Tegnap (csütörtökön) két futam volt, így a szerdán törölt futamot sikerült pótolni. 9 órás rajttal Vis városa előtti öbölben egy „pályaverseny” ami rendkívül izgalmasra sikerült. Az első kör végénél a vezető hajónak (Joó Kálmán és csapata) elszakadt a genua felhúzója és annak ellenére, hogy hihetetlen sebességgel kijavították a problémát (spi fall segítségével) egy helyet visszacsúsztak. Ütközés csak a rajt előtt volt.
A második futam 11:30 ra volt meghirdetve, hogy ne zavarjuk a kompot, így belefért még egy kikötés és egy kávé a parti kocsmában.
Rajt a Vis város előtti öbölben, innen a szigetet (és egyéb zátonyokat) kellett kívülről megkerülni (kelet felé indulva) majd egy check pointot követően befutó Komiza városa előtt. Nálunk több technikai probléma előjött, nagyvitorla betekerése lehetetlen, mert az árbocon belül eltört az a fém profil amire fel lehetett tekerni. (ez még az első futam befutója után történt), A második futamban 11 csomós szélnél darabokra szakadt a spinnakerünk, ezt követően az előttünk haladók azonnal leszedték a sajátjaikat, pedig itt még nem a szél volt erős, hanem az anyag gyenge (ezt szerencsére átvételkor írásban jeleztük, így a kauciót nem bukjuk el -legalább is remélem).
A befutó előttre aztán megérkezett a 25 csomós szél is, volt aki a spi leszedésével, volt aki a propellerre feltekert spischott-tal küzdött.
Jól sikerült mind a két futam, az esti díjkiosztóra az idő sajnos rosszabbra fordult és maradt egész éjszaka a szél. A rendezők megtettek mindent, hogy a hajónkat újra összerakják, de a Sukosanból átküldetett alkatrész ellenére a helyi szerelő azt mondta, ha nem fog esni csak akkor csinálja meg. (Nem voltunk nagyon meglepve, ez tipikus Horvát mentalitás), így a pénteknek reffelhető nagyvitorla nélkül teljes vitorlázattal vágtunk neki.
Ma (pénteken) 38 mérföld Komizaról elindulva 350 fok raumban 20-30 csomós szélben, cél Primosten 5 óra alatt átértünk. A befutónál éles harc volt a másdik helyért, Kelóék a parttól távolabbi erősebb szelet kihasználva alulról kerülték meg az addig második helyen lévő vitorlást. (Mindezt 500 méterrel a befutó előtt)
Már csak a díjkiosztót várjuk.
Összességében egy jól szervezett, jól kitalált verseny volt, megérte eljönni, a kedvünket az sem tette tönkre, hogy ma végig esett az eső. Különösen tetszett, hogy nem teljesítménytúra jellegű, minél több mérföldet tegyünk meg verseny volt, hanem szigetek közötti olyan pályakiírásokkal, hogy lehetőleg mindenféle szélirányban kelljen vitorlázni.