Hogyan működik Ausztráliában az utánpótlás, mennyit és milyen szisztémában vitorláznak a tömegvitorlázók, milyen a versenysport támogatási rendszere, miért van a vitorlázás közvetlen életveszélynek kitéve az Olimpia vonatkozásában? – Mátyás László észrevételei Melbourne-ből.
Abban
a szerencsében volt részem, hogy az idei téli szezonban több hónapot tölthettem Ausztráliában, víz- és vitorlaközelben, régi vitorlás hőstetteim színhelyein. Ez alkalomból sikerült újra felvennem a kapcsolatot számos régi baráttal és versenytárssal és természetesen rengeteg új ismeretségre is szert tettem. Néhány tapasztalat, észrevétel talán érdeklődésre tarthat számot, így ezeket megosztanám az alábbiakban.
Az utánpótlás
Amint az Ausztráliától elvárható, rengeteg gyerek vitorlázik illetve tanul vitorlázni. Se szeri, se száma a vitorlás iskoláknak. Minden magára valamit adó yacht klub (és abból tényleg rengeteg van) kínál, legalább az iskolai szünetben, vitorlás tanfolyamokat, elérhető áron, hajót is biztosítva. Legtöbbjüket nem a versenyzés ill. a versenysport érdekli, hanem a vitorlázás maga, annak élménye, mint mondjuk otthon a biciklizés vagy a korcsolyázás. Ebből a nagy gyerekcsoportból szinte természetes úton választódnak ki azok, akik tovább akarnak lépni a versenysport felé. Érdekli őket, van bennük motiváció és valamennyi tehetség is, mert ha nem menne jól, akkor nem nagyon akarnának továbblépni. Ezen a szinten a klubok és az ezekhez kapcsolódó vitorlásiskolák biztosítanak mindent: edzőt, (hajót, ha kell) és biztonsági felügyeletet. Hasonlóan, mint otthon, csak sokkal szélesebb skálán. Ezután azonban a helyzet gyökeresen megváltozik azok számára, akik versenyezni akarnak. A klubok általában semmit se adnak az öltöző kivételével, mindent a szülőknek kell előteremteni. A Hajót, az edzői időt megvenni (általában nem kevés tagdíj formájában), és a versenyzéssel járó összes logisztikát folyamatosan biztosítani (versenyekre egyénileg van az utazás, nincs közös szállás, az edzőtáborozás de. 9.00-tol du. 4.00-ig tart, utána a szülő dolga mi van a gyerekkel, még akkor is, ha az edzőtábor sok száz kilométerre van az otthontól, stb). Ennek megfelelően versenyezni már sokkal kevesebb gyerek versenyez, mint azt várná az ember, különösen a lehetőségekhez képest.
A 12 év alatti korosztály alapvetően 3 hajófajtát használ. A Sabotot, a Minnow-t és (csak az utóbbi években) az Optimistet. Az előbbi kettő hasonló méretű, mint az OP csak Marconi és nem gaff vitorlázatú (lásd a képeken). A hagyományok folytán az Optimistes mezőny viszonylag gyenge és csak lassan nyer teret.
Gyakorlatilag már itt is dúl az „osztályharc”
. 12-13 év körül aztán sokan átülnek és a kép még ennél is heterogénebb. A legnépszerűbb osztályok a 13-18 éves korúak között a Laser 4.7 illetve a Radial, a Hobbie
16, a
29-er, és a 420-as. Az ifi versenyek mezőnyei általában
(sokkal) kisebbek, mint otthon, de egyben erősebbek is.
Csak azok vállaljak az utazás gyakran nem csekély költségeit és a bonyolult logisztikát, akiknek már van valami keresnivalójuk.