A következő beszámolót a hétvégén zajlott Szüreti Regattáról Demjén Alberttől (Lombard) kaptuk.
A jól működő demokrácia – avagy a Szüretti Regatta a Lombard szemszögéből.
A tavalyi jó hangulatú verseny után biztosak voltunk abban hogy idén is szeretnénk indulni a versenyen, azonban a csapat kicsit más volt mint tavaly. Papp Dávid tartott velünk, aki az Oberonon szokott indulni, és így voltunk hárman, a kormánynál Dr. Ambrus Jánossal. Szombat reggel fél hétkor indultunk Földvárról, eleinte semmi szél sem volt, de mire felraktuk a fockot, megértettük miért hullámzik a víz szemből. A Csőben már fújdogált a keleti, amin amikor átértünk már egész komoly erősséggel (3-as) lepett meg minket.
Siófok felé kreutzoltunk, ám a parthoz túl közel érve, komoly szélcsendet tapasztaltunk, alig tudtunk visszamenni a szélbe. Ezután az északi part felé indultunk, de láttuk a parttól két km-re ott is elfogy a szél, így hát vízközépen kreutzoltunk végig Alsóörsre, ahol a rajt volt. Szerintünk pocsékul volt kitéve a rajtvonal, egyértelműen a víz oldali motorosnál volt érdemes rajtolni, annyival közelebb voltak Tihanyhoz, mint a bója. Nem akartunk nagyon belekerülni a sok hajó közé ami a motorosnál volt, a motoros és a vonal közepe között rajtoltunk. Elég nagy kavarodásba kerültünk így is, a Montana már rég steyerboardon veretett, amikor minket még a Tabu kifelé szorított, backboardon. Addig nem is tudtunk semmit sem csinálni amig el nem mentek, spit is csak a lövés után kb. 5 perccel tudtunk húzni.
Mire kitisztáztuk magunkat, alulról a Dingi, és fölül is mindhárom hajó vonalban előttünk volt. A Cső felé menve tisztán látszott, hogy azok jártak jól akik lent a bójánál rajtoltak, az Assok és a Dingi is onnan jöttek fel a Csőbe elénk, míg a Montana lemaradt a Déli parton.
Együtt értünk a 8One-nal és a Csíz-Maryvel a Csőbe, előbbi picit előttünk, utóbbi kicsivel mögöttünk volt. A nyugati medencébe érve aztán dönteni kellett az északi és a déli part között, előbbi mellett szólt, hogy Révfülöpön egy bóját kellett kerülni, és nehéz lehet a déliről az északira átjutni egy leálló keletiben.
Azonban miután a Csíz-Mary is és a Dingi is komoly előnyt szereztek a déli partnál, és látszólag ott jobb is volt a szél ezért úgy döntöttünk, hogy kirántunk délre mi is. Ez úgy tűnt eléggé be is jött, mert északon kezdett felszívódni a szél. Szárszó magasságában kihalzoltunk megint a délire, bár komoly dilemma volt, hogy nagyot akarunk-e nyerni, vagy csak a jelenlegi jó pozíciót megtartani, de az előző mellett döntöttünk, és mint írtam kihalzoltunk. A déli parthoz közel visszahalzoltunk, és úgy tűnt hogy a felénk közelebbi Csíz-Mary is jól tartja magát, de a Dingit már kezdjük beérni. Ezen a takkon húztunk befelé, a Kishamistól picit északabbra.
Ahogy fogyott a szél, kezdett a mezőny egyre jobban lemaradni, és mi meg kezdünk egyre izgatottabbak lenni, mivel a fölöttünk-előttünk lévő kék (Most Wanted) hajó is kezdett egyre jobban lemaradni, a Lisa az északi part alatt megállt, a Kishamis pedig mögénk került. Boglár vonalában többször is abszolút első helyen álltunk, nagyon nagyon pici szélben spível haladva. Egyszercsak a Lisa kapott valami privát brízt, és az északin megcsúszva begyalogolt a Révfülöpre előrehozott célig, valamint a Kishamis is beúszott elénk, és egy kis szenvedés után hátulról egy pici szelecskét megkapva abszolút harmadikként, 2 óra 8 perckor befutottunk, hátrahagyva többek között az összes Assot, és 70-es cirkálót. A befutóban megkérdezték tőlünk, hogy hol vannak az Assok, de sajnos nem tudtunk rá válaszolni 🙂
Meghalzoltunk, és irány a Badacsonyi kikötő, eleinte még pici szélben, később egész korrektnek mondható egyesben. Nem sokkal Badacsony előtt kitettük a motort, és hamarosan kikötöttünk, ahol a kikötőben gumimotoros vezényelt mindenkit a helyére. A welcome drink után vártuk a többi hajót, de csak nagyon sokára jöttek, többen mondták amikor már rég fröccsöztünk, hogy ők még Zánkánál állnak nulla szélben. Hatkor kaptunk finom töltött káposztát, egész este i hattunk Szeremley-féle bort, és 9 órakor egy jó hangulatú díjkiosztón vehettük át a tavalyi díjainkat, valamint az idei hendikep versenyért járó abszolút harmadik helyezettnek járó gyönyörű tányért. Ez utóbbit annak köszönhetjük, hogy a csapat minden taktikai lépést megbeszélt, közösen döntöttünk mindenről, és szerencsénk is volt persze, de az ugye kell 🙂
Reggel nehéz ébredés után 2-3-as keleti szélben kreutzolhattunk hazafelé, tulajdonképpen sok taktikázási lehetőség ezúttal nem volt, így nem tudtunk igazán kibontakozni 🙂 Egyszer fel is akadtunk a déli parton, és pár percig tartott mire le tudtunk jönni. Földváron volt a befutó, itt már kicsit gyengült is a szél, körülbelül kettes alja fújhatott. 15. helyen jöttünk be, a Most Wanted ezúttal megvert minket, és nyolcasok közül csak a Montana tudott előttünk befutni pár perccel, így a hétvégi versenyt osztályban összetettben megnyertük.
Szuperül éreztük magunkat a hétvégén, köszönet a szervezőknek a jó hangulatú versenyért, és mivel az idei verseny díjkiosztója jövőre lesz, reméljük akkor is tudunk indulni, és a vizen, valamint a parton is megfelelően helyt tudunk majd állni 🙂
Albert, Lombard