal maradni, de emellett a saját utamat is megválasztani. A Horn fok után egy kicsit nyomulok a többiekre szeretném január első hetében átszelni a fokot… de én egy optimista személy vagyok…!”

Michel Desjoyeaux (PRB) még mindig a saját útját járja: „Bilou 100 mérföldre van mögöttem. Elég kényelmes ez így.” és nem aggódik Yves Parlier miatt (Aquitaine Innovations) aki fantasztikus visszatérést produkált, egy nap alatt 140 mérfölddel csökkentve a köztük álló távolságot: „Biztos ami biztos, elég keményen nyomja a hajóját, de különböző időjárási rendszerekben vagyunk, neki több szele van, ezért is gyorsabb. Aztán kapom meg majd én a jó feltételeket, és remélem, képes leszek arra, hogy tovább növeljem a köztem és a többiek között lévő távolságot.” Az élenjárónak nagyon egyszerű a stratégiája: ” Jó helyen kell lennem az alacsony nyomásnál, és a hajót minél jobban megvitorlázni, az összetörése nélkül.”

Ellen a nagyon rövid kis beszélgetésünkben, az első szóbeli kommunikációnk két napja, azt jelentette, hogy milyen elhatározásra jutott élete legrosszabb 6 óráját tekintve.

Éppenhogy 9.00 óra után, ma reggel a fockshot rögzítése megadta magát.. Fél órát töltött az orrfedélzeten, mintegy 40 csomós szélben és cca. 30 csomós siklótempónál, hogy ellenőrzése alá vonja az orrvitorlát, amely a szélben lengedezett teljesen. Miután ezt sikeresen véghezvitte, a visszafelé vezető úton, a hajó, akaratától fügetlenül meghalzolt, és a boom keresztben lecsapott. A hatására összetört két latni és Ellen vizbe esett. Újabb 20 percbe tellett, mire visszamászott a hajójára és visszahalzolt. Most kezdődött az igazi lecke. Az egyik latni, nemcsak, hogy eltört, de elpusztította, tönkretette a belső fedélzeti végveretét és a latni kiszúrta a vitorla elejét a második száling fölött. A tény jelentősége, hogy nem tudja lejjebb húzni a vitorláját, anélkül, hogy lecserélné. Szabad mászás a második szálingig 40 csomós szélben és mialatt 20 csomós sebesség fölött siklik, jópár ütést, horzsolást szerez. Egy ponton, mialatt megpróbálta magát a második szálinghoz rögzíteni, egyszercsak egy kézen lógva találta magát, lábai a levegőben, kétségbeesetten hadonászva, a lábaival valami fogódzó után. Nagyon fájt – ezek voltak a szavai. Miután sikeresen lecserélte a latnikat, ami újabb fájdalmas 30 perc volt, végre visszatérhetett a deckre. De nem állt meg, és megoldotta a latnicserét, mielőtt felhúzta volna a grószt, és újra útra kelt. Teljesen tiszta, hogy nektek is ez lett volna életetek legrosszabb szakasza.