Ismét Cascais, ismét 470-es edzőtábor, az általunk megismerttől eltérően továbbra is gyenge szelekkel, olykor kissé vakon…
Az edzőtáborban eddig is sokat vitorláztunk fel ’s le, de néha úgy érezzük, mintha órákon át csak lifteznénk. Az érzés gyenge szélben csak fokozódik, hiszen az ember figyelmét elvonja a szintváltozás és néha jobban összpontosít arra, amire nem kéne.
Noha nem bővelkedett széllel az edzőtábor, azért újjal is megismerkedtünk annak során. A vizet ugyan nem könnyű kiismerni, hiszen az öbölben eléggé kevereg a tenger, többek között a Tejotól és természetesen a nagyjából 2 méteres árapályváltozástól is függően, ezért is kellett sokat mennünk. A világbajnokságot 5 pályán rendezik meg júliusban és mi azokat részesítettük előnyben, amelyeken az eddig tapasztalok és a begyűjtött információ alapján valószínűleg vitorlázni fogunk. Elég érdekesen alakul például a hullámzás, hiszen az egyes pályák között is eltérő az intenzitása, meredeksége, amelyet ebben az edzőtárban nagyjából sikerült is feltérképeznünk. A különbség szemmel látható, csak eddig azt nem tudtuk, hogy valami történik kint az óceánon, vagy esetleg a mélység befolyásolja, ám nagy valószínűséggel a vízmélység az, ami miatt pár kilométer távolságban is jelentős differencia van a hullámok hosszában és méretben.
Az edzőtábor alatt találkoztunk két irányból érkező hullámzással is, amelyen aztán végképp nem volt egyszerű vitorlázni, főleg a szél gyengesége miatt, ami megköveteli a folyamatos 30-50 fokos irányváltást.
Összességében egyáltalán nem tűnik túl nagy csapásnak, hogy végre sikerült 3-10 csomós szelekben is vitorláznunk, mert ugye a nyár is kiszámíthatatlan és a helyiek elmondása szerint nagyobb az esély arra, hogy hasonlóval akkor is találkozunk.