Hajnali négy, fáradt vagyok, és a barátnőm is nyűgös.. körülbelül ez volt az összes gondolatom mikor letértem Desenzanonál az egyhangú százkilencvenes tempót is biztonságosan elviselő három sávos autópályáról… Ránéztem a műszerfalra, és láttam nemsokára a távolság 1000km.


Mikor a rajtnál felnéztem az égre megcsodáltam a végre jól bealított latnik feszességét a grósz-on, aztán két Tornado típusú vadászgépet láttam közeledni az égen. A pilóták a rajtlövés pillanatában bekapcsolták az utánégetőiket, és irtózatos menydörgéssel átrepültek a mezőny felett. Olyan alacsonyan szálltak, hogy jól lehetett látni a szárnyak alatti üzemanyagtartályok piros fehér zöld csíkjait… azon ábrándoztam, hogy milyen kizárható dolog, hogy ilyen Magyarországon bárkinek is az eszébe jut, és ha mégis azt azonnal megbélyegeznék, és bolondokházába csuknák. Még hogy ilyet? Rajtlövés helyett vadászgépek menydörgése, ugyan már „bilibe lóg a kezed”< mondanák. Nálunk a megszokottnál picivel is eltérőbb új kezdeményezésnek azonnal hatalmas automata fékrendszerei keletkeznek. (ezt nem szeretném tudomásul venni, és csöndben ordítva elhallgatni: enyhe dühöngés: 1.0) Visszatérve a versenyre, az olaszok karakteres „égi” rajtlövése megdöbbentő volt, mindenki kapkodta a fejét ijedten: mi ez a menydörgés? RAJt? RAJT! Micsoda extrém országimázs ötlet, de megcsinálták!


Nem volt több időm sokat bámészkodni, rajt után rögtön bliszter fel. (nincs X perces szabály) Nem láttam, mi történik körülöttünk lévő hajókon, tettem a dolgom, a lehető leggyorsabban… a golyó hamar fent volt, de mikor már indultam kifelé a trapézra, érzem a hajón, hogy megpendül, hátranézek és látom, hogy kirúgta valaki a csörlőből a bliszter tack lehuzókötelét, és a bliszter alja elindul az ég felé igen agresszív sebességgel. Mikor odaérek, még éppen el tudom kapni a kötél végét, és meg tudom állítani a bliszter tack kifutását, de izomból kevés vagyok a 320 négyzetméteres bliszter sarkához, és csak ideiglenesen tudom blokkolni a kötelet pár másodpercig. Üvöltök, hogy halál van, és 1MACH feletti sebességgel megjelenik még két kéz a látómezőmben és a Roland (120kg)…. Kézből visszahúzzuk a kötelet a csörlőig, aztán fél kézzel gyorsfokozaton becsörlőzzük… a hajó rendesen megindul, de a Principessa mégis meglép (hardware-ből gyorsabb, és növeli is előnyét)… ClanDes mögöttünk, és tornázik fölfelénk elég hatékonyan. Kifordulunk, és taktikai szerencsével átvesszük a vezetést. Észak felé nyugati oldalon hátszéllel rohanunk, mosolyogni való, de látványos előnyre teszünk szert, ami nem tart sokáig, mivel jönnek utánunk nyugatra, és egyre csökken az előnyünk.


Torbole-i bóját elsőnek vesszük, a bójavétel csapásirányunk miatt taktikailag nem túl szerencsés: előnyünk csökken. A cirkáló szakaszban a ClanDes előretör és megelőz minket. A nyugati part monumentális kőfalai alatt begyorsuló és felpörgő vékony szélzónában cirkálunk. A szélzóna elég keskeny, és körülbelül percenként fordulnunk kel. A ClanDes előttünk, ez szinte olyan, mint a Kékszalagon anno a fordulócsata, gyorsabban fordulunk ismét, és sikerül még egyszer átvenni a vezetést. Előnyünk nem tart sokáig, ClanDes és a Princi legyalogol minket, tompák vagyunk, de nem tudok mit tenni, csak átkozom a forsztág drótkötelét, hogy váljon RODdá, vagy Alinghi féle karbonná, és egyébként is szükség lenne egy árbóc emelő-feszítő olaj pumpára is. Sok sok sok apró hiányzó dolog grrrrrr…. Mindenki élesebb nálunk, Farky hajója nem tünik gyorsnak, de kegyetlen éles, és jóval optimálisabb döntéseket hoz mint mi, így le is gyalogol nagyongyorsan mindenkit. Nincs más választásunk, hajónk tulajdonságain -riggelésén- , most nem tudunk változtatni (enyhe dühöngés 2.0): tompák vagyunk nagyon, B tervet kel keresnünk: ismét a nyugati part sziklái alá tudunk csak bemenni, de nincs szerencsék. Mindenki meglép, hátrányunk tetemes… Eltelik egy kis idő és megjön a szerencsénk is: az aktív beksztégünk elszakad, meglepődve látjuk, hogy gigantikus szerencsénk van: nem törik ki az árbóc azon nyomban. A kötél nem csomónál szakadt el hanem középen (kötél anyaghiba). Az elszakadt kötelet épphogy elérem, újracsomózom, addig csúnyán, és beksztég nélkül araszolva megyünk (közepes dühöngés 3.0), …az árboc szerencsére kibírja. Ezt az eseményt egy forduló követi, amin elakad a 160-as 3D genoánk, és kiszakad 18m magasba 30cm-es szakaszon hosszába: lobog-fékez (nem javítható: enyhe D 4.0)



Garda déli részén csak távcsővel látom az „élboly” fejleményeit (akkora a hátrányunk) a déli bójánál igazi gusztustalan szembevágós forgolódós légmozgás fogad (szélnek nem nevezném) távcsőbe lassan beleesik a szemem, de sikerül hatékony nyugati taktikát és hozzá való szelet találnunk. Topgénoával tompán haladunk nyugat felé ejtve, relatív nagy a sebességünk, és éppenhogy jó az irányszögünk, nagyon gyorsan csökkentjük hátrányunkat (többi hajó keleten szinte áll), hamar felcsillan a remény: innét ezzel a sebességelőnnyel a célig simán nyerni lehet! csak válnánk láthatatlanná… pontosan ebből a pozícióból nyerte meg a versenyt tavaly a Princi, csak fordított volt a felállás. Valószínűleg ez is ott motoszkálhatott, a többi Libera kormányosa fejében, és sajnos nagyon hamar elindult mindenki felénk „barátkozni”. A több kilométeres hátrányunkat ugyan száz méterre cseréltük, de ez sem elég a Principessa utoléréséhez. Harmadiknak beérünk.


A parton megkérdezem Farkyékat, hogy hogy érték el azt az iszonyatosan jó élességüket: hátrébb szerelték pár centivel a forsztág bekötését, ezáltal többet dőlt hátra az árbócuk, mindezt olyan extrémen, hogy a grósz shottot éppen, hogy kopra tudták húzni a csigáknál. Farkyék nagyon jól vitorláztak, gratulálok nekik, köszönjük a Nike segítségét a motoros kísérethez, és Litkey Bence motoros segítségét is a Gorlan.

Este csobbantunk a tóba, ami nagyon hideg, aztán felmegyünk a legmagasabb hegyre ahonnét az egész tavat látni, lehet… sokáig nézzük a tavat, ott is maradunk, az autóban alszunk.


@Hortobágyi Gábor