Gardán töltött edzőtáborunk egyik reggelén valami olyat láttam, amit eddig csak videókon és képeken: egy International Moth-t, magyarul Molyt, illetve One Design nevén Bladeridert. Azonnal odasiettem, hogy közelebbről is megnézzem és rögtön elámultam.
A nemzetközi Moly, mint olyan már több éve osztályként működik szerte a világon, de igazán csak Ausztráliában és Angliában népszerű. Az utóbbi 1-2 évben lett igazán nagy hírneve, amikor szárnyakat építettek a svertre és a kormányra, ami által kiemelkedik a vízből 6-8 csomós szélnél, így a nedvesített felület minimális lesz és 20 csomó feletti sebességeket lehet elérni. Az osztály eddig elég nyitott volt, de idén elkezdődött egy project, amivel jobban egységesítik az osztályt, így megszületett a Bladerider.
A hajó 30 kg árboccal, vitorlákkal, kerettel, kötélzettel, ami csak lehet carbonból van. A vitorla 8 négyzetméteres. Sok állítási lehetőség nincs a hajón, csak ami a legszükségesebb: alsóél, alba, cunningham, mint egy Laseren. Viszont van egy szokatlan állítási lehetőség, mégpedig az, hogy a kormányhosszabbító csavargatásával a kormányon lévő szárnyak dőlésszögét lehet állítani az aktuális sebességhez képest. A sverten lévő szárnyak automatikusan állítódnak, mégpedig egy rúd segítségével, ami a hajó orráról lóg a vízbe és az ellenállás függvényében fordítja a szárnyakat.
A hajó vízretétele kicsit macerásabb, mint vízrerakni egy lasert, mert a svertet és a kormányt alulról kell berakni. Viszont amikor vízen van az ember, eszméletlen érzést nyújthat. Eleinte amíg nem megy a hajó, elég nehéz manőverezni, de mikor már felgyorsul, mindent lehet. Az mondható mágusnak, aki úgy meg tud fordulni, illetve hauzolni, hogy a hajó nem esik le a vízbe. Sajnos kipróbálni nem tudtam, mert az emberünk (Rohan Veal, aktuális ausztrál bajnok és világbajnoki ezüstérmes) állítása szerint 70 kg fölött már nagyon nehezen emelkedik ki a vízből, így a 93 kilómmal inkább nem próbálkoztam. Azt hiszem ez a hajóosztály azoknak lesz a kedvence, akik most 470eseznek, illetve kicsik a Laserbe.
A hajó gyártása idén kezdődött el Kínában, idénre 400 hajót szeretnének legyártani. Ez azt jelenti, hogy minden nap el kell készüljön legalább 1 hajó átlagban. A másik gond a súlyhatár után az ára, ami 10000 EUR kompletten + szállítási díj, persze használtakat lehet venni 4-5000 EUR körül. Riportalanyunk szeretné ezt az osztályt az Olimpián is látni, amire már be is nyújtotta a pályázatot és az elnöknek (Göran Petterson) igencsak megtetszett az ötlet.
Eleinte furcsállottam, mert azt hittem, hogy a molyokkal való versenyzésnél szinte nincs is taktika, csak menni kell és az nyer, aki a legtovább kint tudja tartani a vízből a hajót és manővereknél sem esik le. De Rohan felvilágosított, hogy ez nem olyan, mint a katamarán, mert nagyon gyorsak a manőverek és hogyha az ember már elsajátította a fordulóknak és a hauzolásoknak a technikáját, akkor már ugyanolyan a versenyzés, mint bármilyen más hajóosztályban.
A világbajnokság nyáron lesz Torboléban amire kb. 80 hajót várnak. Mindenképp látványos verseny lesz.