Az az érzésem, nem éltünk még eleget ahhoz, hogy enciklopédiát meghazudtoló módon tájékoztathassunk mindenkit erről a témáról. Felteszem azért, él itthon is pár mogul, aki szinte minden kérdésünkre választ adhatna, ami vitorlázással kapcsolatos.

Azért írtam ezt a kis bevezetőt, mert mi magunk sem tudjuk pontosan miért keveredett ennyire a vitorlás nyelvezet (a történelem így alakította nyilván). Az alapvetően angol nyelvezetbe itthon bekerült a német és még jó pár nyelv szakszava is, természetesen a magyar fordítások mellett. A szakszavak használatának vonatkozásában itthon már klub szinten is eltéréseket tapasztalhatunk. És ne feledjük, a hazai vitorlázás is komoly múltra tekint vissza, ezért a szleng is igen elterjedt.

Mindezektől függetlenül van néhány szó, amit szinte mindenhol ugyanúgy használnak, attól független, hogy van rá más szó is. Ilyenek a hajó irányára és elsőbbségére vonatkozó szavak is: backboard (jobbcsapás), steuerboard (balcsapás). Magyarországon többségében a vízen tehát a backboard és a steureboard elnevezés használatos, viszont a zsűriszobában inkább a zárójeles verziókért rajonganak. Ne feledjük, hogy a jobbcsapáson haladó hajónak mindig előnye van nyílt vízen a balcsapáson haladó hajóval szemben (vagyis, ha két hajó útja keresztezi egymást ellentétes csapáson, az a hajó, amelyiknek a bal oldala szél fele néz, helyet kell, hogy adjon a másiknak). Ekkor szokott elhangozni a „backboard” felszólítás, ami tulajdonképpen az  útjog érvényre juttatásának egyik módja. Mivel az angol hajós nemzet, szinte mindennek adtak nevet a hajón. Magyarországon ez annyira nem jellemző. Persze a magyarosítás itt is megtörtént, de ez inkább csak fordítás. Illetve természetesen vannak hagyományos magyar elnevezések is.

Árbocnak hívjuk a függőleges rudazatot és vitorlarúdnak a vízszinteseket. Ez utóbbit bummnak is hívjuk, mert pályafutása alatt majdnem mindenkinek a feje találkozik vele legalább egyszer.

Mivel valószínűleg nem tudnánk prezentálni az összes kötél nevét, amit használunk, ezért a teljesség igénye nélkül csak érintőlegesen említenénk meg. A kötelek csoportjainak elnevezései:

– Állókötélzetnek hívjuk, amelynek nem változik a hajóhoz viszonyított helyzete. Általában az árbocot tartja;

– Futókötélzetnek hívjuk, amivel a vitorlákat és a horgonyt állítjuk;

A vitorlákkal hasonló a helyzet, nagyon sokféle van. Maradnánk a hagyományos daraboknál, amelyek a hazai vizeken is nagy számban fellelhetőek. Ha a hajó haladási irányát vesszük alapul, akkor negyedszélben, vagyis cirkáló szakaszban egyárbocos hajó esetében mindenképpen található egy nagyvitorla (grósz), melynek első éle általában az árbocba van fűzve vagy esetleg másképpen rögzítik és a hajó haladását alapvetően befolyásolja. Ehhez párosulhat egy orrvitorla, amit focknak is nevezünk. Természetesen ez a nagyvitorla előtt található, mint a neve is utal helyzetére. Ennek nagytestvére a génua, amelyet gyengébb szelekben szokás felhúzni a fock helyett. Jellemzője, hogy általában nagyobb a felülete a nagyvitorláénál. Ezekhez jön hátszélben – lehet találgatni mi, de azért el is áruljuk – a hátszélvitorla. Ezt nevezik szinte mindenhol a világon spinnakernek. A fejlődés szele megcsapta hazánkat is és az elmúlt évtizedekben így újabb és újabb vitorlatípusok láttak napvilágot. Ezek közül talán a legnépszerűbb a gennaker, mely lényegében egy aszimmerikus spinnaker. Az újabb fejlesztésű hajóknál egyre sűrűbben alkalmazzák.