Teszteltük a Medal Race-t – remek hangulat az élő bohózatban. Az idő még mindig nem nyárias. A folytatásos olvasókönyv valahol ott maradt abba, hogy … vasárnap igencsak erős szélben hagytuk el Zadart. A másik csapat utánfutóját meg is fektette a Bura (ráadásul nemcsak az övékét, hanem állítólag a bolgár egységét is) és sokan aggódtak értünk, nem mi vagyunk-e azok akik eldőltek? Szerencsére nem.
Ki hinné azt, hogy télen, mert bizony hétfőn kőkemény tél volt, nem lehet könnyen szállást találni egy nyári majdnem turistákra is kihegyezett városban. Nem lehet, először egy bácsika könnyed nyári víkendházzal próbált becsalogatni a teraszos művelésű kerti kamrába, de a hideg miatt nem vállaltuk, aztán egy korábban jól bevált, hangulatos, belvárosi kőházában találtunk melegedést. Este lesétáltunk a klubba, még mindig ömlött a Bura ránk és nem volt elég pulcsi ahhoz, hogy ne fázzunk.
Az első napon rendbe tettük a hajót és kimentünk a szélcsendbe. Ez van, másnap viszont verseny, kevés magyarral, viszont sok a Finn, mármint a hajó, idén itt lesz a VB. A nevezéskor kapott mellény a megszokott XL-es méret. 2006-ban sem gondolkoznak M-es emberekben, reméljük csak itt. Örömmel konstatáljuk, hogy a Zadarban már megismert szabálymagyarázó „kollega” ismét itt van és reményeink szerint többször is mosolyra fakaszt majd. Reményünk nem vált valóra, de láttuk, hogy ki van éhezve, Kelo szerint sikított a mája egy kis piáért. Kétségtelen, hogy józanul annyira nem nézett ki jól – látszólag komolyabban vette ezt a regattát.
Elérkezett a verseny második napja és a végre a versenyzésé volt a főszerep. Az első két futam a tegnapi naplementés csűrést idézi, amikor a rendezőség kevésnek tartotta a 2-3 bft szelet, viszont le a kalappal előttük az első két futam miatt. A harmadiknál azonban a tragikomikummá váltak az események. A hőmérséklet makacsul ragaszkodik az alacsonyabb tartományhoz és a rendezők ezt látszólag nem vették észre. Persze ők a magas hajón ültek és forró csokit (vagy egyebet) iszogattak, miközben ismét gondatlanságból előidézett fagyásveszély alakult ki. Eleinte mosolyogtunk, hogy 4-5 nyugdíjas korú öreg Úr rángatja kötélhúzó módjára a horgonyt a rendező motoroson, miközben a 30-as éveiben járó jó kiállású srác peckesen kormányzott, de amikor 40 perc elteltével is ugyanezt a manővert hajtották végre – folyamatosan addig, – akkor kifagyott a mosoly az arcunkra. Tulajdonképpen nem változtattak helyzetükön, a szél nem fordult nagyon, a pálya a régi, hát akkor??? Nem kaptunk választ.
Utolsó napon az ún. Medal Race, vagyis az ISAF szingapúri ülésén hozott új olimpiai formátum tesztelése is megkezdődött. A versenyzők többsége most találkozott (volna) először ezzel a lebonyolítással. Felidézném röviden, miről is van szó: Bizonyos versenyek utolsó futamán csak a versenyben az utolsó előtti nap végén elöl álló tíz hajó indulhat el. Az utolsó futam duplán számít és nem ejthető. Valószínűleg az idei hazai 470-es EB is hasonló formátumban kerül lebonyolításra. Splitben a különböző hajóosztályok: 49er, 470, Finn, Laser, Laser Radial mind ugyanazon a pályán. A versenyzőkben több kérdés is felmerült a reggeli skipper meetingen, mint például, miért várják el, hogy legyen óvózászlónk, ha eddig nem kellett. Tömören: Az utolsó futamot több rögtönítélő zsűri követi, amely így részben hasonlít egy párosversenyre, hiszen kiabálni kell, ha valaki sértettnek érzi magát, melyben persze a blöff lehetősége is benne van, próbára téve a szemfüles bírák figyelmét. Ha pedig valaki komolyan óvni akar, annak két perce van a befutó után, hogy beadja azt és az óvástárgyalásra a vízen kerül sor. Ez hetesben elég izgalmas lehet.
A pálya egyszerű: cirkáló-hátszél-cirkáló-hátszél. Délelőtt persze nem volt szél és fél egy körül valami lengedezni kezdett, amire ugrott is a rendezőség. A 49erek kezdtek az Beufort-skálán talán egyes kategóriába tartozó szellőben. A három induló csatája komoly vigadalomra adott okot: a móka akkor kezdődött el igazán, amikor az első hajó rosszul vette az első hátszélbóját, miközben az összes várakozó osztály alig 10-50 méterre vidult és szurkolt erősen. Próbált korrigálni a zsűri, akik karvaj módjára vették magukat az egységre, akik valószínűleg nem helyesen korrigáltak, mert a kreuzbójánál már fekete büntetést kaptak – vagyis azonnal el kellett hagyniuk a pályát (pedig harmadik helyről javítottak elsőre egy szakasz alatt). A másik két hajó késre menő csatát vívott az elsőségért, az amúgy nyúlfarknyi pályán, komoly üdvrivalgást kiváltva a többi hajóosztály versenyzőiből. A hangulat igazán remek volt. Sajnos a szél ezzel fordítottan arányosan leáldozott, így vonta és a part várt ránk.
Irány Garda…
Hopp és már itt is vagyunk, de erről később.