(nekünk európaiaknak?) Egy órányi halasztás borzolta a versenyzők idegeit, mert a 7-9 csomós tengeri szél nagyon egyenetlen volt. Hatalmas lukak és 30-40 fokos szélfordulók jellemezték. aztán kisütött a nap és a rendezőség úgy ítélte, hogy a szél már alkalmas egy jó futam lebonyolítására.

A rajt előtt Dean Barkerék keményen hajtottak, hogy ismét ők rajtolhassanak szél felől. Olyannyira, hogy a rajt előtt még egy fordulót, és ezzel a lelassulást is vállalták, hogy jobbra nyithassanak. Így rövid ideig a lendületesebben induló Alinghi látszott elsőnek, ám rövidesen jött az a markáns jobbos szélforduló, amire a kiwik számítottak. Ezek után a svájci hajó már csak a csodában bízhatott az ellenféltől balra lévén. Ám a természet nem kegyelmezett, és a szél még tovább fordult jobbra.

Az Emirates Team New Zealand hatalmas, 1 perc 23 másodperces előnnyel kezdhette meg a hátszélszakaszt. A verseny mégis izgalmassá vált. Az Alinghi száz méternyit lefaragott hátrányából, ami még így is jelentős maradt. Ám az ETNZ-nél problémás lett a spinnaker lehúzása, a golyó beleakadt az orrvitorlába. Az Alinghi közelített. Barkerék jobbcsapáson keresztezték őket, eléjük fordultak, és ezzel újra balra kényszerítették a svájci hajót. De a fordulójuk borzalmasan rossz lett, és újabb métereket vesztettek.

A két hajó egy kilométernyire távolodott egymástól, miközben a szél folyamatosan ingadozott.

Amikor a pálya közepénél egymás felé vitorláztak, már teljesen egyenlően álltak. Az ETNZ jobbcsapásról megpróbált az balon érkező Alinghi alá fordulni. Ed Baird csak felluvolt, nem fordult, és sikerült az Új-Zélandiak szél felőli oldalán maradnia. Balcsapáson hosszan, egymástól csak méterekre vitorlázva húztak a jobb oldali bójavonal felé. Két-három perc múlva a szél enyhén tompult és az Alinghi fordulásra kényszerült.

Ekkor jobbcsapáson húztak, még mindketten a bója alá. A szél ismét a kiwik kedvére fújt, élesedett és frissült. Szél felől lassan emelkedni kezdtek ellenfelüktől távolodva. De ha a szél tovább élesedik, ismétlődhet a tegnapelőtti szituáció, csak éppen most az Alinghi élvezheti ki a túlkreuzolás szélalatti pozícióját. Ha ellenben tompul a szél, az is nekik kedvezhet. Csak az a baj, ha felülről frissül és különösen, ha az nem terjed le igazán hozzájuk is.

Fenn a kreuz végénél aztán tompult egyet, és az Alinghi azonnal fordult és feljebb zavarta Dean Barkeréket. Amikor legközelebb találkoztak, Ed Baird már balcsapáson már a bója felé vitorlázott, és 15 másodperccel korábban kezdhette meg a befutó hátszelet.

Az America’s Cup történetében még soha nem vesztett az, aki megnyerte a harmadik futamot…

Rövidesen befutnak… Az Alinghi persze hátszélben is borzolgatta hívei idegeit, amikor újra elengedte a jobbcsapásra halzoló ETNZ kezét. Ám a következő találkozásukkor még ugyanúgy megvolt a 80-100 méter előnyük. Azért senki se higyje, hogy ekkor halzoltak, és már mentek a kiwikkel. Ezúttal ők mentek tovább balra, igaz a pálya tengelye felé. De hát csak egyetlen ellenfelük van! Minek ez az izgalom? Több, mint egy kilométerre távolodtak egymástól. Ez nem igazán nevezhető szoros fogásnak.

Így lehet növelni az előnyt, de minek, amikor már van belőle elég! HA most nekik rossz irányba fordul 5-10 fokot a szél, ugrik a győzelem!

És megtörtént! Az Emirates Team New Zealand biztos előnnyel beért az Alinghi elé. Biztos hatalmas vitorlásversenyzők ülnek az európai hajóban, de én ezt akkor sem értem…

Az Alinghi nem érdemli meg az America’s Cupot.