Az élmezőny mentes volt a bajoktól. Míg hátrébb komoly problémákkal küzdöttek, addig az első ötnek szinte csak a taktikával kellett foglalkoznia. Eddig…
„Mindennek vége, nincs lehetőség rá, hogy folytassam. A legnehezebb dolog most északnak fordulni. B..meg! Nem akarom a kormányt északnak fordítani!”
A Sill et Véolia javíthatatlan sérülést szenvedett ma kora reggel. A tőkesúly bal oldalán egy horizontális repedés keletkezett és sem elölről, sem a másik oldalról nem látszik. A hidraulikus dugattyú hatására fekete karbon színű folyadék szivárog a repedésből. „Érthetetlen számomra, hogy mi történt. Nem értem semmihez”-mondta az elkeseredett Jourdain – „Ha elvesztem ezt az elátkozott tőkesúlyt a hajó nem borul fel. Villámgyorsan csökkentenem kell a vitorlafelületet és a vízballasztot fel kell töltenem tengervízzel. Most Új-Zéland felé kell fordulnom és csak a barátaim figyelem, hogyan folytatják útjukat. Lesújtó ez a csapás, hisz négy évig készültünk a győzelem esélyével erre a versenyre.”
Jourdain azonnal felhívta Jean Le Cam-ot (Bonduelle), hogy szóljon neki a problémáról, de a testvérhajón minden rendben volt.