Jelentőségteljes napra ébredt 3-án Dee Caffari – már ha aludt – mert miután január 4-én megkerülte a Horn-fokot, majd a Leeuwin-fokot pár héttel később, tegnapelőtt eljutott a harmadik hőn áhított fordítóhoz, a Jóreménység-fokhoz.
Ezzel a nappal tehát véget ért a déli óceánokon történő megpróbáltatás Caffari számára, aki vegyes érzelmekről írt beszámolójában. Megkönnyebbült ugyan, hogy elhagyta útjának legmagányosabb szakaszát és persze büszke is csapatára, hajójára, akik segítségére voltak abban, hogy túlélte a legszörnyűbb időjárási kalandokat, amiben valaha része volt, de ugyanakkor kissé szomorúan intett búcsút e vizeknek. Elmondása szerint tegnap estétől folyamatosan volt valaki a radarján és kicsit úgy érezte, mintha valamelyik főútra tért volna vissza.
„Nagyon fáradt voltam tegnap este, mivel a hajóforgalomra és a heves széllökésekre is oda kellett figyelnem. Minden esőfelhő máshonnét hozta a szelet és állandóan halzolgatnom kellett, hogy a legjobb úton haladhassak. Most 30-40 csomós szél van és az Aviva elég nagy lány ahhoz, hogy halzolgasson ebben, de néhány után eléggé elfáradtam.
A pöffös szél és borult idő egész nap elkísért. A szél nagyszerű volt és a nap nagy részében 10 csomóval tepertünk, alig némi vitorlázattal. Hármas reffen volt a nagyvitorla és csak egy kis orrvitorla volt fent.
A helikopter ebédidőben randevúzott velem. Videót küldtem nekik, aztán készítettek pár snitett az Aviva vitorlázásáról.”
Caffari most már észak felé vette az utat. A nehezén már túl van, de meglepetésekkel még szolgálhat az Atlanti-óceán is.