„Remélhetőleg nem festjük az ördögöt a falra, de úgy gondolom, hogy akárhányszor csak kimegyünk versenyezni, azért vagyunk ott, hogy nyerjünk,” mondta Terry Hutchinson, egy hajmeresztően izgalmas versenynap után, ahol Jim Richardson és a Barking Mad (Boston, Mass./Newport, R.I.) nyerte a Belle Mer Farr 40 Elő-VB regattát.
A második napon a trópusi vihar miatt az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán sikerül-e futamot rendezni. A viharos erejű szelet elnézve a versenyvezető Peter ‘Luigi’ Reggio (Essex, Conn.) úgy döntött, hogy a 38-egységet felvonultató mezőny a Narragansett-öböl oltalmában fog versenyezni. Hutchinson elmondása szerint a szél a legtöbb pöffben a 32 csomót is elérte. Így a manőverek, főleg a halzolások sokszor kétes kimenetelűek voltak, de szerencsére komoly sérülés nem történt.
Az első futamban a
Mascalzone Latino vette fel leginkább leeben a rajtpozíciót és három percen át ment leszegett fejjel, és akkor is csak azért váltott takkot, mert jött a szélforduló, így keresztezhették le a mezőnyt. Ezután Vincenzo Onorato (Portoferria), Russell Coutts-cal az oldalán felvértezve már nem hibázott és behozhatatlan előnyre tett szert. A futamot 40 másodperccel a Barking Mad előtt befutva nyerte meg. Harmadik lett Wolfgang Stolz és az Opus One (Frankfurt).
A nap visszaesése:
A futam elején az Alinghi a Barking Maddel egyvonalban haladt, amikor egy hatalmas pöff jött le a pálya bal oldalán hátszélben. Így Ernesto Bertarelli (Valencia) már-már a top háromban érezhette magát a lee kapunál, de a szél amilyen hirtelen jött, úgy is távozott. A hajó épphogy csak elkezdett megsiklani, aztán szépen vissza is ült. A szakasz végére az Alinghi 20 helyet adott el és a versenyen legrosszabb eredményét, egy 24. helyet produkált.
Az első nap után az összetettben élen álló
Richard Perini (Sydney) akkor látta elmenni első helyét, amikor az Evolution kreuzban nem az útjogos csapáson érkezett a pályajelhez és mivel a backboardos hajók falként érkeztek, nem talált rést, ahová betehetné hajóját. Mivel sehova nem tudta befúrni hajója orrát, honfitársa Lang Walker kénytelen volt felnyomni az ő Kokomoját szélbe, hogy elkerülje az ütközést. Perini következetesen meg is csinálta a 720-as büntetőt, így a 10. helyről szépen vissza is csúszott 25-re. Az utolsó futam kormányfelfüggesztés-problémája azt jelentette számára, hogy a világbajnoki címvédő Evolution az összetett első helyről a 16-ikra esett vissza.
A második és egyben
a verseny utolsó futamában a Mean Machine középről rajtolva úgy haladt, mintha kötélről húznák. Peter de Ridder (Monaco) kormányozta pink színű hajóját az élre a szeles pályán. De a célnál nem volt lövés, aminek oka korai rajtja volt. A győzelem így a Warpathnak jutott – Steve Howe (San Diego), akik összetettben ezzel a második helyen végeztek. A Barking Mad hatodik helye pedig 7 pont előnyös összetett győzelmet jelentett számukra. Az első nem amerikai hajó a Matt Allen féle Ichi Ban lett összetett harmadik helyével.
A csapatoknak még három napja van arra, hogy felkészüljenek a
Rolex Farr 40
Világbajnokságra
, amely 6-án veszi kezdetét.
Belle Mer Farr 40 Elő-Világbajnokság vége
redmény:
Hajó neve, Tulajdonos, Futamok, pontszám
1. Barking Mad, James Richardson, Boston, Mass/Newport, RI, USA, 18-1-7-2-6, 34 pont
2. Warpath, Fred & Steve Howe, San Diego, Calif., USA, 14-7-8-11-1, 41
3. Ichi Ban, Matt Allen, Sydney, AUS, 5-25-3-7-4, 44
4. Mascalzone Latino, Portoferria, Italy, 13-12-11-1-17, 54
5. Fresh Guidance, Simon Williams, Greenwich, Conn, USA, 7-9-10-18-10, 54
6. Opus One, Wolfgang Stolz, Frankfurt, Germany, 6-19-12-3-15, 55
7. Heartbreaker, Robert Hughes, Ada, Mich., USA, 16-13-2-16-13, 60
8. Norwegian Steam, Oslo, Norway, 1-22-32-5-2, 62
9. Alinghi, Ernesto Bertarelli, Valencia, ESP, 11-23-1-24-3, 62
10. Flash Gordon, Helmet Jahn, Chicago, Illinois, USA, 4-4-21-26-9, 64