Van egy TBS nagydíj, melyet minden évben végig kísérek Interneten, a készülődéstől a befutóig.
Van egy „Magányos vitorlások” című könyvem, melyet már háromszor elolvastam.
Van egy Sudár kisasszonyom, akit felettébb kedvelek.
Volt egy bolond napom amikor elhatároztam, hogy elindulok a Keszthely-Kenese Szólón.
Péntek este Potykos ( Hárpia ) esküvője ( Gratula! ), csodálatos party, cigányzene, Balatonfelvidék, házipálinka, ….én meg almafröccsel ütöm el az időt, és nem tudom kiverni a fejemből a még hiányzó reggeli szereléseket…. Csigák megvannak, kötelek megvannak, kaptam kapás horgonyt, végtelenített köteles kormány pont passzentosan működik…. még maradhatok egy kicsit, de kettőkor már tényleg le kell lépnem. Éjjel még egy kis windguru nézés, talán lesz egy kis szél vasárnapra.
Szombat reggel 10 óra, irány Keszthely, a déli parton, néha széllel, néha motorral, irígykedve megyek el Nándi mellett, aki tükör vízen is úgy halad mint egy Libera… na őt sem fogom sokáig látni holnap….gondolkodom szomorúan.
Az öbölben felveszem Rick Gergőt, aki megörvend, hogy nem kell még két órát szenvednie a mólóig. Megérkezünk Keszthelyre, már bent áll 6-8 hajó. Mindenki a hajóját javítgatja, végső símításokat végzi. Várom a Sudarakat, várom, de nem jönnek. J24 és az S22 is hasonlóan megy, legfeljebb velük fogok versenyezni.
Bagyó Sanyi végre elrikkantja magát: vacsora. Jó hangulat, profi vendéglátás, rengeteg árvaszúnyog.
Vacsora után rögtön lefekszem, hisz másnapra erősödő szelet, északi frontot mondanak. Kicsit szenvedek a parti technoparty-tól, meg a 300 zümmögő árvaszúnyogtól a hajóban, de azért jót alszom.
Reggel kelés, kormányosi értekezlet, az északi front csak este hatra érkezik meg….addig délnyugati. A koncepciót majd meglátjuk a vízen, ha kiérünk az öbölből, mondtak itt már három féle szélirányt és erősséget.
Nádashoz közel rajtolok, próbálok közel maradni a parthoz, szokásos foltról foltra mászás, a víz meg elindul…. nee, ezt nem hiszem. 10 perc alatt Gergő már 200 méterre tőlem, mögötte szorosan Gyurci. Jó kis rajtom volt…rögtön elszúrtam..a J24-esek és 22 –esek vigasztalnak körülöttem.
Végre egy kis szél, kikecmergek az öbölből, a kápolnánál megint leáll, körülöttem 5 hajó mindegyik más irányba halad ugyanazon a takkon. Végre elindulunk Badacsony felé északi kettesben.
Kicsit irigykedem a többiekre akik reachert húznak, és szép sebességgel ejtegetnek le a déli part felé. Fonyód vonalához érkezve már alig látom az elsőket, már boglár felé járnak. És a szél megint leáll mindenkinek. Déli part elveszett, nem szabad átmennem, mormolom magamban.
Távcsővel kémlelem a partot, észreveszem, hogy lejön az északi szél a partról, és rögtön felszívódik, sírva hozom meg a döntést….. fordulás, nagyon negatívan a part felé. Nádas mentén egyre erősebbek a pöffök, visszafordulok a cső irányába, és végre boldogan hallgatom Főszél csobogását a északi főszélben. Látva a teljes kivasalt vízfelületet körülöttem, kicsit végre elmosolyodom, és egy kis vizet is magamhoz merek venni.
Robogok a parttól 20 méterre, félszemmel a déli partot figyelem, J24-ek, Scholtzok megvannak, Nándi beleült egy lavórba Fonyód alatt, Gyurka boglárnál lángosozik, el sem hiszem hogy az északi meg így megy.
Megint távcső, Révfülöphöz közeledve,…baj van,… felszívódik a maradék északi szél is, át kell mennem mindenféleképp a déli partra….
Erőltetem a szemem Zánka-Akali irányába, és nagyon távol meglátok egy hetvenest (szerintem az Irokéz lehetett) a part mentén jönni felém délnyugatival. Szinte újjongok, magamnak sem merem elmondani, hogy megjött a várt délnyugati.
Délnyugati az északi parton? Ebből sok rossz már nem sülhet ki, spit húzok, megcélzom a cső déli csücskét, és élesen vágtatok.
Előttem a Dingi, mellettem Gyurci és Gergő. Ha ez így maradna a csőig azzal most kiegyeznék.
A csőhöz érve Toronyiék várnak minket, a motoroson, jól esik, hogy „előkelő” helynek titulálják az eddigi eredményem…. már megérte eljönni.
Megérkezik Nándi is, felhúzza a gennakerét, és elvágtat mint a gyorsvonat. Dingi délre, én észak felé tartok még mindig az ötödik helyen. Szélcsíkokon érkezem Alsóörs elé, ahol teljesen leáll a szél. A hátam mögött a felzárkózó csapat, top spivel, Árpi a karbonnal, úgy érzem magam, mint nyúl a vadászaton. Be is érnek Almádinál, hauzolgatok, de belátom, hogy semmi értelme,… menjetek Góliátok! És a cél még sehol.
Körbenézek, látom, hogy igen komoly felhők gyülekeznek, de szél nagyon gyenge. Fél nyolc van már, másfél óra limitidőig, alig haladok, alakul a gerenda Fűzfő felet, nem akarom elhinni, hogy hamarosan lehet, hogy kényszerű döntést kell hoznom. Mennek a vizimentők körbe a hajókhoz, vizirendőrők szirénával a part alatt, …ennek fele sem tréfa felhívom a szervező csapatot.
Sokkoló a hír : Vitorlát kurtíts, 10 perc múlva 90km/h északról. Kicsit megremeg a lábam, spí gyorsan le, gyors kötélrend, reffelni nem tudok, elindulok észak felé, hogy tudjak ejteni Kenese felé ha nagy baj van. A szög egész jó, ugyan jó lenne egy reff. Kelót idézem magamban : „Aki magyar, nem reffel” :o))) elmosolyodom.
Scholtz Imi hív Füredről: „Beérkezett egy nyolcas, gyorsan húzz le mindent!!” Lerakom a telefont, és már érzem is az illatát…. kölülbelül 5 másodperc alatt lecsap. Átgondolom gyorsan a lehetőségeket, döntök,…génoa be, achter megtép, kitámaszt, irány Kenese!
Beló és Hagi ekkor érkezik a motorossal, nem szólnak, csak figyelenek, kisérnek.…jól esik, hogy ott van azért valaki mellettem.
Az első befújás brutális, imádkozom, hogy bírja az árboc, harcol a Sudri, de remekül bírja. Lassan közeledik Kenese, néha ránézek az órámra, hogy befutok-e szinten belül. Egyszercsak előttem a villogó, befutót jelző motoros.
Megvan! kiabálok hangosan az üvöltő szélbe. Abszolut hetedikként, nem is olyan rossz….
Köszönöm a versenyt, nagyon élveztem.
Simon Gergely
Főszél SR73