Ez az eseménydús és tragikus hét nem ért véget a Movistar meghibásodásával, az egész éjszakás küzdelem után a legénységnek el kellett hagynia a hajót.
Képzeljék magukat egy kicsit az ABN AMRO Two egyik fiatal csapattagjának a helyébe: két nappal ezelőtt a legidősebb társunk kiesett a hajóból és hiába találtuk meg, a két órás küzdelem mit sem ér, életét veszti. Mégis menni kell, hiszen a szárazföld nem jön közelebb. Ott utazik halott hajóstársunk is velünk a szűk hajóban. Alig telik el másfél nap és a movistar a segítségünket kéri, mert meghibásodik a tőkesúlya. Fél nap múlva elhagyják a hajót és a hajónk fedélzetén mégegyszer annyi ember utazik, mint előtte. A hely még szűkebb, miközben az időjárásjelentés 50 csomós szelet jósol.
Nos, ez történt és ez történik a Volvo Ocean Race legtragikusabb szakaszán 307 mérföldre Angliától.
GMT szerint reggel 10-kor a movistar legénysége úgy dönt, hogy mielőtt a jósolt ötven csomós szél megérkezne, elhagyja a hajót és tutaj segítségével átköltözik az ABN2 fedélzetére. A tenger vad, de a szél alábbhagy, lévén az alacsony nyomású zóna magjában tartózkodnak. Ez megkönnyíti a költözést, hiszen a vihar alatt a sérült hajón kiszolgáltatott helyzetben lennének.
A részletekről Bouwe Bekking a movistar skippere számol be, már az ABN2 fedélzetéről:
„Ma reggel áthalzoltunk a másik takkra, hogy megnézzük a sérülés mértékét. Sajnos ezen a takkon a víz közel dupla erővel áramlott a testbe és kénytelenek voltunk beindítani a második vészpumpát is. Sokkal nagyobb volt a baj, mint gondoltuk.”
„Közel 24 órán keresztül átvészeltük az eseményeket, ebben segítségünkre volt a leálló szél is, de az előrejelzések 30-40 sőt 50 csomós szeleket jósolnak. Nem vagyunk biztosak benne, hogy a hajó túléli.”
„A szél hat csomóra mérséklődött, de a hajó keményen hányódott a zűrzavaros tengeren. A kimozdult tőkesúlytartó egyre jobban mozgott. Tíz élet és család jövője volt a tét, ezért lépni kellett.”
„Seb és csapata fantasztikus volt az utolsó 24 órában. Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy milyen nehéz döntés volt számukra a visszafordulás de remélhetőleg találtak egy kis megnyugvást abban, hogy megmentettek tíz életet. A hajó, az csak egy hajó, cserélhető, de az élet nem.”
„Azt mondani, hogy köszönjük, édeskevés. Abban biztos vagyok, hogy most egy szorosabb kapcsolatot született közöttünk.”
„Amikor a döntés megszületett, beszéltem VHF-en Seb-bel és elkezdtük a költözést.”
„A mentőtutajba bepakoltuk a megmenteni szükséges felszerelést, élelmet, médiaeszközöket, azután lecsúsztattuk a tükrön azt. Egy ember beugrott és összepakolta a cuccokat. Ezután még négy ember beszállt és elengedtük őket.”
„Az első szállítás tökéletesen ment és pár perc alatt megvolt. Négyen az ABN2-n maradtak, kipakoltáka cuccokat és Mikey visszajött vele. Ez volt a terv, majd leállítottuk a motort, dobtunk egy kötelet, ami rendben el is jutott hozzá. Lementem utoljára körülnézni és a fedélzetre léptem.”
„Ez alatt a négy másik vízre dobta a második tutajt, de azt nem fújták fel, mert egyben akarták tartani, ezért Seb kérésére egy harmadikat használtunk az ABN2 fedélzetéről.
„Ez volt minden, a hajó elhagyva és mi átszálltunk. Egy rövid chat Nitroval, aki boldog volt, hogy sikerült átköltöznünk, mert tisztán emlékezett a Horn Foknál megélt 50 csomós szélre. Elképzelni sem tudta, hogyan költöztünk volna olyan körülmények között.”
„Seb precízen tartotta a hajót a tutaj mellett míg átdobtuk a kötelet, hogy egy spiboom segítségével átköltözzünk. Megköszöntem neki és csapatának, majd elmondtam neki, hogy milyen kemény lehetett, különösen azután, amin átmentek.”
„Nos, most a fedélzeten vagyunk és Anglia az uticélunk. Megkérdeztük Sebet, hogy mi lenne a feladatunk – csakúgy mint otthon. Azt szerette volna, hogy a saját embereivel vitorlázzon tovább, a szabályok szellemében. Eléggé tisztességes.”
„Nincs tükör a fedélzeten, de szembe tudok nézni magammal, minden lehetségeset megtettünk.”
Bouwe Bekking