Cascais (POR): Végezetül beszámoló a Toblerone Kupáról és még több kép a galériában…
Talán sokak előtt ismeretes, hogy az első lehetséges olimpiai kvótaszerzés helyszíne Cascais (a jövő évi összevont Világbajnokság helyszíne – július), ahol a honi válogatott november végén kezdte meg a felkészülését – Laser, Finn, 470 osztályokban.
Figyelem, a cikkben sokszor jelenik meg a
hullám
szó, ezért tengeribetegségre hajlamosoknak nem ajánljuk!
Az előszó a cikk végén található
Következzen Vígh András beszámolója az utolsó három napról.
Péntek-vasárnap 2006. december 8-10.
„12 nap majdnem csak erős szeles vitorlázás után „levezetésképpen” a helyi klub évadzáró versenyén vettünk részt. Holland, lengyel, portugál és magyar 470-esek neveztek, jobbára az itt edzőtáborozók háziversenye volt a regatta.
A verseny első napján, pénteken a szokásosnál erősebb, északi irányú szél fújt, kinézve az óceánra pedig elég félelmetes látványt nyújtottak az onnan érkező swellek és a jó 5-6-os erősségű szél, amelyet zivatarban néha megfejelt egy-két még erősebb nyomás is. Az optimistesek (!) megnyertek maguknak jó 2 óra kikötőben rohangálást az egyébként nem túl meleg időben, majd vízre szállt a mezőny többi része. Az egyes pályákat azonban nem az előre megadottak szerint tűzték ki, ennek megfelelően a 470-esek közül egyedül mi találtuk meg – véletlenül… – a pályánkat, ahol jelezték, hogy indulhatunk is vissza a kikötőbe, így első nap futam nélkül maradtunk.
Szombaton ismét furcsa időjárás fogadott minket, bár úgy tűnt, ezen a napon gyengébb szél lesz. Kezdésnek a pályára kifelé menet elverte a mezőnyt egy part felől érkezett jégeső, majd kint szembesülhettünk vele, hogy milyen 1-2-es szélben, jó 40 m/perces áramlásban és ezek mellett bő 5-
8 m
magas swellek között vitorlázni. Ez azonban csak az első krajcban volt így, a hátszélben lecsapott egy újabb jégeső, ami igencsak megtizedelte a mezőnyt. Nekünk ez pont jókor jött, időben lehúztuk a spinakkert (aki nem ezt tette, felborult) és a biztonságra mentünk. A következő krajcban még fújt, majd a futam végéig folyamatosan csökkent a szél ereje, nekünk a tréningvitorlákkal ez nem jelentett sok jót. Végül a 7. helyen fejeztük be az első futamot. A másodikban fel-feltámadt a szél percekre és szokatlanul forgolódott. A krajcbóját elsőként kerültük, ám hátszélben hazavágtuk magunkat: a fölénk behaulzoló mezőny alól kénytelenek voltunk kihalzolni, így teljesen kiszorultunk a pálya szélére, ahonnan nem tudtunk visszaérni a futam további részében sem. 10. lett a vége. A harmadik futam előtt már látszott, hogy nem akármilyen zivatar közeleg; le is csapott a rajtunk után, olyan erővel, hogy kivétel nélkül mindenkit felborított. Szerény véleményünk szerint egy-két nyomás elérte a 35 csomót is. Mi hamar felállítottuk és végig a 3. helyen vitorláztunk, igazából senkitől sem zavartatva. Ettől függetlenül azért izgalmas volt a futam a hátszelek miatt.
Vasárnap ismét új arcát mutatta Cascais: észak-keleti, közepesen erős szél, viszont gyönyörű napsütés. Ez volt nekünk a 15. zsinórban vitorlázott nap. Az első futamban ismét csak bemelegítettünk, egy 10. hellyel lettünk gazdagabbak. A következőben mindenképpen javítani akartunk, sikerült is 6.-ként befutni, ám mint később kiderült, korai volt a lee-rajtunk. Ezt akkor még nem tudtuk (talán jobb is), így nekifeszültünk az utolsó ezévi megmérettetésnek. A rajt után fokozatosan frissült a szél, átlagosan 16-20 csomóval fújt. Sikerült minden eddiginél jobb sebességet kihoznunk a hajóból, néhányszor megkerültük az olimpiai 6. holland testvérpárt is, ám hátszélben rendre lemaradtunk a szakadt spinakkerünkkel. Ez nem szegte kedvünket, krajcban továbbra is gyorsak voltunk és a végén be is futottunk 2-nak. A becsúszott korai rajttal viszont elúszott az összetett 5. helyünk, végül 8-ként zártunk. Partraszállás után utánfutóra tettük a hajót (egy portugál hajóépítő veszi kezelésbe a januári edzőtáborig az egyik deck-borda elrepedése miatt) és hazaindultunk.”
Csütörtök 2006. december 7.
Továbbra se nagyon süt a nap, csak időnként bújik elő. A szél nyugatias, irányában alig tért el a swelltől, amelyet kreuzban ma alig lehetett megkülönböztetni a szélhullámzástól. Elég rövid volt két hullám közt a rés, főleg, hogy a két hullámzás erősen keveredett. Ennek ellenére ma még meglehetősen könnyűnek tűnt a hajóvezetés a vízen (tegnaphoz képest felüdülés), bár néhány hullám elfehéredett és befordult a vízen (túl meredek volt), amelyet vagy kivéd az ember – már ha oldalról jön a víz – azzal, hogy hagyja leebe dönteni hajóját és bevállalja, hogy elveszt 2-
4 méter
magasságot, vagy hagyja, hogy oldalról belecsapjon a hajóba, de akkor meg a cipelt víz lassít.
A Cascaisi-öbölt ma ellepték a különféle hajók, láttunk őrnaszádot, kerültünk tankert, megközelítettünk egy furcsa hatalmas négyoszlopos izét, ami égbe meredő vascsöveivel leginkább egy felfordított vízen úszó olajfúró-toronyra hasonlított. Azért vitorlásokkal is találkoztunk, igaz nem sokkal. Pár hosszabb menet után a kikötő mellé rohantunk, ahol az épített partfallal párhuzamosan található két magas sárga útjelző bóját szemetünk ki pályajel gyanánt – a szél is nagyjából a két vonalban található bója irányában fújt – így már csak egy telepített rajthajó kellett, amit Kelo és Zsombi alkotott. A pálya érdekessége, hogy ha rajt után jobbra haláltakkot húztunk volna, akkor valahol a falon koppantunk volna. A parthoz közeledve azonban a hullámok komolyan megnövekednek, cirka
5 méter
fölé, merthogy itt feltorlódik a víz, meredekebbé válnak és olykor át is buknak. Az itt rögtönzött párosversenyen mégis jobbra tarts volt inkább, mert a szél meg innét frissült. A legkeményebb hullámokkal a bója közelében találkoztunk és ha hegymászó felszerelés nem is kellett, de némi sebességre szükség volt ahhoz, hogy felverekedjük magunkat – préselés elfelejtve. Hátszélben pedig jött a már „megszokott” rombolás lefele a hullámokon, ahol a tájékozódás csak hullámtetőn volt lehetséges a kb. 2-300 méteres pályán. Holnap verseny.
Szerda 2006. december 6.
A mai reggel eléggé viccesen nézhettünk ki, olyan volt minden, mint a mesében. Elindultunk a szokásos reggeli futásra és azon nyomban el is eredt az eső – pedig alapvetően napos idő volt – persze ahogy hazaértünk el is állt, mintha csak bennünket kergetett volna a kis esőfelhő.
Megnyugodott azonban a szél és egy gyenge, középszeles napnak nézhettünk elébe. A hullámok eléggé magasnak tűntek (mármint a swell) a mai napon, de valószínűleg mégsem voltak olyan magasak, de azért az 5-6 métert így is elérték. A tizenegyedik egyfolytában edzéssel töltött nap nem múlt el nyom nélkül és látszódott mindenkin, hogy olykor mozdulataink már nem tökéletesek – de az alapozás erről is szól. A Finnesek első napja sem lehetett egyszerű, de erről ők mesélnek majd többet. Azért érdekes, hogy talán két-két nap ha hasonlított egymásra vitorlázhatóság szempontjából – azok se teljesen, – szóval egy tóról érkező embernek hatalmas meglepetést tud okozni az, amivel itt szembesül és minden tudására szüksége van, ha fel akarja venni a versenyt a helyi, speciális viszonyokban edződött arcokkal.
Kedd 2006. december 5.
Az ördögűzés első napja
Az előrejelzés képe alapján sejthető volt, hogy nem lesz egyszerű a mai nap. A szél erősebb lett, mint számítottunk rá. Nyugat felöl jött a felhősödés, amely később komoly esőt hozott magával. A lengyel kollegák közölték, hogy egyelőre a parton maradnak szerelni és talán délután kicsúsznak. Már a kikötőben sem volt egyszerű a helyzet, mivel hol alig fújt a szél, hogy lejött egy hatos pöff és itt még sima volt a víz. Nem gondolom, hogy mi voltunk vakmerőek, vagy f*szagyerekek, mindenesetre nem tűnt túl jó előjelnek, hogy a halászok sem hajóznak ki, sem vitorlást nem láttunk közel s távol. Ám az edzés, az edzés. A szél a nyílt vízen nagyjából úgy alakult (alapszél: 25-30 csomó), ahogyan számítottunk rá, csak a hullámok – a már megszokott swell – voltak olyan hegyesek és jöttek olyan sűrűn, hogy megvitorlázása kreuzban igazi küzdelem volt, mivel a pöffökben hullámtetőn minden vitorla a végletekig nyitott volt és gyorsaságunk miatt elég hamar elértük a következőt – vagy inkább azok haladtak át alattunk villámgyorsan. A motorosban Kelo nem is tudott követni bennünket, mert azzal még nehezebb volt hullámokkal szemben haladni. Messzire nem is jutottunk, nem is akartunk ennek fényében. Vissza is tértünk a hullámmentes övezetbe és up&down pályán folytattuk a tréninget. Sajnálatos módon egy nyomásban a spinnakerünk közepe kirobbant egy az egyben és el is úszott a fő alkotórész (összeszedtük azért), így csak a keret maradt, meg a halfejek. Miután kiértünk a vízről, le is szakadt az ég és nagy mennyiségű csapadék hullott le, – úgy látszik kifogtuk a helyi esős időszakot, – a szél pedig elfordult kb. 90 fokkal, de meglepő módon erejéből látszólag nem nagyon vesztett. Az előrejelzés alapján kapunk még ilyen kedves időt, ráadásul másik irányból, mint ahogyan a hullámázás fog jönni. Péntektől háziverseny.
Hétfő 2006. december 4.
Megérkeztek a Finnesek (nevezetesen: Pál Gaszton, Beliczay Márton, Pallay Tibor) is Majthényi Zsombor vezetésével.
Újabb 470-esek jelentek meg ma a vízen, már a lengyelek is itt edzenek. A hullámok ismét növekedésnek indultak, a szél is majdnem abból az irányból fújt, csakhogy helyenként eléggé gyengén, így ha nem vigyázott az ember, akkor az útjogos csapáson, ahol párhuzamosan haladtunk a hullámokkal, úgy megnyomta a hajót a víz, hogy a fock beggelt. Ez ugyan nem volt rutinszerű, de azért előfordult. Az áramlás ismét iszonyatosan erős volt és az egyhelyben parkolást el lehetett felejteni, folyamatosan kellett haladni, vagy fordulgatni, hogy ott maradjunk a kiszemelt pont közelében. Hátszélben viszont nagyon haladtunk, pedig a szél ezt annyira nem is indokolta. A nap érdekessége az iszonyú sok szemét volt, tulajdonképpen ma egy kisebb szeméttelepen körözgettünk, ahol a legsűrűbb a faág, de találkoztunk foszlóban lévő, tankerek kikötésére alkalmas kötélcsonkkal is, így figyelni kellett erre is. Az általunk kiszemelt halászbóják pedig rövid pórázon voltak, és amikor egy swell érkezett, akkor az elnyelte őket és csak a hullámvölgyben láttuk.
Vasárnap 2006. december 3.
Ma sem volt jobb a helyzet időjárás szempontjából, mint tegnap, de mire leértünk a CNC-be, addigra a nap is kisütött és pólós meleg kerekedett rövid időre. A szél ismét új irányt vett és végre megismerkedhettünk a nyugatival is. A swell ma sem csillapodott és a parttól 4-5 km-re egészen magasra tornyosult, pedig a szél nem is volt túl erős, csak 10-16 csomós. Annyi 420-as volt a vízen nagyjából, mint nálunk a bajnokságon van – talán egy picit kevesebb. Időnként ugyan megjelentek sötét zivatarfelhők, de eső nem nagyon hullott napközben Cascais felett. Nem éppen karkímélő hosszú csapásokkal nyitottunk a bemelegítést követően és rövid penge párosversenyzéssel fejeztük be a napot. Természetesen a víz ma is folyt, ahogyan már megszokhattuk. A Finnes csapat ma éjjel, vagy holnap reggel érkezik.
Szombat 2006. december 2. – Hetedik!
Borongós reggelre ébredtünk, időnként hatalmas zivatarfelhők jelentek meg és le is szakadt az ég. A víz sem nagyon fodrozódott, csak a tengeri döghullámzás mosta a partokat. Már-már azt hittük, hogy kiadós kondiedzésnek nézünk elébe, amikor dél körül az előrejelzéshez képest kissé megcsúszva nagy elánnal megérkezett a szél északról, vagyis Cascais felöl. A swell kissé megerősödött a nap folyamán és az áramlással együtt ezek alkották a mai vitorlázás alapját. A közel szélirányú áramlás olyan erős volt, hogy a rajtvonalon 4-5-ös szélben sem lehetett egyhelyben megállni, annyira vitt hátrafelé. A szél hol erősebben, hol gyengébben alakult és a komplex körülmények igen fárasztóvá tették ezt a napot is. Ma két portugál páros is csatlakozott hozzánk, egyik ügyesebb, másik kevésbé. Hosszú hátszéllel nyitottuk a napot, amelyet eszement félszelezés követett halzolgatásokkal. A horgonyzó tankereken túlról indultunk vissza a part felé, hosszú takkokkal. Ezt egykörös rövid futamok követték, ahol a hullámok miatt iszonyatosan rosszak voltak a viszonyítási alapok. A 470-es esetében kreuzban a jobb és balcsapás között jellemzően 97-100 fok van, de itt annyira megnyílt az olló és annyira eltűnt a másik hajó a hullám „alatt”, hogy néha 200 méterről már nem tudtuk megállapítani, ki, melyik csapáson van.
Péntek 2006. december 1.
Feladataink a szokásos bemelegítős nyolcasozással indultak (fordulók-perdülések), majd belekezdtünk a hosszú, monoton hajóvezetésbe, hogy rögzüljenek a mozdulatok a már egyre kevésbé ismeretlen hullámzásban. Hogy színesítsük kissé a napot az egyhelyben állás gyakorlása következett, melyet az áramlás egy egészen picit segített, a nagyobbacska hullámok hátráltattak. 6 rövid futammal pörgettük fel magunkat az edzés vége fele, amelyet ismét egy hosszabb cirkálás és hátszelezés zárt le.
Csütörtök 2006. november 30.
Alapvetően gyenge, közepes szél fújt (6-12 csomó között alakult), hasonló irányból, mint tegnap, vagyis olyan 90 fokról és. Az egyik alaphullámzás 160 fokról jött, a másik, a swell most már erősen vesztett erejéből, de azért jött, magasságát azonban nehéz volt megbecsülni, talán
1 méter
körüli lehetett. A szél által keltett hullámzás ~60 cm magas volt és ~1-
1,5 méter
hosszú. Délben az áramlás 350 fokról érkezett és 3-4 m/perc erősségű volt, egy óra múlva már 15 m/perc sebességű és 100 fokról folyt, majd kettő után ismét változott és 130 fokról folyt a víz 20 m/perc. Talán ebből is látható, hogy mennyire összetett körülmények között kell majd vitorlázni a júliusi Világbajnokságon. Aztán elvitorláztunk oda, ahol feltehetőleg többször is rendezik majd a 470-esek versenyét – a nyáron is leginkább erre volt futam. A hajóvezetés ezen a napon sem volt egyszerű, hiszen ha kicsit is, de nyomtak a hullámok hátulról, ráadásul eléggé ki-be ugrálós volt a legénységnek, a hajó a gyengülésekben pedig csak hánykolódott (főleg hátszélben). A manőverek gyakorlását is megkezdtük, hiszen a szerdai videókon látszott, hogy van mit csiszolni rajtuk. Ez sem egyszerű, hiszen ha éppen megtolja a hajót a swell, a luvolás előtt erősebben dől leebe a hajó, mint szeretnénk és könnyű túlhúzni, ha már átfutott alattunk és lelassul a szél. Egy igen hosszú hátszelezéssel koronáztuk meg a mai napot, mivel abból sohasem elég. Mai jelmondatunk: Éljen a ’80-as évek szinti-popja.
Szerda 2006. november 26.
És még mindig van új a nap alatt. Természetesen az óceáni hullámzás nem maradt el ma sem. A szél pedig a változatosság kedvéért tovább fordult egészen 60-100 fokra, magyarul hátulról toltak bennünket előre kreuzban, hátszélben pedig igazi szenvedés volt átverekedni magunkat rajtuk, hiszen a szélerő legfeljebb 5-12 csomó volt. A swell magassága valamelyest csökkent, hossza hasonlóan, de még mindig ez dominált. Hogy ne legyen egyszerű az élet, még mindig ott van az áramlás, ami oly nagyon nem tűnik kiszámíthatónak. Dél körül 130 fokról folyt a víz 20 m/perc sebességgel, aztán kicsit fordult jobbra és felerősödött 25 m/percre 120 fokról, aztán 3 óra körül már 300 fokról jött és jelentősen legyengült – 8 m/perc. A víz felszínén helyenként teljesen kretén módon alakultak a hullámok (hozza, s viszi a szemetet) és néha olyan érzésünk van, mintha a Tiszán vitorláznánk. Jelige: Pal Zileri.
Kedd 2006. november 28.
Akkor tévedtünk nagyot, amikor azt hittük, hogy szinte már mindent láttunk. Az óceánról érkező hullámzás ugyanis megmaradt keddre is – kb. 240 fok. Magassága a part közelében már csak jellemzően 4 méteres volt, de bizonyos pontokon (a kikötőből Lisszabon felé nézve kb. 15 km-re, ahol az említett hullámtörő is volt) időnként még mindig elérte a 6 métert, ráadásul itt iszonyatosan meredek is volt. A szél éjszaka hatalmasat fordult észak felé és már közel sem volt hullámirányú. Az áramlás is nagyokat változott az öböl különböző pontjain. A fentebb jelölt hullámtörőnél (ahol egy piros bója is jelezett valamit) ott 40 m/perc feletti volt a víz folyása, nagyjából ellenkező irányba a hullámzással. Ráadásul a víz itt tele volt szeméttel és néha komplett fákkal is találkoztunk. A hullámok hossza
60 méter
körül alakult többé-kevésbé. A valós szél 8-18 csomó között alakult, 30-40 fokos lengésekkel.
A mai nap különlegessége mégiscsak a szélirány és a hullámirány amorf viszonya volt, amelynek leküzdésére minden figyelmünket összpontosítanunk kellett. Irtózatosan nagy élmény volt ilyen körülmények között vitorlázni, ráadásul végre a nap is sütött.
Hátszéllel indítottuk a napot; az erősen oldalról érkező hullámokban eleinte kissé bicegtünk, de aztán hamar megvilágosodott, hogy ahogyan a hullám kifut alólunk, vagyis már a tetején vagyunk, lelassul a hajó, a szél pedig itt amúgy is hirtelen megerősödik és beélesedik (jobbcsapáson), így egy nagy ejtéssel közel vele párhuzamosan siklathattunk pár másodpercig majdnem a valós szél tengelyében, de utána máris a kapaszkodás következett laza vitorlákkal, élesen fel a hullámra. A nem útjogos csapás sem volt sokkal egyszerűbb, pedig itt inkább jöttek hátulról a hullámok.
A hosszú hátszelezést követően következhetett a kreuz, ami elsőre szintén nem volt a legegyszerűbb feladat. Jobbcsapáson majdnem teljesen szemből érkeztek a hullámok, a tetején a szokásos erősödéssel, ahol sokszor 40 foknál is többet kellett élesedni, majd hirtelen kormányvisszahúzással alkalmazkodni az eszetlenül lassú lejtmenethez tartozó látszólagos szél tulajdonságaihoz. A balcsapás ehhez képest – a parttól távolabb – valóságos rohanás volt, tiszta hullámvasút. A hullámok balról hátulról érték a hajót, így megemelték a farát és tolták erősen. Erre kellett rásegíteni egy kis futtatással (nem kevés vitorlaráengedéssel!), majd ha a kellő sebességet összeszedte a hajó, akkor kellett iparkodni (magyarul erőből betépni a shottokat), hogy a magasságot is visszanyerjük.
Már csak a félszél van hátra: Mivel a fock relatív fix a 470-esben ebben a menetben, így a spivel és a grosszal kell átfogni azt a hatalmas széltartományt, ahol a szélerő nagyokat változott hullámvölgyben és hullámtetőn, mert ugye félszélben halad a hajó és emiatt nagyon hamar átér még egy ilyen hullámon is, de eközben mindig szembesül két nagy szélfordulóval és kb. 6-8 csomós szélerő-változással.
Hétfő 2006. november 27.
A szél és a fő hullámzás iránya hasonlóan alakult a tegnapihoz, csakhogy jóval erősebb volt, jellemzően 20-28 csomó között mozgott a szélerő, így egyszerűbb volt a hajóvezetés is. A hullámok tovább nőttek, és ha a másik 470-es már egy másik hullámvölgyben volt, akkor néha egyáltalán nem láttuk. A tér előttünk elég nagy volt ugyan, de se jobbra, se balra nem akartunk elmenni nagyon, mert pont a kikötő szájának bal bejáratánál törtek meg a 6-7 méteres magasságot is elérő hullámok, amelyeknek a hossza már a 80 métert is überelte néha, a másik oldalon pedig kb. 15 kilométerre volt egy törés, ahol folyamatosan fehér volt a víz, az ott kicsit horrornak tűnt számunkra. Kétszer sikerült egy-egy kisebb bukóhullámba is beleszaladnunk, de épphogy csak a fodrozódás teteje csípett el bennünket mindenféle következmény nélkül. A part közelében lehetetlenség vitorlázni ilyenkor, ahhoz közelítve (kb. 5-
800 méter
) már éreztük, hogy egyre meredekebbek a hullámok és magasra emelik hajóink fenekét. A 470-eseken kívül ma csak Lasereseket láttunk magunk körül.
Vasárnap 2006. november 26.
Bár igaz, hogy a tizenegyediken lakunk, de azért sikerült kakaskukorékolásra ébrednünk. E
Reggelre lecsendesedett a szél, de aztán dél körül ismét elkezdett fújni. A hullámok hasonlóan nagyok voltak. A hosszuk 40-
60 méter
, magasságuk 5-
6 méter
. A másik hajót két hullám távolságról már nem nagyon lehetett látni. A szél ismét az óceán felöl élénkült és alapvetően egy jó közepes szél alakult ki 12-16 csomóval, ám ez valójában a hullámvölgyben 10-12 csomó körül alakult csak. Az alaphullámzásra rájött a szél által keltett hullámzás, ami 2-
5 méter
hosszú volt és
1 méter
magas. Nos igen: Ezek azok a körülmények, amelyekkel nem nagyon találkoztunk Agárdon, de még az Adrián se.
A monstre hullámok kb. 250 fokról érkeztek, a szél ehhez leginkább 210 fokról fújt, de a hullámok Portugália és egyben Európa legnyugatibb csücske fele haladva, ahol a sziklák kb. 20-25 méterből merednek a mélybe, még magasabbra tornyosultak, olyannyira, hogy Guinchonál senki sem szörfözött már, holott ez az egyik legnépszerűbb hullámdeszkás hely Európában. Mindehhez párosult a 180 fokról érkező 14 méter/perc körüli áramlás, így egy olyan komplex egyenlettel álltunk szemben, amelynek a megfejtéséhez sok-sok levitorlázott óra szükségeltetik. Mivel magyaros szervezetünk nem volt túlságosan hozzászokva az igazi óceáni körülményekhez, így az első napon elsősorban hajót vezettünk orrvérzésig.
A kreuz a nagykönyv szerint nagyjából úgy nézne ki, hogy hullámon fel megejt, rányit az ember, a hullámtetőn felnyomja a hajó orrát, mert itt fúj leginkább és lefele betép mindent. Nos ehhez párosul a szél 10-15 fokos lengése és nagyjából 4-5 csomós szélerősség változása a már említetteken túl, plusz a szél által gerjesztett hullámzás megvitorlázása. Természetesen mindhez más-más állítás lenne az ideális, de mivel lehetetlenség mindent állítani, így a legjobb átfogó beállítást kellett megtalálnunk, amelyben a legjobb térnyerést kaphatjuk. Emiatt nem lehetett elég svertet húzni (ami a tetőn nagyon is indokolt lett volna) így inkább shottból kellett megoldani a lökéseket, hullámtetőket, mert lefele menet a nyakunkba dőlt a hajó.
A hátszél sem egyszerűbb, mert a hullámtetőn bele kell ejteni egy határozott kormánymozdulattal, de lefele haladva minden erő elhagyja a vitorlákat és emiatt, hogy ne csak bukdácsoljon előre-hátra az ember, muszáj erőteljesen, határozott kormánymozgással megvitorlázni a hullámokat. Szóval lent, ott mélyen, ahonnét olykor senkit sem látni, ott úgy tűnt, hogy a végtelenségig szélbe kellett nyomni a hajót, hogy kiálljanak a vitorlák. Tompán lehetetlenség haladni, csak ha már rohan a hajó a hullámon lefelé.
Hátratolt előszó
Elsőként mi 470-es versenyzők (Vígh András-
Perjés Bálint
[SVE], Sallai Gábor-
Olosz Dávid
[THE]) érkeztünk
meg a Lisszabontól 30 km-re található Cascaisba (Kelo aka
Kelemen Tamás
irányítása alatt), hogy az év utolsó alapozó edzésén részt vegyünk. Nos, már az út se volt semmi. 40 óra majdnem non-stop utazás, vezetés 3200 kilométeren át. Az utánfutónk nem volt keskeny a sólyakocsik miatt (máshol már nem volt hely) és emiatt folyamatosan problémát okozott az autópályákon található fizetős kapukon törtnő áthaladás. A szettünk sem volt egyszerű: Mind az ötünkre jutott egy-egy hajó. Két Laser egymáson a tetőn, két 470-es sátorszerűen ráborítva a motorost szállító trélerre. Az érkezésünket megelőző napon, vagyis pénteken hatalmas vihar vonult át Portugálián és Spanyolországon – lejtőn lefelé széllel szemben
70 km/h
! A vihar előnyös hozadéka a hullámzás volt, amely a nyílt vízen jó
6 méter
magas volt már szombaton is. Az óceán felöl érkező megahullámok a merőleges partfalhoz érkezve felcsapódva a 20 méteres magasságot is elérték. A város sós párában úszott, szombaton már ebben futottunk este.
A helyszínt nagy lendülettel készítik fel a jövő évi összevont Világbajnokságra, bár még mindig nem látjuk, hogyan helyezik el az ezernél is több hajót. Ahol jelenleg tartózkodunk, egy már felújított, de be nem fejezett épülethez tartozó eszméletlen módon zsúfolt klub. Az edzőtábor kvóta már betelt és csak azok lehetnek itt, akik jó előre jelezték részvételi szándékukat. A sólya ugyan széles és elvben védett a hullámzástól, mégis bekavar a víz, és
hirtelen, másodpercek alatt emelkedik vagy csökken a vízszint 1 métert, emiatt kisebb misszió a hajó vízre tétele illetve kivétele. El sem tudjuk képzelni, hogy 200 db 470-es hogyan kerül vízre olyan időjárási viszonyok közepette, mint a szombati, vasárnapi vagy a hétfői, de reméljük, hogy ez is megoldódik valahogyan.