A nagy America’s Cup és Kékszalag lázban ne feledkezzünk meg arról, hogy Európa legnyugatibb csücskén hazánk fiai éppen az olimpiai kvalifikációért hajtanak.
Július 3. kedd
Ma teljesen felhős volt az idő, szokatlan ez errefelé. Meg is kavarta a szelet, nem a szokott irányból és erővel fújt. Felvettük a kötelezően viselendő „HUN” feliratos atlétáinkat, úgy érzem magam benne, mint a snowboard versenyen.
J
Kitámadtunk a vízre, ma elsősorban magunkkal haladtunk együtt. Kevesen voltak kint Finnesek. A szél a hullámokhoz képest 50 fokról fújt, az egyik takkon szemből, a másikon oldalról jöttek a hullámok, amit már télen is gyakoroltunk. Többiek megint új cuccokkal próbálkoztak, hozzám állítva. Kiérve szétszerelés következett, majd irány a felmérés. Itt minden rendben volt, nekem még sikerült a vitorláimat is felméretni az 1km-re levő hotel Baia-nál, és visszaértem a 6 órás meetingre. Itt szó volt a versenyről. Két csoportban, váltott pályákon fogunk versenyezni trapéz pályán. Szó volt még a melbourne-i konténerekről is, mi az októberi gardai Finn Cup utáni pakolásra szavaztunk. Találkoztam a kikötőben Koleszár Petivel is, aki itt nyaral mostanság. Este sikerült, igaz kissé durva módszerrel, de beüzemelni a DVD-t, amit a jól megérdemelt vacsoránk után kezdtünk nézni!
július 2. hétfő
Reggel motoros műanyagozása volt soron, szerencsére Zsombi ennyi dologhoz ért! Amíg száradt az anyag, Gaszton árbocot cserélt, ma valami mást próbált ki. Én megint nem nagyon állítgattam, hiszen a fiatalok mindig cseréltek valamit, így hozzám tudtak állítgatni. Hozzáteszem, nem is nagyon akartam, mivel véleményem szerint az EB-n vásárolt Új-Zélandi North vitorlával megoldódtak nagyszeles gondjaim, már ami a vitorlákat illeti! A vízen ismét összeálltunk emberekkel, elsősorban a körülmények megszokása, a hajóvezetés újbóli megszokása volt a cél. Alakultak a dolgok szépen, nagy átlagban inkább a menőkhöz mértük magunkat. Este megnyitó, nagy felvonulással, iszonyatos tömeggel, tűzijátékkal, és szép egyenruhában feszítő Magyar csapattal.
július 1. vasárnap
Ma reggel a maradék akkreditációt rendeztük el, az enyémet. Utána a kikötőbe mentünk, ahol nagy a szigor. Minden helyre, ahol a hajók állnak, csak a kártyával lehet bemenni, és őrök őrzik. A hajókat összeraktuk, majd a vízre szálltunk a szépen erősödő szélben. Régi barátunkat, Swellt köszönthettük a kikötő előtt, aki állítólag már egy hete nem tette tiszteletét. Kint csatlakoztunk a többi finneshez, és
velük edzettünk délután. Zsombi nem érkezett meg, a parton fény derült a miértre is. A motoros, mikor Zsombi átszállt
a shuttle motorosból, tele volt vízzel. Hősünk kimericskézte, de gyanúsan sok víz volt továbbra is az egységben, így inkább parton maradt. Daruzás közben látszott, hogy egy jó kis lyuk tátong a motoros alján.
Elmentünk megvenni a javításhoz szükséges eszközöket, letakarítottuk a lyuk környékét, majd helyet kerestünk neki, ahol elviselik holnapig ebben a felfordulásban. Hazafelé menet bevásároltunk egy a szállásunkhoz közeli üzletben, ami vasárnap is nyitva volt.
június 30. szombat
Kis csapatunk két részletben érkezett. A szárazföldi egység délben érte el a kikötőt, míg a légi egység este hatkor landolt Lisszabon repülőterén. A szárazföldi egység felvette a légi egységet a repülőtéren a lakáskulccsal együtt és elfoglalták a szállást. Szállásunk más irányban van mint télen, de viszonylag közel a kikötőhöz és a bevásárlási lehetőségekhez. Két hálószobája van, de egyikben sem szélesebb az ágy mint 140cm. Ez még nászutasoknak is kevés lenne, nemhogy 4 Finnesnek. Zsombi így a nappaliban aludt első éjszaka. Némi táplálék magunkba vétele után aludni tértünk.