2006 augusztus 19-én az indulni kívánó versenyzők találkoztak a BYC-ben, hogy együtt vigyük le a hajókat Keszthelyre. Nagyjából fél 10 körül mi Krisztinával és a gyerekekkel utolsónak hagytuk el a kikötőt, hogy a többiek után induljunk. A terv szerint Földváron szállnak be a többi hajóra a kísérők, így senkinek sem kell egyedül végig vitorlázni Keszthelyig. Mire mi megérkeztünk Földvár magasságába, addigra az „utasokat” is felvették a többiek és gyenge szélben elkezdtünk krajcolgatni. Bízva abba, hogy kitart a szél végig. Sajnos útközben elég sok szél leállás volt, így igen lassan haladtunk. Egy kis Boglári kitérő után, ahol kiraktam a hajónkról a gyerekeket, folytattuk tovább az utat.

A hajók nagyjából egy kupacban voltak András és Zoli inkább az északit húzta, Csabi és én a déliben bíztunk. Badacsony magasságában Andrással konzultálva a két fönti hajó a motor mellett döntött, mi még lent kitartottunk.


András megérkezése után benevezte a hajókat, mire mi sötétedéskor megérkeztünk már csak a nevezési lap kitöltése maradt számunkra. Miután a S22 osztályban csak 4 hajó jött össze a verseny rendezőkhöz egy kéréssel fordultak, hogy mi lenne ha a két hajó osztályt együtt értékelnék. Így megkerestek minket az ötlettel. Meghallgatták érveinket hogy mi átalakítás nélkül megyünk végig a távon, beneveztünk 5 hajót így szeretnénk ha minket külön vennének figyelembe a verseny során. Ezt a rendezők elfogadták, kicsit meglepődtek elszántságunkon és félve megkérdezték, hogy legalább a kormányt valahogy rögzítettük azért…-)))

Este svédasztalos vacsora várt a versenyzőkre és a hozzátartozókra. Szó esett még a másnapról, hogy várják a frontot, tehát mindenki igyekezzen ahogy tud…

20-án reggel a szponzor saját reggelivel várt minket, kávé, kakaó, muffinok és toastok voltak terítéken. Én az utolsó munkálatokat végeztem az Össztapson, hogy tudjam kezelni a hajót minden helyzetben. Bekészítettem a napi kaját folyadékot a hajó végébe, rögzítettem egy gumipók segítségével és 8.15-kor elindultam a rajt felé, hogy legyen idő felhúzni a vitorlát. A szél hol DNY-i hol pedig ÉNY-i volt emlékeim szerint, de lehet hogy tévedek…-)))

8.50-kor időt vettem és készültem a rajtra. Kicsit a rajt terület alatt voltam, hogy félszélben felhúzva a genuát majd berohanhassak a rajtvonalhoz és elinduljak. Nem szerettem volna korai rajtos lenni..-) így egy kicsit elkéstem…

A tervem az volt, hogy Györökig az északi oldalt húzom és onnan majd meglátom mi lesz…Voltak akik spít húztak, de én úgy döntöttem, hogy nem kell az oroszlán bajszát rángatni…Kicsit tartottam a Szigligeti öböltől, hisz induláskor 1-2 ÉNY-i fujt és úgy gondoltam ez az öbölben beerősödhet. Így Zolival ketten mi vittük a kulcsot…-) Nagyon nem voltam elkeseredve, hisz Fa Nándi is ott volt a környékünkön, de a többiek kezdtek eltávolodni tőlünk 500-1000 m-re. Persze mondhatják, mások, hogy versenyezni úgy kell, hogy néha kockáztat az ember, de ennek a verseny legelején nem láttam még értelmét. A szél élénkült az öbölben és szerencsémre hátulról frissült így megközelítettem a többieket Badacsony környékén. Általában jó elkerülni Badacsonyt, de hátulról jól lehetett látni, hogy akik most azt választották, azok kicsit rosszabbul jártak. Újra éledt a remény, hogy van még keresnivalóm. Ekkor az S22-ek mellett voltam, viszont sokkal északabbra.

Nagy újraosztás következett be. Badacsony után a Tihanyi cső felé vettem az irányt víz középen, figyelve arra, hogy inkább az északi oldalon maradjak. Ez elég nagy kockázat volt, hisz ekkorra a szél már Dny-i volt, viszont nem akart leterjedni a déli oldalon… Ekkor András és Csabi voltak elöl én követtem Õket és Zoli volt mögöttem. Láttam, hogy A többiek jól bírnak a spinnakerekkel és vitorla csere mellett döntöttem, viszont nekem a fordított oldalra volt bekötve a spí..-) Gondoltam hogy ebbe a szélbe nem kötöm át, hanem felhúzom bumm nélkül és felhúzás után teszem majd ki a bummo. Ez így is történt csak éppen rosszul kötöttem be és le kellett a lee szárat kötni, kibogozni és újra kötni. Igazából nem volt nagy szél, így nem kellett lehúznom. Feladat megoldva, kiált a spí, utat folytathatom. A csőig jópárszol kellett gyakorolni a halzolást, ami néha még csapatban is nehézkesen megy…-) Én a következő technikát csináltam. Grószt átraktam a másik oldalra. Hátszél közeli állapotban fixáltam a hajót, előre rohantam és átraktam a spinnakerbummot. Vissza rohantam a kormányhoz, és felélesedtem annyira amennyire szerettem volna. Hozzátartozik, hogy nem volt erős szél!!! 12 óra környékén Boglár körül járhattam. Ekkor már túl voltam jó párszor, hogy talán nem érünk be időbe…

Vissza kellett tenni egy időre a génuát, mert megint változott a szél és északiasodott de még mindig nem volt kellemetlen. Szívódtunk fel az Északi part felé, ki – ki belátása szerint. Ekkor úgy látszott, hogy ha marad a szél akkor kellemes utunk lesz. Én igazából ilyenkor tudtam egy kicsit pihenni, hisz nem igényelt akkora figyelmet mintha a spí lett volna fönt. Lelle környékén megint ÉNY-i lett a szél iránya és vissza kerültek a spinnakerek. Ekkor már úgy helyezkedtem, hogy a két vezető J hajó között legyek és nagyon figyeltem Õket, hogy mit csinálnak, honnan jönnek a frissülések, persze utolérni nem sok esélyem volt, ha csak nem hibáznak, és úgy látszott nem nagyon teszik meg nekem ezt a szívességet…-))) Egy – két órával később a cső közelébe már vertem a fejemet, hisz a legészakabbra lévő Főszél úgy ott hagyott minket, ahogy kell….-)))

A cső előtt András és Csabi lementek Földvárig, hogy utána félszél – raummal vegyék a csövet, én fölöttük voltam a szél pedig egyre gyengült. Szerencsére nem volt olyan nagy komp forgalom mint előző nap…. A csőben a két J hajóról lekerült a spí és felhúzták a génuákat. Én elővettem a régi bevált módszeremet és rágyújtottam egy cigire, hogy lássam a levegő mozgását, hogy mikor érdemes levennem a spinnakert…Mivel láttam, hogy a többiek elől a keleti medencében is spinnakereznek…Ekkor már egy vonalba kerültem a két J hajóval. A többiek sem voltak nagyon messze és újra dönteni kellett, hogy merre tovább. Még mindig az északi látszott jobbnak, de én ekkor épp a déli part felé igyekeztem. Lekereszteztük egymást Andrással és 50-100 m után halzoltam, hogy ne tudjon esetleg elmenni. Tiszta pályaverseny…-)))) Ekkor azért átszóltam Andrásnak és megkérdeztem tőle, „érdemes nekünk folytatni”? Õ azt válaszolta, hogy még beérhetünk. Lassan halzolt és a déli part felé veszi az irányt…Csaba meg vagy 500 m-re elhúz tőlünk. Döntés, megyek Csaba után. Ekkor úgy látszik rosszul döntöttem. Bejön a déli. Halz, irány a déli…Itt még nem veszthetek sokat.. Egyre gyengül a szél a déli part felé, halzolok vissza nehogy nagyon lemaradjak a széltől. Ekkor elmegy mellettem Fa Nándi, látom a „kenguru” trikolor gennakerét jönni, próbálok a közelében maradni, hisz ha Õ halad akkor én is haladhatok esetleg. 19 óra körül vagyok Alsóörs magasságában, még egy öböl és ott vagyok. Ekkor látom, hogy Zoli és András Füred fele veszi az irányt…Telefon Andrásnak, hogy most mi van? Ö válaszol, hogy Zolival megbeszélték, hogy Õk már nem tudnak szintidőre beérni, teljesen megállt a déli oldal…Én is erősen gondolkodom a feladáson…Elmondom neki, hogy hol vagyok, milyen a sebességem és biztatást kapok, hogy még van esélyem beérni, folytassam…

Kis idő múlva leáll a szél, jönnek a vizimentők egymás után a hajókhoz. Mondják, hogy öltözzek fel eső várható. Kihozom a vízhatlant és öltözök. Mondják, hogy vegyek fel mentőmellényt is, megvárják… Gondolom oké Õk a főnökök. Kérdezem, hogy csak eső, vagy szél is jön. Válaszukban egy kis bizonytalanság, de azt mondják, hogy várható szél is… Kérdeztem mennyi még a cél? Õk azt a választ adták, hogy olyan 7 km. Gondoltam akkor tényleg beérhetek, nincs már messze. Egy kis szél jött, 6-7 km/h-val haladok. Gondolom talán leveszem a spinnakert…Leszerelek, elpakolom a bummját, és azzal a lendülettel már fel sem húztam a génuát…Jön a következő telefon Boglárról, hogy iszonyatos vihar van…Válaszolok, hogy itt voltak a vizimentők, szóltak már, minden rendben…. Gondolom laikusok hívnak kicsit izgulnak…-)))Grósz marad…kis idő múlva jön a következő telefon Andrástól, hogy azonnal szereljek mert

„k@b@szott

nagy” vihar érte el Füredet. Kérdeztem, hogy milyen irányú? Bemondta… Elért a szél.. Nem gyenge… Repülök raum-ban, cél szemben, beérhetek.. Hajó kézben nincs különösebb gond…Viszont pillanatonként erősödik.. Na gondolom ez kellett nekem, hogy is kell esetleg gyorsan és hiba nélkül szerelni? Tovább rohanok fél szélbe, de átgondolom, mit veszthetek és mit nyerhetek ha folytatom. Egy gyors döntés, leszerelek. Groszschott az egyik kezemben a másikkal keresem a „segéd kormányomat” hogy amikor előre megyek biztos, hogy jó irányba húzzam meg. Hatalmas hullámok vannak, de meg kell csinálni, gondoltam…Előre rohantam kormány végig kézben…Amikor az árbochoz értem, szél felé húztam a hajót, kirántottam a grósz falat a helyéről, vitorlát pedig eszeveszetten húztam le…Egy jó párszor csináltuk ezt már erős szélben, de akkor azért többen voltunk.. De lejött, egybe volt öröm…A korlát két oldalán reggel rövidebb hosszabb köteleket helyeztem el, bármire jó lehet…Hát most örültem az előre látásomnak….Ha már elöl voltam át kötöttem a génuát is nem csak a grószt, hogy ne forgasson le a szél. Haladtam tovább előre… Telefont elővettem és bejelentettem hogy szeretném feladni, mert nem fogok beérni szint időn belül…Kérdezték, hogy hol vagyok, elmondtam nekik…Mondták, hogy ha nincs még fent a motor akkor megvárnak…Mondtam nekik, hogy Õk tudják…Jobban szétnéztem és láttam, hogy a kenesei viharjelzőhöz juthatnék el, de a cél kicsit fentebb volt. Újra telefon elő, és mondtam a zsűrinek, hogy ne várjanak, inkább felteszem a motort….Ekkor már látszott a Marina port pirosló fénye…..-(((


Motort előszedem, szerelek…..Ez nehezebb mint a többi folyamat….Egyik kezemben a motor, másik kezemmel a „biztonsági kötelét” kötözgetem a korláthoz, hisz ha elmerül akkor bajban vagyok….Sikerült feltennem, pöc –röff…újra a helyemen a kormánynál…Kezd szünni az adrenalin…Megnyugszom egy kicsit, telefon megint elő, hisz a parton még aggódnak értem. Hívom a családot, hogy minden rendben feladtam, mindjárt bent vagyok….


Ekkor a többieket már mentik…Hozzám is jönnek a vizimentők, hogy minden rendben van-e kell e segítség? Válaszoltam, hogy minden rendben van…Tovább mennek…Kis idő múlva újabb motoros jelenik meg, de már nagyon közel vagyok… Beló az …Õk maradnak mellettem előttem és kísérnek be a kikötőbe… Segítenek kikötni, fél 10… A parton igazából nem tudnak semmit…Aki ment, az a mentéssel foglalkozik, hisz még sokan vannak kint, a parton meg nem sokat tudnak érdemben válaszolni… Jönnek a többiek, ki hajóval ki hajó nélkül.. Majd vissza mennek érte később…


Kicsit szomorúság fog el, hogy nem tudtam érvényesen befutni, pedig milyen közel volt…. De a biztonság minden versenynél többet ér….Ezért nem bánkódom-))))

Gratulálok mindenkinek és köszönöm hogy segítettetek-)


Dózsai Viktor