Előző cikkünkben épphogy csak elrajtoltunk, amelynek kimenetele nagyban befolyásolhatja futameredményünket. Elképzelhető, hogy jól sikerült rajtunk, de az is, hogy nem, sőt még az is, hogy elkéstünk akár egy perccel. Ez utóbbi nem is számít rajtnak igazán és annyit fűznék hozzá, hogy ettől kezdve lehet lazán vitorlázni, kockáztatni, mert sokat nem veszthetünk. Többször előfordult már a történelemben, hogy fél, egy perces hátrányt is le lehet dolgozni, mert ilyenkor az ember kikapcsol és nyugisan vitorlázik. Mint azt említettük már, célszerű felállítani egy stratégiát a rajt előtt, melyik oldalt is tartjuk megfelelőnek.


De induljunk el abból, hogy ott rajtoltunk, ahol szerettünk volna és nagyjából jól. Ez azt jelenti, hogy nem esünk ki a sorból, jó a sebességünk, jó az élességünk és a hajót is jól vezetjük. Az úgynevezett sor akkor jön létre, amikor háromnál több hajó egymás előtt-alatt halad, és rendszerint az alul elől lévő hajó pozíciója kedvezőbb, kivéve, ha a szél nem onnét frissül, és a másik nem tud nagymértékben elemelkedni tőle magasságban.



Elképzelésünknek megfelelően tartsunk ki a választott oldal mellett. Ez nem jelenti azt, hogy koppanóig (haláltakkra) kell vitorláznunk, hanem kitartást jelent elgondolásunk mellett. Vagyis maradunk az általunk választott oldal irányába tartó mezőny általunk választott oldalán. Így lehetünk egy pályán akár baloldalon is jobbról a szélsők.



Ha elképzelünk egy stratégiát, annak megvalósításához szükségünk van a taktika fegyvertárára, amely akár jelentős ismeretet is igényelhet, de nyilván alkalmazásán van a hangsúly.



Nos, ha felcsapunk egy könyvet, vagy megkérdezünk egy általunk méltatott vitorlázót, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy taktika alatt többféle dolgot is érthetünk, melyek együttesen adják a versenytaktikát: széltaktika, pályataktika, ellenféltaktika. (biztos még sok más is van, de ezekre nem térnék ki).



Ezek önmagukban sem kis témák, persze le lehet őket egyszerűsíteni egészen rövidre. És ha az ember komolyabb szintre akar eljutni, akkor behatóbban kell velük foglalkozni. Mindenesetre misztifikálni sem kell a dolgot, de tisztában lenni vele érdemes. Van egy-két alapszabály, amit észszerű betartani és előrébb is léphetünk annál, mintha nem tartottuk volna magunkat ehhez.



Egy verseny során figyelembe kell vennünk a pályát, amely az első, amit meg tudunk nézni, még rajt előtt. Jegyezzük meg, melyik pályajel nagyjából milyen mesze van illetve melyik irányban található. Ellenfelekkel egy pályán vitorlázva lehetőleg ne vitorlázzunk át azok másik oldalára sosem, ha mégis megtesszük valamiért (remény a csodában vagy esetleg látunk a másik oldalon valamit, ami eddig elkerülte figyelmünket) akkor azt tegyük meg a pálya elején, vagy a pálya vége fele. Valószínűleg csak nagy veszteséggel érünk át rajt után, a bója közvetlen közelében és a pálya középső szakaszán.
Ha nem elhajló széllel van dolgunk, akkor a szél egyszer jutalmazni fog, egyszer büntetni egy adott oldalon.



A széltaktika a taktika olyan válfaja, amelyet akkor valósítanánk meg, ha nem lennének ellenfelek, és bátran vitorlázgathatnánk az általunk pozitívnak vélt csapásokon. Azt szokták mondani, ha nagyon nincs elképzése az embernek, akkor csak menjen mindig a bója felé és ez igaz is általában. És mi történik akkor, ha a szél megcsal bennünket?! Ezért kell valójában belekalkulálnunk elképzelésünkbe az ellenfeleket és a pályát is.