Leegyszerűsítve az elmúlt nap eseményeit, az egész ügy nem tűnik másnak, mint milliárdosok kiélezett harcának az America’s Cup jövője felett és míg ebben nyilván nincs semmi újdonság, a szomorú tény az, hogy lehet, most a bíróságnak kell döntenie.
Egy milliárdos
klubja a trófea őrzője, a másiknak viszont nem tetszik az, amilyen irányt vett az esemény lebonyolítása.
Helyzetük valószínűleg annak az eredménye, hogy a verseny alapszabályait egyre kevésbé sikerül betartani. Az adományozó szándékát három dokumentumban rögzítették (
Adománylevél), amelynek eredeti példányát
New York állam bírósága őrzi.
Az 1851-ben a 100 fontos ezüstserleget elnyerő America jacht öt tulajdonosa akkor úgy döntött, hogy a New York Yacht Clubnak adja az örökös trófeát, mint rezidens klub.
Amikor a Societe Nautique de Geneve megnyerte a kupát Aucklandban és a trófea visszatért Európába a történelem során először, megörökölte a szabályokat és azok módosítását, amelyet korábban – az első 30 évben – a védő alakított; a harmadik és végső módosító okiratot az America utolsó tulajdonosa George Schuyler 1887-ben vetett papírra.
Bertarelli szándéka az, hogy a 33. eseményre azt a spanyol klubbot válassza, amelyet mindössze pár nappal azelőtt alapítottak, mielőtt az benyújtotta nevezését. Õ és a spanyol klub viszont hibáztak, mivel nem vették figyelembe az alapvető záradékot, ama tekintetben, mely megállapítja, hogy a rendező klubnak ugyanannak kell lennie: Éves versenyét egy nyílt vízi pályán, a tengeren kell megtartania és ez a követelmény nem találkozott az elképzeléssel.
Bertarelli azt is megfelelőnek látja, hogy drákói rendszabályokat írjon elő, melyek az ő malmára hajtanák a vizet és melyeket általánosan kritizálnak, de milliárdos társát, Larry Ellisont arra késztette, hogy lépéseket is tegyen Bertarelli próbálkozásai ellenében. A GGYC, azaz Elllison klubja szerint ugye spanyol klub vétett a szabályok ellen és ezért a SNG-nek el kell fogadnia a GGYC jelentkezését.
Az SNG semmi hivatalos válaszra nem méltatta Ellisonékat, aki ezt követően jelezte, hogy nem személyes kihívás az övé, hanem egyszerűen egy olyan, ami az eseményt az eddig megszokott mederbe terelné vissza, de ez egy azonnali „szálljunk le a magas lóról” effektust feltételez, amelyet a spanyoloknak és a svájciaknak illene meglépnie.
Mindkét szindikátus azt szeretné, ha a jövőben két évente lenne Kupaküzdelem. Valencia önkormányzata pedig elhárít minden olyan akadályt, amely a versenyt gátolná, de a harc közel sem tűnik olyan egyszerűnek a parton, mint a vízen. Az egyeztetés nem egyszerű, de az Adománylevél az. Józan belátásra van ahhoz szükség, hogy a felek megértsék egymást, miként lehetne legegyszerűbb megoldani a kérdést.
Forrás először publikálva:
The Observer –
www.observer.co.uk