Az idei év első nagyhajós one design pályaversenye zajlódott le ezen a hétvégén. Az Asso, 8m OD, Elliott 770, Scholtz 22, J-24, Nautic és Sudár Regatta osztály számára írtak ki versenyt. A Nautic osztály idei első megmérettetése végül is elmaradt, mert nem gyűlt össze elég nevező. Sudár Regattában pedig az egyetlen nevező csodák csodájára nyert is.
A „nagyhajós mezőny” úgy tűnik még mindig téli álmát alussza, mivel a részvételi arány még igencsak elenyésző a nyári regattákhoz képest. Ez alól talán az Asso, a J-24 és a Scholtzok voltak most kivételek, ahol láthatóan hevesebb csatát vívtak az egyes helyért.
Az első nap remek szélben vágott neki a Tavaszi Regatta mezőnye (ismét egy fantáziadús elnevezésű verseny) az egyszerű, ám mégis komoly csatákat ígérő pályán. A szél délies volt és folyamatosan erősödött a délelőtt folyamán. A pálya cirkálószakaszból és hátszélszakaszból állt, így nem volt nehéz megjegyezni a kerülendő pályajelek sorrendjét és pozícióját.
A szél az erősödésekben akár az ötös erősséget is elérhette egy-egy pöff erejéig, de összességében kifújt és egyenletes légáram benyomását kelthette a versenyzőben. Egyik oldal se tűnt egyértelműen jónak, s a különböző hajóosztályok ezért más-más oldalt választottak kedvük és a kialakult szituációknak megfelelően. A szélcsíkok is sokszor felváltva érkeztek, hogy hol az egyik, hol a másik oldalon vitorlázókat segítsék, ezért inkább sebességi pálya volt – legalábbis abban az esetben, amikor az ember odafigyelt a frissülésekre és nem szakadt el nagymértékben a rivális hajótól.
A második futam végére aztán legyengült a szél, és a befutó a később rajtoló osztályok számára már kezdett agytréningé illetve türelemjátékká válni. A szél egyre inkább csíkokban érkezett és ez nagyobb odafigyelést is igényelt.
A harmadik futam szombaton inkább csak próbálkozás volt, mivel a rajt előtt a szél majdnem teljesen elült, majd visszaerősödött egészen az elképesztő
Beaufort-
skála szerinti
egyesre, aztán „Szevasz!”-t intett és leállt. Úgy gondolta elég mára és így tett a rendezőség is, akik mindent megtettek a kerek és tuti verseny lebonyolítása érdekében. Kivétel ez alól talán csak a rajt lehetett, amit látszólag nem szeretnek jól kitenni mostanában a hazai versenyeken. Az estebédet viszont olyan jól sikerült összedobni a kenesei sátortáborban, hogy az feledtetett szinte minden kellemetlenséget.
A harmadik futamot végül csak vasárnap délelőtt, friss szélben tudhatta le a mezőny, melynek iránya hasonló volt a szombatiéhoz, erejében azonban alulmúlta azt. Igazán nagy meglepetést ez a futam se szolgáltatott, akárcsak a negyedik, ahol a szél ismét erejét vesztette, de ez már várható is volt a szombati nap után.
Az időjárás ötöst érdemel és tulajdonképpen a versenyrendezés is (ez azért itthon már önmagában is nagy szó!). A fel-le-fel-le-fel pályát sikerült közel széltengelyben kitűzni és ezért korrekt sorrendekkel találkozhatunk a versenyeredmény tallózása során. Tanulságként talán annyi, – ha már sok osztály versenyez együtt – hogy a jövőbeni versenyeken is jobban kellene erőltetni a külön cél- és rajtvonallal kirakott pályát.