Vasárnap a füredi mólon álldogálva kétségkívül ritka jelenségre lehetett figyelmes a nagyérdemű közönség. Egy piros létrás járgány rohangált körbe-körbe vegyes alakokkal a fedélzetén, miközben két motoros fuvarozta a jelentkezőket a tett helyszínére.
Nem-nem, senki nem őrült meg és a sétavitorlázók sem cserélték le az Öszöd motorost a Diego Libera Team piros suhanójára. A BYC lelkes libera csapata gondolta úgy, hogy sajátos módon búcsúzik el a szezontól. A pénteki nap még egy vitorlaszaggató edzéssel, illetve szemerkélő esőben való gyakorlással telt. Szombatra újra jó formában volt a szunyog lábú siserehad és a nemes küzdelemben sikerült az abszoludt második helyre hozni a Diego liberát. Majd a vasárnap ragyogó napsütés és a keleti szellő hathatós támogatása mellett, már a búcsú jegyében telt. Na de milyen búcsú…
Az előzményeket nem kell bemutatni, hiszen a szezon közepén a Kékszalag versenyre sikerült a BYC telepére becsempészni a vegyes érzelmekkel fogadott liberát. Majd a fiatalok lelkesedése és a tókerülőn szoros csatában elért 4. hely megtette a hatását, és Ábel büszke tekintetétől övezve a BYC részese lett a piros jószág is. Természetes volt, hogy egyrészt ezt az érzést meg kell osztanunk azokkal is, akik fanyalogva vagy sóvárogva jártak az állvány árnyékában – esténként titokban. És persze meg is szerettük volna köszönni a támogatóinknak, hogy segítettek, hogy elfogadtak és elviseltek minket oly sok türelmetlen pillanatban és zajos éjszakán keresztül.
Tíz óra magasságában gyülekeztünk a telepen, és magunk is izgultunk, Miként lehet egy 12 személyes liberán 5-5 majdnem laikust úgy megvitorláztatni, hogy se nekik, se a hajónak ne okozzunk maradandó sérülést. A jelentkezőket a korábban kirakott DLT plakátokon hívtuk meg, és a jelentkezéseket a BYC zugivodája gyűjtötte be. Komoly sikerrel! Első hullámban egyesületünk nagy öregjei vetették a trapézra – és időnként a lábukat nyaldosó habokra – magukat. A belső fotók bizonyítják, volt ott izgalom és mosoly derekasan, de becsületükre legyen mondva, még sztáros mellényben is trapézoltak. Le a kalappal. Majd feltünt néhány elakadt hang is, amikor a kormányos a bliszter vezényszóval mozgósította a bandát, de a libera az libera, ezzel hasítani kell. A hármas keleti megtette a hatását és a Csopak – Tihany turista járat némi bokaszőrtelenítés kíséretében tette a dolgát.
A következő turnusok hasonló körülmények között zajlottak, egyre nagyobb lelkesedéssel és távolságokkal. Előkerült megyei sportvezető, támogató, és barátnő is a fedélzeten – persze a közös cél érdekében egyenmosolyban. Még a vízen való mezcseréket sem vették zokon, pedig a gumimotorosból való vizes átszállás sem volt éppen zökkenőmentes a keleti hullámaiban. Nem is tudom mennyit fordultak a motorosok, de tény, feledhetetlen hétvége volt.
Reméljük, sikerült egy pár pillanatot megosztanunk abból az élményből, ami a szezonban nekünk is megadatott. Köszönjük azoknak akik vállalták, akik elviselték és akik támogatták az ÜGYET.
Rozsda