Távol álljon tőlem, hogy személyeskedő vitába bocsátkozzam a Vitorlázás Magazin 2004/5 október/novemberi számában megjelent „Olimpia után” című cikkel kapcsolatban. Egy rövid megjegyzés kivételével inkább szakmai síkra terelném a témát.
Távol álljon tőlem, hogy személyeskedő vitába bocsátkozzam a Vitorlázás Magazin 2004/5 október/novemberi számában megjelent „Olimpia után” című cikkel kapcsolatban. Egy rövid megjegyzés kivételével inkább szakmai síkra terelném a témát.
Úgy gondolom, ha valamiről beszélünk, akkor úgy beszéljünk róla, hogy mások, akik esetleg nincsenek képben is tudják miről van szó, ezért az érintett fórumokat, cikkeket belinkelem és így mindenki eldöntheti, hogy miről is beszélünk.
http://www.sailing.hu/cikk/olimpia/otodik_nap/
– a „bevezető” cikk.
http://www.sailing.hu/forum/olimpia_utan_hogyan_tovabb/
– a fórum.
http://team.sailing.hu/olimpiautan.pdf
– cikk a vitorlázás Magazinból
Ennyit a „személyeskedésről”
Döbbenten szemléltem azt a megjegyzést az „Olimpia után” című cikkben, miszerint a rossz szereplésért a rendszerváltás és a központi támogatás hiánya a felelős. Nos, szerintem ez nem más mint saját magunk félrevezetése. Egy rövid pillantást vetve az olimpiai eredménylistákra (
http://www.sailing.org/olympics2004/
) rögtön kiderül, hogy Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Horvátország és Ukrajna is fel tudott mutatni versenyzőt valamelyik osztályban az első hatban. Ha emlékeim nem csalnak, akkor ezekben az országokban éppen úgy rendszerváltás volt, mint nálunk. A Horvátok és Szlovénok közben még háborúztak is egyet. Ukrajnába érdemes átruccanni egy kis időre, hogy kiderüljön melyik ország van jobb gazdasági állapotban. Ennek ellenére mégis valahogy összehozták, hogy tisztességes eredményeket érjenek el a vitorlázásban. Õket nem zavarta a rendszerváltás?
A vitorlássportnak van egy olyan ága, amelyik önfenntartó. És ez a nagyhajózás. Erre a területre, mint ahogy a cikk írója is említi, egyre több pénz áramlik, míg a kishajózásba kevesebb jut. Véleményem szerint a kérdést nem kezelhetjük külön. Hisz nem két sportról beszélünk. A nagyhajózás fejlődése és tőkeereje nagy segítséget nyújthat a kishajózásnak. Egyrészt az utánpótlás nagy része innen származik és sok, egyre több eszköz a lelkes szülők által. Ezen kívül még jelentős pénzeket kaphat innen a fiatalság, ha például a nagyhajós versenyek nevezési díjának egy része az utánpótlás számára különülne el. De számtalan apró ötlettel, még lehet pénzt szerezni arra, hogy az ifjúság elegendő támogatás mellett kellően megerősödjön és már utánpótlás korban is jó eredményeket érjen el.
Mivel így kialakul egy erős utánpótlásunk, előbb-utóbb megjelenik egy jó olimpiai eredmény is. Persze nem ma, és való igaz, hogy aki 2012 előtt -szerintem inkább később- eredményt mer ígérni, az a levegőbe beszél. Mert számtalan dolog hiányzik még és itt eljutunk ahhoz a ponthoz, ahol szerintem a bajok gyökere leledzik.
Mert véleményem szerint a magyar vitorlázásnak nem az a legnagyobb problémája, hogy nincs pénze. A magyar vitorlázás legnagyobb problémája ma és ez főleg igaz az olimpiai vitorlázásra, hogy koncepciótlan és következetlen. Nem tudom, hogy a válogatási és támogatási elvek hányszor változtak az elmúlt négy éves periódus alatt, de úgy vélem ez az egyik legnagyobb hiba, aminek következménye lehetett az athéni eredménytelenség.
Egy biztos. Az MVSZ-nek nem kötelessége pénzt adni, de az mindenképpen létérdeke, hogy világos és következetes támogatási rendszert dolgozzon ki egy-egy olimpiai periódusban. És természetesen be is tartsa és tartassa azt.
Azt gondolom, hogy a kevés pénzből nem lehet jó eredményt elérni, de a felhasználásukat praktikussá lehet tenni. Kérdés például, hogy nem lenne-e célravezetőbb, ha az egyén számára fajlagosan nagy költségként jelentkező dolgokat az MVSZ felvállalná. Gondolok itt, erőnléti edző, szárazföldi edzéslehetőség, pszichológus, meteorológus stb….. Sok ehhez hasonló kérdés merül fel bennem, de most nem szerepem, hogy ebben elmélyedjek.
Ha egy jó támogató szervezet, az egyén akarata, munkája és képzettsége, illetve a megfelelő mennyiségű pénz összeáll, akkor lehet a sport eredményes. Jól felépíthető lenne egy olyan piramis, aminek az erős és biztos alapját a nagyhajózás képezi és a csúcsán az olimpiai arany – jelenleg elég nonszensznek tűnik – áll. És mindezt úgy, hogy az alján a köztes lépcsőkben, és a tetején dolgozók nem érzik rosszul magukat, tudják, hogy miért dolgoznak, vagy mire adnak pénzt. Az egész rendszert pedig egy olyan MVSZ „üzemelteti”, amelyik nem magasan ül a trónon, hanem a sporttövényben is említett szolgáltatóként működik.
És végezetül: inkább marakodjunk, minthogy ne csináljunk semmit és homokba dugjuk a fejünket, mindig tőlünk független dolgokra kenve az eredménytelenséget és bebetonozzunk egy olyan helyzetet, ami nem jó a sportnak.