Rajtoljunk most rá egy kicsit a versenyre, mert a közvélemény, kutatásaink szerint erről szeretné frissíteni ismereteit. A verseny legelső fázisa a rajtot megelőző időszak, amikor rutinszerű feladatok elvégzésére van szükség, ahol információkat gyűjtünk össze.
Mottó: „A rajt a futam legfontosabb mozzanata, ezért ne hezitáljunk jól rajtolni!”
Vannak elvek, szabályok melyeket nem érdemes megszegni a vitorlázásban sem, csak kivételes esetekben; ez igaz az egész versenytaktikát illetően, beleértve a rajtot is. Ilyenek például, hogy érjünk oda időben a pályára és az „idő” alatt most nem az ötperces jelzést értjük, hanem öt perces mínusz fél óra.
Ennek okairól lejjebb.
Teendők a rajt előtt:
Vitorlázzunk ki a pályára, felmérni az időjárási viszonyokat, a hullámzást, a szelet (erősség helyes megítélése, erősödések, forgások tendenciái) és beállítani a hajót adott körülményekre. Célszerű egy kicsit így vitorlázni, és ezzel egyben rá is hangolódhatunk a versenyre.
Nézzünk körül, nagyjából kikkel is versenyzünk együtt. Ha vannak ismerősök, akkor tudhatjuk, hogy kitől, mire számíthatunk.
Rajt előtt az előttünk startoló hajókat célszerű megfigyelni: Hol rajtolnak, milyen szögben, merre haladnak és esetleg mennyit változott a szél, amióta visszavitorláztunk a pályáról.
Amikor ezeket megtettük, már el is dönthetjük, melyik oldalt választjuk nagy valószínűséggel.
Az oldalválasztás nagyon fontos dolog. Ugyanis nem cikázhatunk egyik oldalról a másikra mindenféle következmények nélkül egy adott szakaszon (pályaverseny esetén). És legyünk mindig határozottak, mert határozatlanul egyáltalán nem érdemes vitorlázni. Miután egy szakaszban kiválasztunk egy oldalt, amellett ki is kell tartanunk. Ennek oka a szél tulajdonságaira, tendenciájára vezethető vissza. (Veszteség nélkül nem tudunk átvitorlázni a mezőnyön.) Kivételek persze vannak, de csak azért, hogy ezt a szabályt erősítsék.
Ha eldöntöttük melyik oldal a jó, akkor célszerű azon az oldalon is elrajtolni. Amikor oldalról beszélünk, akkor érthetjük a pálya valamelyik oldalát, de jellemzően arra gondolunk, hogy a mezőnytől merre helyezkedünk el. Ez él a rajtnál is. Vagyis, ha a bal oldalt választjuk és mindenki luvban rajtol, akkor nekünk nem feltétlenül kell a rajtbójánál egyedül kódorognunk, – hacsak annyira nincs lee rajt, hogy jóval a többiek elé vitorlázhatunk, – hanem maradjunk a boly alatt, így még mindig a bal oldalon lehetünk.
A verseny bizonyos értelemben már akkor megkezdődik, amikor még csak az előttünk lévő hajók rajtolnak. Legyünk annyira tisztelettudóak, hogy ezen osztályok előkészítő jelzése alatt nem vitorlázunk közéjük. Ennek súlyos következményei lehetnek, ha a másik hajó nagyobb, vagy legalábbis erősebb ember ül benne, de ha zsűrimotorosból látják mindezt, ők sem fognak nekünk nagyon örülni.
Valójában csak az előkészítő jelzést követően vagyunk versenyben, ettől fogva lép hatályba igazán a 2005-2008-as Versenyszabályzat, amelyben a ’Versenyben’ címszó alatt ezt találjuk: „Egy hajó előkészítő jelzésétől van
versenyben
, addig, amíg
célba
nem
ér
, és a célvonalat és annak jeleket (gondolom itt ’jeleit’-nek kellett volna szerepelnie *a szerk.) el nem hagyja, vagy kiáll, illetve a Verseny-vezetőség nem jelez általános visszahívást,
halasztást,
vagy
érvénytelenítést.
”
Ha az ember nem túl rutinos rajtoló, akkor keressen magának egy üres helyet a rajtvonalon, és ott próbáljon meg időben elrajtolni. Itthoni versenyeken jellemzően találunk is üres lyukakat.
A rajtvonalon lehetőleg a rajtlövés pillanatában haladjunk át, lehetőleg a legnagyobb sebességgel.
Jellemző hiba a túl késői rajt. Kétségtelen, hogy egy túraversenyen nem túl célszerű korai rajtra futni, mivel elég bosszantó és anyázhatunk
50 km
megtétel után, amikor az eredmény listán korai rajtosként vagyunk feltűntetve. Apropó. Megvan a maga művészete annak is, hogyan ne olvassanak le, persze ehhez kell a mezőny segítsége is. Ugyanis, ha korai rajtosak vagyunk, de nem tudnak leolvasni a lehorgonyzott rendezőmotorosból, akkor ügyesen csináltuk, és nem kell visszamennünk. Szóval ez a kiskapu. Rajt előtt meg kell nézni, hogy a lee bójánál áll-e rendező motoros (zászlóval!) és az le van-e horgonyozva. Ha nincs, akkor az nem is diktálhatna be elvileg korai rajtosokat. Sajnos néha mégis megtörténik ez, pedig cccc….
nem is lenne szabad. Vagyis, ha leolvasnak bennünket, akkor a rendezőségnek bizonyítania kell, hogy le volt horgonyozva az a motoros, ahonnét ez megtörtént. Ezt azért írtam le, mert nagy mezőnyben lehet kicsit trükközni, ha jó rajtoló az ember. Beállni a tömeg alá, megbújni és luvból le nem olvassák. A felettünk lévők simán bebukhatják az egyéni visszahívót, de ha jó a sebességünk, akkor ez bejöhet.
Másrészt ez azért is kijöhet jól, mert a másik biztos íratlan szabály, amit tartanunk kell, hogyha elindul a mezőny a rajtvonalon, akkor mese nincs, nekünk is menni kell velük, és muszáj a hajónk orrának a felettünk lévőhöz képest előrébb lennie (alatta-előtte), különben lerohannak. Itt az óránkra rá se nézzünk! Vagy tiszta a rajt, vagy visszalövik. Ha egyéni visszahívó van mégis, akkor a mezőny közepéből látatlanban nem fognak kiszedni valakit, csak azt, aki jól kilóg. (Kivételek itt is vannak, de ritka.)
Ezeket érdemes gyakorolni és bátrabban nekivágni a rajtoknak. Mi van, ha egy pályaversenyen beüt egy OCS (korai rajt)?! Semmi. Nem érdekes, nem számít sehova – mondjuk ne a bajnokságon gyakoroljuk. De ha mindenki bátrabban rajtol, akkor a hazai versenyek is erősebbek, kicsivel kiegyenlítettebbek lesznek. A rendezők meg maximum többet dudálnak, meg lövöldöznek.
Az ember hajlamos elnézni a rajtvonalat a késői rajt javára. Ha valaki megnézi az előtte rajtoló osztályokat vonalból, a legtöbbször az látható, hogy középen kifli van lefele. Az itt haladó hajók sokszor legalább 2-
4 méter
(néha még több) rátartással vannak lejjebb. Ez sok nagyon. Ennyivel feljebb szuperjó rajtot vehetünk, ami drasztikusan befolyásolhatja futambeli eredményünket. Érdemes ezért párszor úgy elrajtolni gyakorlásképpen, hogy elindulunk jobbcsapáson a rajthajótól és folyamatosan haladunk a rajtbója felé. Így nem lehetünk kint. A puding próbája az evés, hát rajtra fel! Hajrá!