Érdeklődéssel olvastam a 2006. évi Budapest Boat Show kapcsán megnyilatkozó Kövendi Dénes gondolatait, majd a választ a Hungexpo illetékesei részéről. Azt gondolom a kritikái, amelyeket Dénes megfogalmazott majd minden sorában igazak, így a „jó kérdés-jó válasz” szinte kézenfekvő volt Tihanyi Klára részéről, aki végre nem a bizonytalanságról beszélhetett, hanem jól felvázolta a jövőképet, amit talán bizakodva tehetett az új tulajdonos elképzelései alapján.
Annak oka, hogy miért koptatom a billentyűket, Dénes utolsó előtti kinyilatkozásának köszönhető. Az idei XV. alkalommal megrendezett hajókiállításon, a kiállítás szervezői nagyon kedves gesztussal köszönték meg „hűségünket”, a kiállításon való részvételt illetően. Éppen ezért, ez a tény jogosít fel véleményalkotásra, a kritikát és a kritikára adott választ illetően. Távol áll tőlem, hogy megkérdőjelezzem Dénes szakmai kvalitását, hisz hosszú ideje dolgozunk együtt ebben a szakmában. Megnyilatkozásaiból türelmetlensége, a szakma iránti elkötelezettsége és szakmai igényessége tör elő, sokszor talán akaratlanul is de bántóan. Általában az beszél így, aki türelmetlen. Keményen és határozottan fogalmaz, észrevételei tökéletesek, ebben vitatkozni sem lehet, nem is akarok.
Nem is ezzel vannak gondjaim. Ha a hajókiállítások magyarországi történetét nézzük, akkor 16 évvel ezelőtt Győrben a főiskola területén rendezték meg az elsőt. Ez adta az ötletet és az inspirációt Dénesnek, hogy kapacitálja a Hungexpot a hajókiállítás megrendezésére. Ez önmagában nagyon helyes dolog volt. Azt, hogy érett volt-e a hajóipar és a vevőközönség erre, már egy kicsit megkérdőjelezem. Az idén azért kaptunk elismerést, mert a Ricky Sport az egyetlen olyan cég, aki az összes eddig rendezett hajókiállításon részt vett. Nekem öröm a fejlődést látni, öröm, hogy egyre több cég képviselteti magát, még akkor is, ha konkurrensek. Kell a választék.
Azok a hajósok, akik nem jöttek el az idén nagyon sajnálhatják, szerintem jó kiállítás volt. Dénes kesergésével nem igazán értek egyet, csak annyiban, amennyiben az ő szakterületét érintően nyilatkozik. Az import hajókat meg teljesen felszerelve árusítják. Legyünk őszinték, nagyon alulműködik hajóiparunk, tisztelet a kivételnek, különösen azoknak, akik ott voltak és kiállítottak.
Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amiről már érdemes is beszélni, a kiállítás rendezésének időpontjához. Az tisztán látható, hogy keresi a helyét, és az is, hogy változtatásokra van szükség. Ma már úgy gondolom, saját lábra lehet állítani, azzal a megjegyzéssel, hogy jó néhány társrendezvényt azért meg kell mellette tartani. Véleményem szerint a felkínált időpontok közül a februári lenne az igazán alkalmas, így nem lennénk utolsók és a hajógyárak is tudnának a kiállításra hajókat biztosítani. A Tulln-i hajókiállítással egyidőben történő rendezés zsákutca, de az is, ha április végére tesszük. Csak megjegyzem, a világ legnagyobb hajókiállítását is januárban rendezik Düsseldorfban, talán nem véletlenül. Azzal, hogy a kiállítást a szakmának kell elsősorban támogatni maximálisan, egyetértek. Elsősorban erről kellene beszélni a vásár rendezőjével történő konzultációk alkalmával és nem a területbérleti árakról. Tudomásul kell venni, hogy ők is a nyereségből élnek. Az, hogy ez mennyire tartható kordában a rendezvényen való résztvevőktől függ.
És most vissza a szakmához. Nem tisztem és nem feladatom, hogy válaszoljak Dénes sértő megjegyzésére, amivel az egyetlen, működő szakmai érdekképviseletet illette. Mivel azonban magam is tagja vagyok, így nem mehetek el a dolog mellett megjegyzés nélkül. Nem rendes dolog egy olyan ember szájából a kritika, aki maga volt az alapítója az első szakmát tömöríteni szándékozó Magyar Hajóipari Egyesülésnek, ami aztán valamiért nem működött. Az ok azt gondolom nem az érdekképviselet feleslegességében keresendő, inkább emberi tényezőkre vezethetők vissza. Nem rendes dolog a HVE elnökét hitbizományosnak és a titkár munkáját semmisnek tekinteni akkor, amikor látható és kézzel fogható eredményeket mutatnak fel. Nagyon örülnék, ha Dénes itt a nyilvánosság előtt megkövetné ezeket az embereket, mert ha valami, hát ez a viselkedés osztja meg a szakmát és tesz bennünket sebezhetővé. Egyben azt is kérném, hogy amikor ezt megteszi, akkor szóljon a HVE tagságáról is, mert nem érzem magamat, sem másokat „gittegyleti” tagnak.
Rick Csaba