Szerda délután megnyílt Dr. Szabó József – Víz, szél, Balaton című kiállítása a Testa Rossa Galériában
Február 9-én megnyílt és egészen február 28-ig látható a Testa Rossa galériában Dr. Szabó József -Víz, szél, Balaton kiállítása. (Váci utca 81.)
A magyar vitorlás irodalom után érdeklődők számára a kiállítás képei közül sok visszaköszön. Ilyen például Tóth Kálmán: Szélcsendben, Viharban című könyvének címlapja a viharban hánykolódó Nemeréről. De sorolhatnánk munkásságának sok-sok nyomát. Józsi bácsi – aki idén 87 éves – a Balaton és a hazai vitorlázás krónikása, megörökítője. A kiállítás megtekintése kötelező program a víz és a Balaton szerelmeseinek.
A lenti részlet 1999-ben jelent meg a Hajó Magazin januári számában ahol Józsi bácsi vall fotós pályafutásáról:
A fotózással a hatvanas években kezdtem intenzíven foglalkozni. Másodikos gimnazista voltam, amikor kaptam egy gépet, még ma is megvan, ezzel kezdtem a fényképezést. A Balaton partján sokat megfordultam, így sok vitorlázókép származik azokból az időkből. Majd jött a háború. Később a vitorlázással párhuzamosan ismét előtérbe került a fényképezés. Könyvekből tanultam. Beléptem a Budapesti Fotóklubba. Itt nagyon jó gárda volt. 1960-ban felvettek a Fotóművészek Szövetségbe. Sokat szerepeltem külföldi kiállításokon, jó eredménnyel. 1970-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség felvett a tagjai közé és Afiap-jelvénnyel tüntettek ki. A 60-as évek közepéig fekete-fehérben fotografáltam. A témáim jó része természetesen a nagy szerelemhez, a Balatonhoz kötődött. A külföldi tárlatokon is rendszeresen szerepeltem. Ekkoriban váltottam színesre, és rögtön nagyfilmre. Máig ezzel a technikával dolgozom.
Szerencsém volt, mert ebben az időben tért át a hazai sajtó a színes címlapra. A Nők Lapja és a Tükör kezdte. Ekkor nekem már jelentős színes anyagom volt. A Fotóművészek Szövetségét keresték meg ezek a lapok, ahol többek között engem is ajánlottak. Sok címlapképem jelent meg, közöttük több balatoni téma is. Hamar megismertek. Készítettem a Képzőművészeti Alapnak több sorozat képeslapot, albumot, naptárokat. Bekerültem a profi világba. Úgy fotografáltam, hogy közben volt egy rendes főállásom. Később dolgoztam a Corvina kiadónak, a Panoráma kiadónak, az IPV-nek, megyei idegenforgalmi hivataloknak, csináltam plakátokat. Rám húzták a skatulyát, hogy én balatoni fotós vagyok. Ez persze nem igaz, de nem bánom. Szeretem ezt a státust.
A régi kapcsolatok ma már nem érnek semmit. A kiadók nagy része megszűnt, tönkrement. Kevés munkám van. Ennek ellenére egzisztenciális gondjaim nincsenek. Új kapcsolatokat kellene teremteni, de igazán nincs is kivel. Rengeteg a kiadó, azt sem tudom, kit kellene keresni. Ha felkérnek, ma is szívesen dolgozom. Néha több a munkám, néha kevesebb. De nem hagytam abba, nagy az archív anyagom, igen nagy területről.