Kedves Klára, Sajnálom, hogy ilyen késedelmesen reagálok a Sailing.hu-n megjelent üzenetére, de eleinte nem is volt szándékom, majd másirányú elfoglaltságaim akadályoztak ebben. Hogy miért is nem kívántam reflektálni, azt az egyik fórumos hozzászóló tökéletesen fogalmazta meg: „Minden esetre ez utóbbi cikk semmi esetre sem válasz az előzőre.”

Amiért pedig mégis válaszolok, az telefonbeszélgetésünk után érett meg bennem, mikoris két jelzőmön háborgott különösen. Ezek a „fejlődésképtelen és ellaposodó” minősítések voltak. Nos, akkor kifejteném…

A cikkben közölt statisztikai adatai az utolsó öt év – az értékesített területet tekintve kétségkívül látványos – fejlődését taglalják. A kezdő évben (2002) az eladott terület 3731 m

2

volt 45 hajóval. Bár már nincsenek meg a saját, egykori adataim, de elég jól emlékszem, hogy az általam szervezett 1992-es kiállításon kb. 2850 négyzetmétert értékesítettünk, 1993-ban pedig már közel négyezret. Tehát úgy tűnik, mióta a Hungexpo kitette a szűrömet a kiállítás szervezésből, 10 év alatt szinte semmi fejlődés nem történt. A 2002-től megindult gyarapodás pedig szinte csak a motoros hajók számának növekedéséből adódik, amit alátámaszt az is, hogy a 4200 m

2

-nyi területnövekményre 95 db hajószaporulat jutott. Nyilvánvaló, hogy a 2002-ben bevezetett új díjszabás kedvezett a hajók kiállítóinak, így ők ezt alaposan kihasználták. A 95 többlethajó kb. 3000 m

2

-t jelent, így az egyebekre jutó területnövekmény 1200 m

2

. Persze nem a 95 db plusz hajóval van bajom, hanem az arányokkal. Míg a kezdeti években a vitorlás/motoros arány általában 50-50 százalék volt, mára ez a szám 95/5-re módosult – természetesen a motorosok javára. Történt ez annak ellenére, hogy Magyarországon jelenleg még létezik némi vitorlás hajó gyártás, míg a motoros hajók vonalán a kilencvenes évek kezdetén ez már gyakorlatilag elsorvadt.

Nekem tehát az a bajom a Hungexpo által szervezett kiállításokkal, hogy kizárólag a látogatók számában és az értékesített kiállítási területben gondolkozik. Csekély törekvés sem látszik arra, hogy a hazai hajóiparról adjon egy jellemző keresztmetszetet, holott az iparág legtöbb szereplőjének ez az egyetlen találkozási lehetősége a közönséggel. A hajókra vonatkozó kedvezőbb tarifák előnyösek a kisebb és közepes motorcsónakok forgalmazóinak, akik utánfutóikon egyszerűen behúzzák a pavilonba a hajóikat, de nem azok a vitorlások esetében, melyeket még egy sereg járulékos többletköltség is terhel. (speciális szállítóeszköz, esetleg útvonalengedély, daruzás, állvány, feljáró-podeszt, stb.) Sajnálatos, hogy a Boatshow kiállítási szerkezete tökéletesen tükrözi az iparágon belül tapasztalt gazdasági arányokat. Az utóbbi évekre ugyanis jellemző a motorcsónak értékesítések felfutása a vitorláshajó építés leépülésével párhuzamosan. Hát persze kérdezhetjük, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás…

Mindazonáltal egy dolog biztos. Egy nemzet meghatározó hajókiállításának minősége és kivitele nagyban visszahat az iparág fejlődésére, állapotára. Ezt a felelősséget a Hungexpo magára vállalta, bár sohasem volt és ma sincs tudatában ennek. Sehol a világon nincs olyan hajókiállítás, mely a szakmai szervezet kizárásával valósulna meg. Sőt, a nemzeti hajóipari szervezetek elsődleges bevételi forrását ezek a kiállítások jelentik, melytől Önök erőfölényükkel élve megfosztották a magyar hajóipart. A 90-es évek elején Kelet-Európában még csak a magyar és lengyel hajóipart jegyezték. Ma ott tartunk, hogy a csehek, szlovákok és lassan a bolgárok is elénk kerülnek, nem beszélve a Balti országokról és déli szomszédainkról.

Van egy vízióm, ezt megosztom Önnel: Ha annak idején a Hungexpo fura ura nem rúgott volna ki a szervezésből, a 2006-os Boatshow kb. 3 pavilonban, kb. 10 ezer négyzetméteren, 160-180 kiállítóval, 25-30 ezer látogatóval, teljesen független, egyéni kiállításként, valamikor február 10-20 között lett volna megrendezve.

A kiállításról természetesen nem hiányzott volna egyetlen hazai hajóépítő sem, beleértve azokat is, akik időközben tönkrementek és megszűntek, hiszen ez elkerülhető lett volna egy hatékonyabb és szakszerű iparági politika esetén, melynek szerves része a Boatshow. Természetesen az eseményen a „zászlóshajó” az RC44 lett volna, de fő helyen ott lettek volna a Pata finnek is, mint ugyancsak kiemelkedő export termékünk. A hajóforgalmazók súlyuknak és nemzetközi tekintélyüknek megfelelő részvétellel mutatták volna be portékáikat. (Gondolok itt a Bénéteau, Jeanneau, Bavaria, Dufour, Grand Soleil, Dehler, X-Yacht, Hallberg-Rassy, stb. szegényes megjelenésére vagy teljes távolmaradására.) Az is természetes, hogy a ma távolmaradásukkal tüntető és külön utakat kereső hazai cégeket (pld. Wiking, Sugo, Style, Master Yachting, stb.) valahogy rábeszéltem volna a csatlakozásra. Igyekeztem volna a motorcsónakok kiállítóit úgy orientálni, hogy ne mindegyik egy rakás, igen hasonló, azonos kategóriájú hajóval jöjjön ki (kétségkívül, ma ezek mennek a legjobban), hanem egy kicsit tegyék változatosabbá bemutatóikat. A hazai alkatrészesek kínálata minden bizonnyal sokkal bőségesebb lett volna, de ha mégsem, külföldi kiállítók meghívásával tettem volna ezt érdekesebbé. A szakmai programok között a Russel Coutts interjú emelkedett volna ki. Megválasztattam volna a hajóipar „év emberét”. Preferáltam volna a hazai termékeket, de legalábbis azokat a forgalmazókat, akik valóságos gyári képviseletet látnak el, annak rendje és módja szerint. Az egyik pavilonban egy mesterséges medencét alakítottam volna ki, ahol a látogatók távirányítású hajómodellekkel vívhattak volna izgalmas versenyeket. Ugyanitt lehetett volna Jet-ski és szörf bemutatót is tartani. Az esemény díszvendégei nemzetközileg elismert, tekintélyes szakemberek lettek volna, akik a szakmabelieknek vagy a publikumnak tartottak volna néhány előadást is. (Megjegyzem, a 93-as kiállításon már vendégünk volt az amerikai és a francia hajóipari szövetségek elnökei.)

Hát ennyi. Ezért van az, hogy nehezen tudok kiengesztelődni a Hungexpo irányában. Nem saját mellőztetésem miatti sértődöttség okán, hanem az iparág kirekesztésén keresztül a magyar szabadidő hajózásnak okozott felmérhetetlen gazdasági kár miatt.

Tisztelettel,

Kövendi Dénes

2006-03-20