Vasárnap ért véget a 2006. év Bajnokok Bajnoksága. A szél az utolsó napon sem kényeztette a versenyzőket, de azért mind a hat futamot sikerült megtartani. A döntőben teljesen megérdemelten nyert Hajdú és Sükösd Balázs.
A döntő:
Ugyanolyan szélben kezdtük a vasárnapot, mint a pénteket. Gyenge, délkeleti és bizonytalan. Számomra meglepően rövid pálya várt ránk. A tegnapi továbbjutók elárulják, hogy a szombati 8 pörgős futam résztvevőinek már hasonlóval kellett megbirkózniuk az idő rövidsége miatt.
Az első futam legfőbb jellemzője a rövid rajtvonal, a lees rajt, a gyenge, forgolódó, teljesen kiszámíthatatlan szél. Nem jövünk el jól a rajtból, sőt kifejezetten rosszul, de a kreuzbójánál már vezetünk. Érkeztek aztán Mikulásék (Rauschenberger) és átvették a vezetést a második kreuzban, mint később megtudtuk Kugler Nánditól, nem mi állítottuk a legjobban a fockot ebben a futamban. A mezőny szétszakadozni látszott és a tavalyi címvédő egy utolsó hellyel kezdett be.
A második futamban ismét osztott a szél, de itt már az idei bajnok
Hajdú Balázs
vezette hajó végzett az élen, másodikak lettek Olcsiék, harmadikak Rauschék.
A harmadik futamban már igencsak kezdett akadozni a szélutánpótlás. Újhelyiék pedig a bravúros szombatot idézték fel, amikor az utolsó hátszélben egy magasszeles szélcsíkot elkapva bennünket és a címvédőt simán kikerülve nyertek. Mi tartottuk Olcsiékat, akiket még egy kis szerencsével Mikulásék is megverhettek volna, de nem így történt.
A negyedik futam ment a legtöbb kormányos idegeire, mert a szél már csak foltokban tisztelt meg bennünket és nagy keveredéseket, lemaradásokat okozott. A rajtnál szabálytalankodó
Rauschenberger Miklós
büntetésvállalása után talán a legjobban ráérezve a szélcsíkokra, komoly hátrányból darálta be a mezőnyt és jött be másodiknak. Az utolsó hátszél elején teljesen megállt a szél. Hajdú és Rausch a part felé nyitott, Újhelyi és mi a vizet favorizáltuk volna, csak épp a part fele szívódott fel a szél. Tyutyuéknak volt akkora szerencséjük, hogy az utolsó szívás behúzta őket a part felé, mi pedig bennragadtunk a mocsárban.
Hajdú simán nyerte is a futamot, miközben a szél elment nyugatias irányba, bár nem onnét terjedt le, hanem inkább északról. Olcsiék pedig már másodszor cipelték a súlyos kulcsot!
A következő két futamra már sokkal kifújtabb délnyugatias irányú szélben került sor. Én már teljesen Hyeres lázban éltem, hiszen este indult a rám váró csapat a francia Riviérán rendezett grade 1-es világkupa futamra és ez meg is látszott a be sem tervezett verseny utolsó két futamán. De térjünk vissza a lényeghez. Olcsiék ebben a két futamban elég jól domborítottak, amit a két győzelem mutat a legjobban.
Nagy esélye a győzelemre leginkább Mikuláséknak volt az utolsó futam előtt és nem Olcsiéknak, ám a két pontos hátrányt végül nemhogy ledolgozni nem tudták, hanem kaptak még kettőt a bajnokok bajnokától, mivel Rauschék itt gyártották le kiesőjüket, Hajdúék pedig a biztos másodikat hozták, ami bőven elég volt az abszolút győzelemhez.
Második nap:
Képes beszámoló – Lásd galériánkat!
Első nap:
Zavartalan napsütésben sikerült a mind a négy tervezett futamot megtartani. Pénteken mindössze 7 Magyar Bajnok csapott össze az ebben a szélben kissé szenvedős S22-esekkel, szombaton viszont 13 újabb MB akar majd a vasárnapi döntőbe kerülni.
7 Magyar Bajnok és legénységei vívtak igen szoros csatát a leginkább VRB (változó) irányú szélben. 2 futam erejéig fújt kicsit dél-keleties irányból a szél (nem volt iránytűm), majd nyugat felöl újabb 2 futam erejéig. Közben ebédszünet a vízen.
Az első futamon stratégiát ugyan lehetett felállítani, de nem a szélre alapozva, az ugyanis éppen elhalálozóban volt. A rajtnál Peti (Czégai), Mikulás (Rauschenberger) és mi (Sallai) kissé összeakadtunk illetve beszorultunk egymás áldásos tevékenységének köszönhetően. A mezőny nagy rész a jobb oldalt favorizálta, mert ott látszott valami. Petiék balra a partra, kissé kényszerűen bele a semmibe. Nekünk balcsapáson kezdett szépen felcsavarni, ami ugye nem túl nagy öröm. Petiék a rossz rajtot követően is elsőnek értek fel, ám még a kreuzbója előtt 720-aztak, mint később kiderült a rajtnál elkövetett szabálytalanság miatt, ám ez késői volt és végül a zsűri DSQ-val értékelte Petiék első helyét, ahol mi elvileg másodikak, Mikiék harmadikak lettek a fel-le-fel-le-rövidfélszél pályán.
A második futamon Mikulásék éreztek rá a leginkább a szélvészre (1 bft), bár mi vezettünk, a hátszél végén a bója felé tartva balcsapáson rosszul ítéltem meg a két tack közötti szögkülönbséget, plusz elszúrtuk a halzolást, így buktuk a jó pozíciónkat és egyben ezt a helyet is. A futam végére elment a szél jobbra és az utolsó hátszélben addig pocsékul álló Imi jött be harmadiknak.
A harmadik futamban már új pálya várt ránk. Imi és csapata is összeszedte magát, és bár mi ezúttal nem közvetlen elöl haladva szemléltük az eseményeket, de leginkább ők vezettek és végül nyertek simán. Mikulás és Peti küzdött nagyot a második helyért, ám előbbi megvédte pozícióját a végén is.
A negyedik futamban
Karé Réka
lépett el a mezőnytől. Itt már mindenki figyelt a másikra. Az előzőek alapján elvileg volt 6 pontja Mikulásnak, Petinek 8, nekünk 9, Iminek 10, utóbbinak azonban nem jött a lépés és mi az igencsak késleltetett rajtból is egészen jól felverekedtük magunkat. Peti és Mikulás megtalálta egymást már az első hátszélben. Mi egy kreuz és egy hátszél alatt feljöttünk a hetedikről a második helyre, pedig hátszélben kissé mérges voltam a hajóra, mert berezonált a kíl és a kormány egyszerre, ami azt hiszem, hogy nem gyorsít 5-6 csomós szélben. A lee bójához szorosan érkezett a mezőny Rékáék után: mi, Peti, Mikulás sorrendben. Peti és Mikulás kicsit feszkóban egy belső helyes szitu miatt. Nekem pedig a lee bója után döntenem kellett, mivel Petiék csont jobbra, Imiék csonta balra igyekeztek. Inkább a tutira mentünk és tartottuk Imiéket a közelünkben. Kreuzban a víz fizetett. Peti a parton beragadt kissé. Imi ugyan ránk jött speedből, de előtte vettük a bóját. Hátszélben a belső helyre építettük a taktika végét és ez meg is állt a gyakorlatban. Imi és Mikulás jött közvetlen velünk az utolsó lee bójára fedésben. Mikulás azonban jobbnak látta kitérni Imi elöl és valószínűleg jól döntött, hiszen így továbbjutott a negyedik helyével.
A három továbbjutó:
Rauschenberger Miklós
, Sallai Gábor, Scholtz Imre
A döntőbe jutott versenyzők a – korábbiaktól eltérően – nem viszik tovább a selejtezőben elért eredményeiket.