15-18 csomós szélben és komoly hullámzásban kezdődött a mai egyetlen meccs. Ez mindenképpen újdonságnak számított és az esélyek a nagyobb tapasztalattal bíró új-zélandi csapat mellett szóltak.
Komoly csata volt a rajtot megelőzően, amely lehet, hogy egyben kulcsa is volt a meccsnek, bár valószínűleg a kiwik sebességből is begyalulták volna a spanyolokat. Szinte minden nagyobb hullám komolyabban megfékezte a hajókat kreuzban, viszont legalább hátszélben gyorsította őket. Az új-zélandiak mindenesetre nem engedték a spanyolokat útjogos csapásra fordulni, így jól lekésték a rajtot, a kiwik így jó 50 m előnnyel vágtak neki a „küzdelemnek”. A TNZ javára szólt az is, hogy ők bizony télen hasonló körülmények között edzettek odahaza. A rajt után a jobbot választotta mindkét csapat, de nyílt az olló az ETNZ számára és komolyan elemelkedtek. Már csak azért lehetett izgulni, hogy ne essen szét az új-zélandi hajó, ahogyan azt az AC 31. kiadása során megszokhattuk. De se árboctörés, se bummtörés, se süllyedés nem volt a palettán a mai napon (ami kisebb csoda ugyebár).
Aztán valakit kissé hátramosott a víz az ETNZ hajójában, de nem volt olyan komoly, hogy ki kelljen rakni, így a futam folytatódott. A mai napon amúgy laposabb nagyvitorlát és kisebb orrvitorlát használtak a csapatok. A második kreuz nem hozott nagy meglepetést, ahogyan a hátszél sem azt megelőzően. A spanyolok bójáról bójára maradtak le, a TNZ látszólag megállíthatatlanul siklott (már amikor) az LVC döntője fele. Az utolsó hátszélbe közel 350 méter (1’30) előnnyel fordult be a TNZ. Ez hamar 450-re is növekedett és végül 1 perccel és 18 másodperccel értek be a spanyolok előtt.
A Louis Vuitton Cup döntőjében tehát Luna Rossa – Emirates Team New Zealand párharc, de addig még van jópár pihenőnap.