Talán nem túlzó, ha azt mondjuk, hogy ma a legnagyobb szellemi tőke a Csillaghajó osztályban van a világon. Akinek elege van a jollézásból de olimpiai álmokat dédelget, az ide ül át. Arról már ne is beszéljünk, hogy a Volvo Ocean Race-en jelenleg két hajót is csillaghajós kormányoz. Az ő hiányukkal sem volt gyengébb a mezőny Nápolyban. Beszámoló Tenke Tibor tollából a Spartacus jóvoltából.

A Reale Yacht Club Savoia, történelmi környezetben, Nápoly központjában lévő kikötőben rendezte az idei un. Eastern Hemisphere Championship-et, a „kis világbajnokságot”. A korábbi évtizedekben a sztár osztályban évente két egyenrangú kontinentális bajnokságot tartottak, az un. tavaszi és a rendes EB-t. Ezt tavaly megváltoztatták és most a két féltekének rendeznek bajnokságot, amely versenyek valahol a világbajnokság és a kontinentális bajnokság között helyezkednek el.


Ennek megfelelően jó mezőny gyűlt össze, 22 ország – köztük öt tengerentúli – 67 induló hajóval. Itt voltak a szokásos nevek: Lööf, Rohart, Szabo, Spitzauer, Modena, Reynolds, Pickel és az új menők: Negri, Pepper, Mendelblatt, Kuznierewicz.


A kikötő valóban a város közepén volt, de egy kicsit szűkös, a pufferek éppen befértek a hajók közé. Mivel a parton is éppen csak elfértünk, a hajó felmérés is elmaradt, mindenki örömére. Azért a legénység súlykontrolljához ragaszkodtak, így aztán méredzkedett, meg néha futott is a résztvevők jelentős része szorgalmasan.


A nápolyi időjárási viszonyok előzetesen nem sok jó ígértek, a hegyek egy kicsit messze vannak jó termikek kialakulásához, a Vezúv önmagában ehhez nem elegendő. Ez a verseny elején be is igazolódott, mivel az első nap nem volt futam, a második nap pedig volt ugyan egy, de nem volt benne sok köszönet. Már az első kreuz-ot a mezőny felel hátszélben fejezte be és utána sem sikerült egyetlen szakaszt megtenni az eredetileg tervezett szélirányban. Persze a parton aztán volt vita , óvás, felfordulás és ugyan a sztáros szabályokkal kicsit ellentétesen, de általános megelégedésre végül törölték ezt a futamot.

Maradt három napra hat futam. Szerencsénkre a szél megemberelte magát és sikerült a közel 2 órás pályákon, visszalőtt rajtok mellett is naponta 2-2 futamot lenyomni.


A versenyt Lööf nyerte. Az utolsó nap szép páros versenyt vívtak Xavier Rohart-tal a 37-38-helyen, de ez Lööfnek kedvezett, mivel jobb volt a kieső futama. Jók voltak az amerikaiak is, látszik, hogy idén már sokat vitorláztak, hárman (Mendelblatt, John Dane, George Szabo) a tízben voltak, úgy is, hogy Reynolds önmagához képest gyengén ment. A helyi ismeretek az olasz Modena és Negri használta ki legjobban a 3. és 4. helyen végezve. A német Pickel is kezd magára találni, hatodik lett és ő is újra hajt az olimpiára.

Mi kicsit tavaszias formában, a rajtokat rendszerint eltolva (hol túl későn, holt túl korán, hol pedig lassan indulva), de javuló sebességgel az 50%-on belül menve, 30-nak végeztünk 12,26,29,32,33 + egy kieső hellyel. A Gereben testvérek 4 futam után igen, jól, a 25. helyen álltak, de az utolsó napi szélforduló és a frissebb szél nem jött össze nekik. Így is a jövőre nézve bíztató 35. helyen fejezték be a versenyt.

Forintos Róbertnek beugró manschafttal, Torjai Péterrel és Kátai – Nazer párosnak jó bemelegítés volt a verseny a két hét múlva kezdődő balatonföldvári district bajnokságra.


Végül huszáros hajrával, de jó versenyt sikerült tartani Nápolyban. A mezőnyön érezhető, hogy közeledik az olimpia, kezd körvonalazódni, hogy kik kezdik komolyan venni a felkészülést. A menők most Spa-ba készülnek, addig egy-egy kisebb versenyen próbálják megtartani formájukat.


Nekünk a következő etap a földvári district bajnokság. Sajnos május elején Gaetaban az olaszok is nyílt district bajnokságot tartanak, ami elszív majd néhány résztvevőt a földvári versenyünkről. Azért reméljük így is összejövünk 30-an és egy kis szerencsével újra tudunk rendezni Földváron egy jó nemzetközi csillaghajós versenyt.


Tenke Tibor